KULTer.hu - A világ legdrágább verseskönyve
97403
post-template-default,single,single-post,postid-97403,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A világ legdrágább verseskönyve

A Titanic elsüllyedésekor, 1912. április 14-én örökre a hajóval veszett a Rubáiját (Négysorosok), a XI. századi polihisztor, Omar Khajjám kézirata – legalábbis Amin Maalouf történelmi regénye szerint. A veszteség valójában mégsem volt végzetes, ugyanis tucatnyi további példány maradt fenn a perzsa verseskötetből, azonban a George Sutcliffe és Francis Sangorski által kötött példány, a szinte túlvilági, könyvkötészeti műremek páratlan értéket képviselt. Vagy mégsem?

Sutcliffe és Sangorski szenvedélyesen igyekeztek felfrissíteni a középkori, díszes könyvkötészet hagyományait az 1900-as évek Londonjában. Ezért fordult hozzájuk a Henry Sotheran’s könyvesbolt azzal a megbízással, hogy készítsenek egy teljesen egyedülálló kötetet.

Az egész világot elképesztő könyv elkészítésekor a költségek nem számítottak, a mesterek a fényűző Grand Omarhoz összesen ezer féldrágakövet és drágakövet használtak, egyebek mellett rubintot, türkizt, smaragdot, közel ötezer darab bőrt, ezüstöt, elefántcsontot és ébenfát, valamint hatszáz huszonkét karátos aranylapot. A kötet, amely Omar Khajjám verseinek Edward FitzGerald általi szabad fordításait tartalmazta, két év munkájával készült el. Aranyozott borítóján három felékszerezett farktollú pávát vett körbe középkori perzsahatású bonyolult mintázat.

Omar Khajjám

A Rubáijátot GK Chesterton író a „Carpe diem Bibliájának” nevezte. A polihisztor költő Omar Khajjám megkérdőjelezett maga körül mindent: a hitet, az élet értelmét, kizárólag az evilági élet élvezeteiben volt bizonyos, négysorosai ezt a szemléletet tükrözték. Ezt érzékelteti Edward FitzGerald szabad interpretációja is, akinek viktoriánus költői világképében Khajjám hasonló szerepet játszott, mint Goethe számára Háfiz.

A 19. század végén egy ma is működő londoni irodalmi szalont is elneveztek a perzsa költőről, akinek további hatását bizonyítja, hogy nem csupán a preraffaelita festőket ihlette meg, de Martin Luther King egy háborúellenes beszédébe is bekerült egy idézet tőle.

Az 1911-ben elkészült kötetet a Sotheby’s könyvesbolt eredetileg New Yorkba tervezte szállíttatni, de megriadtak a fizetendő vámtól, így a könyv visszakerült Angliába. Gabriel Wells, aki a Sotheby’s aukcióján megvásárolta a Grand Omart, szintén Amerikába akarta vinni a kötetet. Az első kiszemelt hajóra azonban nem kerülhetett fel, így a Titanic-kal indult útnak – a többi pedig már történelem.

Akkor jött a következő fordulat, amikor Sutcliffe unokaöccse, Stanley Bray eltökélte, hogy megismétli a csodát. Sangorski eredeti vázlatait felhasználva hat évébe telt egy replika elkészítése, amit a biztonság kedvéért egy bank páncéltermében helyezett el. Ez a megoldás mégsem bizonyult szerencsésnek, ugyanis a II. világháború alatt, London bombázása során a verseskötet a költő boroskancsóival együtt elpusztult.

Ám Bray a baljós jelek ellenére sem adta meg magát a sorsnak. Újra nekiállt, hogy az utókor számára átörökítse nagybátyja ámulatba ejtő művét. Ezúttal a munka negyven évet vett igénybe, ami alatt Bray megszakításokkal dolgozott a könyvkötésen. Az elkészült újabb fényűző replikát a British Librarynek adta kölcsön, ahol ma is megtekinthető. Halála előtt így szólt élete nagy munkájáról: „A legkevésbé sem vagyok babonás, bár azt mondják, a páva a katasztrófa jele.”

Forrás: BBC

KULTer.hu Hír

szerző: KULTer.hu Hír
honlap e-mail
A KULTer.hu rendelkezésére bocsátott és a szerkesztőség által továbbszerkesztett, vagy a szerkesztőség által összeállított sajtóanyagok és a szerkesztőségi hírek megjelenési formája.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum