KULTer.hu - Sztercey Szabolcs Benedek verse
96897
post-template-default,single,single-post,postid-96897,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Sztercey Szabolcs Benedek verse

Karácsonk

Anyám fenyőfa volt, ott nőtt a nagyszoba
közepén, minden karácsonykor őt díszítettük fel,
apával ketten összegömbölyödtünk és csillogtunk,
mi voltunk az idétlen díszek, anyám
mosolyában tűlevelek lapultak, a szemében
összezúzott fény, egész évben saját telet
képzelt magának, amiben mindig örökzöld
lehet, de mi lett a közös telünkkel, azzal
mi történt, anya, abban a nyomorult hóesésben
az egészen kellett volna vacogjunk, csak
a privát telében volt örökzöld, a miénkben
mindig eljátszotta a karácsonyfát, de anya,
remélem akkor is zöldelltél, amikor jött
egy favágó a termetes baltájával,
és kivágott téged a családból, emlékszem,
amikor repültek szanaszét a kéregdarabok,
ahogy fás szárad puhán csonkolódott a fém alatt,
elvitt, hogy magának díszítsen fel, remélem
most is szép vagy, és örökzöld, mert mi, a
díszek, lehulltunk és összetörtünk, és mint
minden karácsonyfadíszben, ha széttörik,
nem maradt semmi bennünk, utánad pedig
maradtak a megszáradt tűlevelek beleragadva
a perzsaszőnyeg dús pihéi közé, és azt nagyon
nehéz onnan eltakarítani, anya, azt nagyon
nehéz.

Borítófotó: Treevenge

Sztercey Szabolcs Benedek

szerző: Sztercey Szabolcs Benedek
honlap e-mail
Sztercey Szabolcs 1991-ben született Gyergyószentmiklóson, jelenleg Kolozsváron él, a Sapientia EMTE filmrendező szakos hallgatója. Verseit publikálta a Bárka, a Helikon, a Látó, a Várad, az Irodalmi Jelen, a Székelyföld. Első kötete A nyelvtani közép címmel jelent meg.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum