KULTer.hu - Szeress, apa!
97015
post-template-default,single,single-post,postid-97015,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szeress, apa!

Franz Kafka – Gáspár Ildikó: Az átváltozás

A felnőtté transzformálódás anatómiája, avagy egy szeretetlen kisfiú lehetne az alcíme Az átváltozás című előadásnak az Örkény István Színházban. Bizarrul groteszk hangulat, a kisember kálváriája és a kafkai misztikum járja át Gáspár Ildikó rendezését, megspékelve a konstans szeretetlenség determináló helyzeteivel.

Franz Kafka rossz korba született, írói világát nem méltatták életében, pedig kortalan alkotásaiban jelenünk egyik legnagyobb társadalmi problémáját boncolgatja: az elmagányosodás abszurd lehetőségeit. Tehetségével ma több évadnyi sci-fi thriller sorozat megírására szerződtetnék.

Az átváltozás című produkció Gáspár Ildikó által válogatott Kafka-szövegekből készült vízió: képek egy sosem szeretett kisfiú torzulásaiból és a vágy nélküli ember életképtelen létéből. Összességében egy pszichiátriai gyógykezelés stációiként lehet értelmezni az előadás dramaturgiai szerkezetét. A cél feldolgozni egy értelmetlen élet fájdalmait és megküzdeni a démonokkal. Egy álomba csöppenünk az Oklahomai Természeti Színház jelenetével, ahol Csákányi Eszter „nyitótánca” és hasbeszélő bábja idegen dimenziókbeli utazásra csábít, és ahol Karl (Polgár Csaba) kétségbeesetten próbálja megtalálni a helyét a rendszerben, legyen az bármilyen groteszk és tőle távol álló. A teljes káoszban napjaink tipizált állásinterjúinak abszurdjaként villannak fel a jelenetben a fehérre festett arcú „bohóclidércek”.

A színészek maximális alázattal játsszák végig az előadást, fegyelmezetten és katonásan. Minden figura beállított, átgondolt – csak lélektelen. Persze ezt magyarázhatja, hogy a főhős belső világa nem érzelemgazdag, mindinkább frusztrált és kényszeres, valamint nem születhet meg a karakterfejlődés nagyívű alakítása, hiszen több alak montázsát kell a fragmentumos szöveghez és szituációhoz igazítva megjeleníteni. Mégis, a kapocs Kafka, ugyanis Gregor Samsa és Karl tragikuma azonos tőből fakad, az apai szeretet teljes hiányából. Árnyákként borul föléjük egy erős mintaként szolgáló apa képe, akinek sohasem lehet megfelelni. Akinek nem elég jó a saját fia. Az örökös megfelelési vágynak személyiségtorzító hatása egy teljes társadalmi osztályt vádol és bélyegez meg: a kisembereket. A kafkai világ ezt, a periférián létező lények nyomorúságát dolgozza fel.

Fel lehet nőni ténylegesen? Túl lehet élni szüleink szeretetlenségét anélkül, hogy lelki nyomorékokká válnánk? A józan ész és az előadás is azt a konklúziót adja, hogy a szeretet és az elfogadás hiánya szolgalelkű, instabil, céltalan karaktert eredményez. Ilyen Gregor is, aki nem tudja, miért dolgozik (hogy az apja és a család adósságát kifizesse), hiszen apja sosem fogja elismerni, tisztelni, becsülni. Az örökké gyerekszerepben ragadt fiú elméjének lázadása a transzformáció. Tudatalatti megoldási alternatívái között szerepel a vágy: átváltozni, perspektívát váltani, átlényegülni. Sóvárogja a nézőpontváltást, amely talán az egyetlen megoldási és menekülési módot jelenti.

A fejlődéslélektani stációkból álló előadás vizualitása erős, groteszk hatásokkal dolgozik. Izsák Lili félelmetes és varázslatos díszletvilágot álmodott színpadra: a tér közepét egy magas, 21 forgóajtóból álló hengermonstrum alkotja, amely domború vetítővászonként is funkcionál, miközben az ajtókon kisebb-nagyobb le-fel nyitható ablakok és ajtók találhatók. A szürreális világ zaklatottságot predesztinál: mind-mind más dimenziót nyitnak, és az áttetsző ablakok fényekkel fokozott misztikumából kikukucskálhatnak a figurák. Szürreális és abszurd világban kalandozunk. Azonban ez a varázsszerkezet nem új keletű. A 19. század második felében az úgynevezett Kaiserpanorama volt a kapocs a halandók számára messzi és elérhetetlen tájakhoz, ugyanis a nézőkéhez ülve a forgómozgást és az optika tudományát felhasználva háromdimenziós hatású kepéket lehetett megtekinteni a vágyott ismeretlenről készített panorámafotók segítségével.

Gregor Samsa földi létének feldolgozása és megértése képezi a fő cselekményszált. Az előadásba az Amerika című regény Az Oklahomai Természeti Színház című fejezete, Az átváltozás, Az ítélet, a Blumfeld, az öregedő agglegény,Boldogtalanság,  A fegyencgyarmaton és a Levél apámhoz című szövegeket Ari-Nagy Barbara és Gábor Sára dramaturgi munkája alapján Gáspár Ildikó gyúrta egésszé. A fiú függőségi viszonyai és kényszerei adják az egységgé dolgozott mű többi szereplőjét: a felsőbbrendű férfiakat. Ilyen a főnök, Blumfeld képe, aki nem tud szabadulni a félelmétől, a „két kicsi, fehér, kék csíkos celluloid” labda pattogásától. Az ítélet című novella apa-fiú szerepe is a gyerekstációban megrekesztett fiú frusztrációját erősíti.

Ezt az egyre erősödő-hatalmaskodó apaképet A fegyencgyarmaton tisztjének halála enyhíti kissé. A gesztus a saját apakép felszabadító kivégzésének szimbólumává válik. Az előadásba szerkesztett Kafka-szövegek az álmok és víziók terepei, ahol „terápiás célzattal” feldolgozódnak a prágai író életét megkeserítő körülmények. Ennek eredményeképp e földi lét már nincs tovább hasznára, így továbbléphet egy új fejlődési szakaszba. A testet hátrahagyó halál képe lehetőséget ad egy másik, jobb alternatíva eljövetelére.

Az átváltozás egyértelműen férfi előadás. A nők finom humorral átitatott járulékos kellékei a hímdomináns világnak: az Anya (Kerekes Éva) dekadensen betegeskedő porcelánbabájának, a Cseléd (Takács Nóra Diána) rusztikus vitalitása lesz az ellenpontja. A plátói szerelem angyali Fannyjával szemben (Roszik Hella) pedig ott a „házisárkány”-szerű Grete (Kókai Tünde). Lényük súlytalan, pillanatnyi fellélegzést nyújtanak a fiú víziójában.

Erős vizualitása mellett a pszichológiai folyamatot is látni és érteni kell, amely első nézésre nem garantált. Az előadás abszurditása megtévesztő, könnyedséget predesztinál, de még sincs kedvünk kuncogni. Ha el merünk veszni Gregorral a lelki pokoljárásában, akkor kapunk valamit az előadástól. De ha nincs bennünk bátorság és hangulat, csalódást fog okozni. Terápiát mindenkinek, hisz fájni jó, ne féljünk a(z át)változástól!

Franz Kafka – Gáspár Ildikó: Az átváltozás. Rendezte: Gáspár Ildikó. Játsszák: Polgár Csaba, Kovács Zsolt m. v., Kerekes Éva, Kókai Tünde, Csákányi Eszter, Roszik Hella m. v., Znamenák István, Novkov Máté, Takács Nóra Diána, Dóra Béla, Patkós Márton, Ficza István, Jéger Zsombor, Csuja Imre. Örkény István Színház, Budapest, 2018. január 12.

A fotókat Horváth Judit készítette.

Sárosi Emőke

szerző: Sárosi Emőke
honlap e-mail
Sárosi Emőke 1985-ben született Miskolcon. 2007-ben az ELTE-BTK magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészeként végzett. Gyerekkora meghatározó emlékei Miskolchoz és a színházi évadok változatos repertoárjaihoz köthetők, hitvallása: a színházban kell lennie egy csipetnyi varázslatnak.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum