KULTer.hu - Csokonai Neo Mihály
96929
post-template-default,single,single-post,postid-96929,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Csokonai Neo Mihály

Verset tanulok a gyerekemmel. Hatodikos. A Reményhez címűt. Neki nem mond semmit Csokonai Vitéz Mihály neve, minden felmondás kezdetén a fejét vakarja, hogy pontosan felidézze. Már jól megy, pontosan emlékszik például az archaizmusokra, bár időnként még a bájoló lágy trillák helyett daloló citerákat mond. Nyilván groteszk, ahogyan tizenkét évesen, gyönyörűen hangsúlyozva (az én gyerekem!!!) örökre lemond a szerelemről, virtuóz megszemélyesítésekkel és mesteri ellentétezésekkel rezignációba vonul a négy versszak felmondásának idejére. Szakmai ártalomként lelkesen magyarázom neki a vers szerkezetét, hogyan kapcsolódik össze a gondolatmenetben az évszakok és az idősíkok váltakozása, illetve a természeti képek a lélekállapot bemutatásával, majd a szerelemről való lemondással. Legyint, nem kell magyarázni, pontosan érti, hogy a harmadik versszak hogyan vonja vissza az első kettőben megteremtett nyájas boldogság nyugalmát. Amikor ahhoz a szakaszhoz érünk a negyedik versszakban, hogy „Fáradt lelkem égbe, / Testem főldbe vágy”, rám néz, és azt mondja, hogy ebbe mindig beleborzong. Ugyanazt a félelmet érzi, folytatja, mint amikor a Mátrix című filmben a macska kétszer is keresztülmegy Neo látóterében. Mert hogy nem vagy ura annak, ami veled történik, folytatja.

Egy időben lelkes fórumozó voltam anyaidentitásomban, még a közösségi oldalak előtti időkben, ott és akkor örökre kiéltem a vitaéhségemet abban a vonatkozásban, hogy mi való a gyerekeknek, melyik életkort miként védjük a nem megfelelő médiatartalmaktól. Most biztosan kapnék a Mátrix miatt, s hosszasan (és eredmény nélkül) magyaráznom kellene, miért is volt nagy élmény számára, ráadásul közösen nézve, végigbeszélgetve a film. Ha pedig azt kezdeném el fejtegetni egy netes agorán, hogy a gyerek mindezt Csokonai versével kapcsolta össze, sőt, ennek okán képesek voltunk kibeszélni félelmeket életről és halálról, végképp menthetetlen szerepbe kerülnék. Persze, még így sem vagyok biztos abban, hogy a virtuális világok populárfilozófiája életkorának megfelelő-e, abban meg végképp nem, hogy a boldogtalan szerelem diskurzusát már ilyen fiatalon el kellene sajátítani.

Alig várom, hogy újra verset kelljen tanulnia.

Borítókép: Nicolas Poussin, Árkádiai pásztorok, 1837–38, olaj, vászon, 87 x 120 cm.

Bódi Katalin

szerző: Bódi Katalin
honlap e-mail
Bódi Katalin 1976-ban született Salgótarjánban, jelenleg Nyíregyházán él. A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa, irodalomtörténész, kritikus. A Studia Litteraria irodalom- és kultúratudományi folyóirat szerkesztője.

KULTprogramok

<< 2018. ápr. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum