KULTer.hu - „Úristen, tényleg ezt mondom?”
96987
post-template-default,single,single-post,postid-96987,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Úristen, tényleg ezt mondom?”

Interjú Szabó Benedekkel és Sallai Lászlóval

A zenehallgatás elsődleges tevékenység kéne, hogy legyen – ez az elv áll az Albumm eseménysorozat mögött. A széria legutóbbi alkalmán a Szabó Benedek és a Galaxisok 2017-es felvétele, a Focipályák Éjszaka volt terítéken, ráadásul az együttes frontembere, valamint a basszusgitáros Sallai László elő is adtak egy akusztikus szettet – igaz, nem a lemez tematikájában. Bölcsességek és kevésbé bölcsességek az új albumról, a legjobb és legrosszabb dalaikról, a Galaxisok-életérzésről és még pár szubjektív témáról.

KULTer.hu: Mennyiben álltatok másképpen a Focipályákon sétálsz át éjszaka megírásához és felvételéhez, mint a korábbi albumokhoz?

Szabó Benedek: Teljesen máshogy álltunk hozzá, mert ezt a lemezt nem én vettem fel egyedül, azaz nem úgy történt, ahogy az utóbbi kettő esetében. Ezt teljes zenekarral rögzítettük, és úgy is raktuk össze. Így egészen más volt a stúdiómunka, mint eddig bármikor.

KULTer.hu: Tehát már a kezdetektől fogva más koncepciót követtetek?

Sz. B.: Igen. Most is én írtam a számokat, a hangszereléseket és a felvételeket viszont már együtt csináltuk.


KULTer.hu: Foglaljátok össze pár szóban, hogy mi jellemzi leginkább a Galaxisok-életérzést!

Sz. B.: Ma gondoltam arra, hogy a Galaxisok rajongóinak legnagyobb része valószínűleg informatikusnak, szociológusnak vagy közgazdásznak tanul, biztos, hogy vidékről jár fel Budapestre egyetemre, és szakálla van. Én személy szerint erre jutottam. Komolyan.

Sallai László: Nekem az jut eszembe, hogy amikor Erdélyből jöttünk vissza idén nyáron, és nagyon sokat álltunk a határon még a román oldalon, a busz ajtaján kilógva cigiztünk, söröket hoztunk haza, mindeközben pedig már nagyon unatkoztunk. Valahogy ez ugrik be a zenekar hangulatáról.

Sz. B.: Ez a tizenötmillió magyar fájdalma! Ebből a két válaszból egyértelműen össze lehet kombinálni. Szakállas informatikusokkal álltunk a román-magyar határon, akik jönnek Pestre tanulni. Vagy valami ilyesmi.

KULTer.hu: Mi a Focipályákon sétálsz át éjszaka legnagyobb erénye, miben sikerülhetett volna jobban?

Sz. B.: A legnagyobb erénye az, hogy tele van jó refrénekkel, ami az előző Galaxisok-lemezekre nem volt jellemző. Azokon általában még refrének sem voltak. Részben emiatt gondolom úgy, hogy ez a legszebb albumunk. Szövegileg viszont nem a legerősebb, kevésbé lett egységes. Vannak nagyon nagy mélypontok ezen a téren. Persze vannak csúcspontok is, de összességében elég hullámzó.

KULTer.hu:
Melyik album szövegei sikerültek akkor a legjobbra?

Sz. B.: Valószínűleg az első lemezé.

KULTer.hu: És ha egy számra kell leszűkíteni?

Sz. B.: Nehéz kérdés, mert például a Teljesség felé szövege eléggé gördülékeny és jó, csak arra nagyon nehezen tudok így gondolni, mert már annyiszor kérték és játszottuk, hogy unom. Egyébként az én kedvencem a Beatkorszak és a Tisztítótűz szövege.

S. L.: A lemezben az a legjobb, hogy nagyon szép íve van. Ritkán jön az össze egy teljes albumnál, hogy elindul valahonnan, és ahova megérkezik, annak van oka és van miértje. Hasonlóban látom a gyengeségét, szerintem van két szám, amelyeket kicsit elkapkodtunk.

KULTer.hu: Nem akarok rákérdezni, de…

S. L.: De, nyugodtan!

KULTer.hu: …melyikekre gondolsz?

Sz. B.: Gondolom, a Vadvirágok az egyik.

S. L.: Igen.

Sz. B.: Melyik a másik elkapkodott szám?

S. L.: Hát az Éjfél. Szerintem annak nem adtuk meg a kellő időt és figyelmet a próbateremben.

Sz. B.: Érdekes, mert bár az Éjfél messze nem a kedvenc számom, de azt gondolom, hogy maga a dal egész fantasztikusan van összerakva, és nagyon szépen szól. A Vadvirágok világos, de az Éjfélre nem gondoltam volna így. Főleg ahhoz képest, hogy a Fehér földeket például konkrétan a próbateremben írtuk fél óra alatt Lacival.

KULTer.hu: Akkor azt is megkérdezem, hogy melyik dal vagy dalok azok a bizonyos csúcspontok, amikre utaltál korábban?

Sz. B.: A Tisztítótűz, a címadó szám…

S. L.: A Húsvéti reggeli szerintem.

Sz. B.: Igen, az is nagyon jó.

KULTer.hu:
Ezeket tudatosan raktátok az album elejére?

Sz. B.: Általában érdemes a lemez elejére a jobb számokat rakni. Úgy szokták csinálni, hogy az elején legyen egy dal, ami nem kislemezdal, nem a legbombasztikusabb, de erős, és azt próbálják még egy kicsit fokozni a másodikkal. Erre törekedtünk a Tisztítótűzzel és a Focipályák éjszakával. Utánuk pedig jön még a Boldoggá akarlak tenni, így alkotnak egy hármast, de ezek közül tényleg talán a Tisztítótüzet szeretem leginkább. Bár a Focipályák éjszaka zeneileg a legszebb számunk.

KULTer.hu: Szerintetek például egy vidéken élő nyugdíjas, aki nincs igazán tisztában a fővárosi fiatalság életével, mit gondolhat a zenétekről?

S. L.: Az én nagymamám nagyon szereti a Galaxisokat.

Sz. B.: A barátnőm családjából a nagymama örül, hogy ezt csinálom, de hogy zeneileg mit gondol az egészről, azt nem tudom. Az én mamám, amíg élt, szerette az előző zenekaromat, de egy nyugdíjasnak nyilván nincs túl sok elképzelése arról, amiről írok, ahogy nekem sincs azokról a témákról, amikkel a mostani húszévesek foglalkoznak, hiába próbálnám tettetni. Pont ma szembesültem például Trunk Tomi munkásságával. Döbbenetes volt számomra, és úgy éreztem magam, mintha nyugdíjas lennék.

KULTer.hu: Pedig nincs akkora generációs különbség…

Sz. B.: Közte és köztem? Hát baszd meg, azért van!

S. L.: Sokkal hosszabb a nálunk fiatalabbakhoz képesti tíz-tizenöt év, mint az idősebbekhez képest mérve.

Sz. B.: Tehát aki mondjuk most huszonöt (úristen, tényleg ezt mondom?), azokkal még megértjük egymást, de a náluk öt évvel fiatalabbakkal már egyáltalán nem, és elég nehéz lenne megpróbálni úgy tenni, mintha vágnám, hogy mi történik. Néha nagyon furcsa az is, hogy a saját közönségünk egy jó tízessel fiatalabb nálunk. Kicsit olyan, mintha egy házibuliban lennél, ahol nem ismersz senkit, és olyan dolgokról beszélgetnek az emberek, amikről életedben nem is hallottál. Érdekes élmény, az biztos.


KULTer.hu:
Nevezzetek meg egy albumot, amit bárcsak ne adtak volna ki korábban, és ti csinálhatnátok meg sajátotokként!

Sz. B.: Talán a Clientele-től a Suburban Lightot mondanám. Azt a fajta szépséget, törékenységet, spontaneitást és fiatalságot, ami abban a lemezben minden erőlködés nélkül megtestesül, én soha nem tudtam megcsinálni egyetlen zenekarommal sem, most pedig már nem vagyok abban a korban, hogy egy ilyen próbálkozás ne tűnjön hamisnak, úgyhogy örülnék, ha a Suburban Light az én lemezem lett volna. Az, hogy valamit elkapjak lendületből anélkül, hogy gondolkozzak rajta, mindig nagyon nehéz volt, nem is ment általában. Nekik abszolút.

S. L.: Én majdnem ugyanebből az évből választottam, mégpedig a Mercury Revtől az All Is a Dreamet. Nagyon szép íve van, amit személy szerint az egyik legtöbbre értékelek. Egy hatalmas dallal indít, csendessel zár, amely egyfajta euforikus-táncos hangulatba csap át, közben pedig erős a kapcsolata a komolyzenével  és a dreampoppal. Ha ezt el tudnám készíteni, az baromi jó lenne, de hát sajnos már megcsinálták.

A fotókat Komróczki Dia készítette.

Ruzsonyi Gergely

szerző: Ruzsonyi Gergely
honlap e-mail
Ruzsonyi Gergely 1996-ban született Budapesten. 2014-től az ELTE BTK kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója, önjelölt kritikus, a zene, a sport, valamint a főváros szerelmese.

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum