KULTer.hu - Szendrői Csaba versei
96980
post-template-default,single,single-post,postid-96980,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szendrői Csaba versei

Hattyú

az emberek először elsüllyednek
a vízben miután meghaltak
aztán ha az emésztő baktériumok
dolgozni kezdenek
újra felszínre kerül a test
nem vagyok nagy rajongója
már az élő dolgoknak
inkább csak csodálattal bámulom őket
ott azokat a hattyúkat
kenyérrel etető gyerekeket
a mögöttük álló nőket
pedig tudom
a madarak belehalnak
a túl sok kenyérbe
ahogy az ember az öregségbe
illetve bármibe
amit elég kitartóan csinál
aztán abba is
ha csak úgy csinálgat dolgokat
ha valamiben nagyon jó
vagy csak átlagos
sőt az egészen
rosszul csinált dolgokba is
a rendes emberek a rosszak is
és aligha hal meg olyan
aki csak rossz volt vagy csak jó
képtelenség megérteni
tehetetlenül állok vagy kapkodok
néha még most is
míg valahogy lassan
mint szappan a langyos vízben
feloldódok az elmúlásban
szokom

Satír

csak egy vonalat húzok
inkább cikcakk
firka
vonalak jobbra
vonalak balra
jó sok
túl sok vonal
satír
majdnem középen
egy satírozott fekete gömb
inkább lyuk
rajzoltam egy lyukat
elnevezem semminek
inkább nem nevezem el
sehogy
firkálok a fehér részekbe
kócember
kócbaba
de ez is csak egy fekete
lyuk lesz
ez már kettő
pedig a
semmiből
egy sincs
ebből lehet
tudni hogy van
újabb fehér rész
rajzolok állatokat
egy amőba
halgyík
madár
de ez is csak egy lyuk
lesz fekete satír
rajzolok oda
fényt
elrontom
legyen hát itt is
fekete folt
elkezdek
fekete foltokat
rajzolni
fekete lyukakat
míg elfogy a papír
magamra
az ágyra
a falakra
a házra
az utcára
kint a lámpa
nem lesz
se zöld se sárga
csak lyukak
csak rések
hasadások
törések
nem lesz széle
ott kezdődik
ahol vége

Busz

épp megint a semmit várom
talán tíz perc telhetett el így
maximum huszonnyolc év
egy forgalomból kivont megállónál
ott a kihalt gyártelep mögött
abban az elhagyott városrészben
ahol korábban sem lakott senki
gyerekkorom óta elkerülnek a buszok
ölem előtt precízen összekulcsolt kezek
ajkaim közt cigaretta tűz híján
érzem ahogy talpam alatt elhal
a gyep a korlát míg támaszkodom
rozsdás lesz ólomszínű vászonzakóm is
látom bolyhosodni
míg ide jutottam többször látszott
hogy menni kellett volna
vagy feladni
csak feladni épp a semmit nem lehet
az égre szegelt fellegeket nézni
hogy körülöttem minden megváltozik

A borítófotót Benke Hunor készítette.

Szendrői Csaba

szerző: Szendrői Csaba
honlap e-mail
Szendrői Csaba 1987-ben született Szombathelyen. A Szent-Györgyi Albert Középiskolában érettségizett. A Kodolányi János Főiskolán végzett Andragógián, valamint Kommunikáció- és Médiatudomány szakon. Az Elefánt zenekar frontembere. 2018-ban Artisjus-díjat kapott. Első verspublikációi a KULTer.hu felületén jelentek meg. Portréját Máté Balázs készítette.

KULTprogramok

<< 2018. jún. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum