KULTer.hu - Hartay Csaba novellája
97997
post-template-default,single,single-post,postid-97997,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hartay Csaba novellája

Levél Anitának

Bocs, hogy nem kerestelek pár napig, de egy ideje úgy érzem magam, mint akit leütöttek a diszkóban, és az agyára ment valami. Nem tudom, hogy ez pontosan mi, de sejtem. Elég sokat gondolok mostanában Anitára. Elkezdek izgulni, ha eszembe jut. És persze folyamatosan ő jár a fejemben. Állandóan izzad a tenyerem, elég idegesítő. Nem is vagyok éhes, ebédkor is alig tudok lenyomni a torkomon egy fél rántott húst. Esküszöm, még egy sajtos hamburgert is félrelöknék most, annyira nem kell a kaja. Olyan a gyomrom, mintha lenne benne valami. Vagy valaki. Meg olyan béna voltam a múltkor vele. Dadogtam, amikor elkezdtünk beszélgetni. Mint valami balfék pöcs, akinek lámpaláza van. Bénáztam egy csomót. Akartam neki puszit adni, amikor lejött a térre, és összekoccant a homlokunk, de úgy rendesen, még fájt is. Jó, ő is béna volt szerintem, de én még inkább. Meg álmodtam is vele. Nem dugást vagy ilyesmit, csak hogy sétálunk, utána ölelkezünk. Meg egyfolytában beszélgettünk álmomban. Hogy miről, arra nem emlékszem, de most is hallom a hangját. Beleborzongok. Anitával olyan jókat lehet beszélgetni. Gondoltad volna? Egy csajjal. Mi történt velem? A múltkor beleszagoltam a frissen mosott hajába, még most is lüktet a szívem, ha felidézem. Ne mondd már el senkinek, hogy tökre rá vagyok kattanva Anitára. Valami van, én még ilyen lökött nem voltam. Velem ilyen még nem történt soha. Ez a csaj más, mint a többi. Jó, most röhögsz, mert nekem eddig csak Anita volt, de akkor is, nem érdekelnek mostanában más csajok, Anitáról álmodozom folyton. És a múltkor, mielőtt csókolóztunk, megszagoltam a nyakán a bőrét, hú, basszus, olyan, nem is tudom, bele akarok harapni ebbe a lányba. Nem a seggébe, ne legyél már ilyen gyerekes! Bár, oda is, miért ne. Szerinted ez a szerelem? Mert ha igen, akkor azért ez nem annyira jó buli. Nagyon hiányzott Anita ma a suliban. Rendesen szenvedtem. Eddig tökre elvoltam a padban, köpőcsöveztünk szétszedett Rotringokkal, meg minden, dehogy érdekelt, hogy Anita épp mit csinál, vagy, hogy mikor látom megint. Most meg csak bambultam kifelé az ablakon, a tanár rám is szólt, hogy mi van velem, talán csak nem Ámor nyila állt belém, a csajok meg kuncogtak az osztályban, azt éreztem, hogy majd meggyullad az arcom, teljesen elvörösödtem. Páran tudják, hogy kísérgetek valakit, de szerencsére nem ismerik sokan Anitát, mert nem a mi sulinkba jár. Ha tudnák, ki az, biztos többet piszkálnának vele. De azért Kollár Zsuzsa beszólt utána a szünetben: tudod, milyen a barátnőd? Kis béna! Honnan tudja, ki az? Szerintem csak idegesíti, hogy ő nem túl szép lány, és irigyli, hogy más meg már jár valakivel, akárkivel. Mennék Anitához most is, csak tanulnia kell. Ő mondta tegnap, hogy ezért nem találkozhatunk egy ideig. A szülei eléggé fogják, azt sulykolják neki, hogy első a tanulás. Mondjuk, ezt valahol megértem, az lenne a fura, ha szerintük a fiúzás lenne az első a lányuk számára. De igazából össze lehetne hozni a kettőt, egy kis smárolás, egy kis tanulás, nálunk működne a dolog. Szerinted le akart rázni, vagy igaz, amit mondott? Mindegy, akármi is van, nem engedik le a szülei ilyenkor. Ezt beszívtam. Ez a szerelem sem egy végtelen boldogság, itt is lehet idegeskedni rendesen. És lehet várni szépen péntekig. Hétfő van, a rohadt életbe, mikor lesz itt péntek? Soha. Olyan hosszú egy ilyen iskolai hét, hogy az borzasztó. Főleg, ha belezúgott az ember egy ilyen gyönyörű lányba. Jó, igazad van, ne vigyem túlzásba, de akkor is szép, nem? De tényleg, ne add már tovább, hogy itt áradozok róla, mert ez nem menő. A menő srácok hetente cserélgetik a kiscsajokat, nem ragadnak le egynél, én meg itt átvedlettem hősszerelmesbe. És tudod, hogy mi még a furcsa? Hogy már nem akarom megdugni. Jó, oké, ha azt mondaná, hogy vagy lefekszel velem, vagy mehetsz a fenébe, akkor persze azonnal dugnék vele, de most valahogy nem így gondolok rá, érted? Máshogyan látom, ő egy olyan finom kis valami lett nekem, mint egy nyuszi, vagy nem tudom. Teljesen meghülyültem, baszki. Szerinted Anita belenyugszik ebbe a szülői szigorba, hogy csak pénteken találkozhatunk legközelebb? Hát, ezt nem tudom elképzelni róla, ha ő is odavan értem. Az apja hozza-viszi angolra, meg zongorázni is jár. Most menjek utánuk, csak hogy láthassam? Vagy ácsorogjak a sulija előtt, és ott várjam? Azt sem tudom, melyik nap hány órája van, mikor végez. Az is hülyén venné ki magát, ha nagyon rámásznék. Meg, ha elmennék ahhoz a házhoz, ahová angolórára jár, az se lenne valami jó alkalom a randira. Anita esetleg észrevenne, de nem jöhetne oda hozzám, mert várja az angoltanár, az apja meg ott integetne neki a piros Daciájukból, hogy szia, kicsim, ügyes legyél, nemsoká jövök érted! De valahogy csak kéne vele még találkozni péntekig. Ja, ez? Ez csak egy levél. Anitának írtam. Dehogy mutatom meg, takarodjál már! Így is túl sokat tudsz, még az kell, hogy ezt is elolvasd. Szerinted az gáz, ha beleírtam, hogy szeretlek? Nyugi, csak a végén van, egyszer. A hiányzol talán kétszer, de a szeretlek, tuti egyszer van csak benne. Ezt kinek kéne először kimondania, a fiúnak? Talán nem korai még ezt tudatni vele, ebben bízom. Mennyi idő után lehet kimondani, van erre valami biztos tipp? Egy hét szerintem már elég. Vagy nem tudom. Lehet, hogy még kéne várni pár napot. Végül is le tudom satírozni, még nem adtam oda neki a levelet, itt van nálam. De az még bénább, ha észreveszi, hogy összefirkáltam a szeretleket, mert simán ki tudná úgy is olvasni, ha fény felé tartja. Marad így. Csak nem ijed meg, hogy mit akarok tőle. És igen, elvileg járunk. Nem lett még így kimondva, de neki sincs más csávója, és nekem is ő a csajom egyedül. Honnan tudod? Lehet, hogy elsőre megtaláltam az igazit, és ő lesz a feleségem. Bár apu azt mondta, hogy erre nagyon kicsi esély van. Meg hogy több nőt is ki kell próbálni, mert különben a korai házasságunk tönkremegy. Mert akkor meg később akarunk többet csajozni, amikor már vannak gyerekeink, és azokkal szúrunk ki, ha válásra kerül sor. Lehet benne igazság. Apu vajon hány nővel volt anyu előtt? Jobb nem is tudni ilyenekről. Anita vajon most mit csinál? Rám gondol? Tényleg érdekel, mert mi van, ha csak én szeretem őt, ő meg legyint, hogy ja, ő? Hát, izé, elvagyunk, szerencsére csak pénteken találkozunk, nem idegesít hétköznap. Ugye, nem ilyen undok ez a csaj? Ennyire már ismerjük, ez már látszik rajta, hogy nem ilyen, ugye? Mondjál már valamit! De mi van, ha mégis? Ezért kéne többet találkoznunk, nem csak hétvégén, és akkor rögtön kiderülne, mi van. Most izgulhatok jó pár napig. Főleg, ha bedobom neki ezt a levelet. Tudja, melyik a mi lépcsőházunk, postaládánk, hátha válaszol is péntekig. És ha odaírja, hogy én is szeretlek, akkor én örömömben felrepülök az erkélyükig. Izgulok. Bedobjam a levelet szerinted, vagy felcsöngessek hozzá, és átadjam neki? Mert ha csak bedobom, lehet, hogy holnapután olvassa el leghamarabb. Vagy az apja veszi ki, és ő olvassa el, utána összegyűri és kidobja, el sem jutnak a soraim Anitához. Azt azért nem szeretném. Nem írok ilyen szexes témákat a levélben, de jobb, ha csak Anita olvassa, más nem. Felcsöngetek. Az apja csak nem ver be nekem egyet, hogy zavarni merészeltem Anitát hétfőn. De várjál, ilyenkor van angolon. Hétig ott van. Van még addig fél óránk, mire hazaér. Nagyon lassan telik az idő. Soha nem lesz itt a péntek. Gyerünk el a lépcsőházukhoz! Eljössz velem? Vagy menjek egyedül? Kísérj már el, az olyan laza lenne, hogy nem is nézek ki annyira szerelmesnek, mert a haverommal jöttem. Mert ha nem engedik le, az nem akkora égés így, hogy ketten ácsorgunk lent. De ha meg leengedi az apja pár percre, akkor meg szépen hagysz minket érvényesülni. Rohadék vagyok? Ne már, ennyit igazán megtehetsz értem. Holnap szerzek neked öt szál cigit cserébe, és nem barna Szofi lesz, hanem minimum Helikon, de lehet, hogy Rothmans! Oké? Én most nem gyújtok rá, mert mi van, ha lejön Anita, hogy átadjam neki a levelet, és lenne egy gyors smár, cigiszag, érted, nem csípi. De neked adok egyet, tessék. Aputól csentem. Ha néha kiveszek egy-egy szálat, azt sosem veszi észre. Bocs, kicsit gyűrött, de legalább nem törött. Te egyébként nem akarsz még csajozni? Anitának vannak barátnői. Dehogy, nem arra a ducira gondoltam, hanem az a magas csaj, aki kosarazik, arra. Figyelj, később még megnőhetnek a mellei, én nem mondanék le róla végérvényesen. De te tudod. Idő mennyi? Már? Huh, várj, összeszedem minden bátorságom. Akkor elkísérsz? Gyere, ne kéresd már magad, addig elmesélem, hogy mi volt, amikor a múltkor lehívtam Anitát. Durva volt, és most, hogy belezúgtam, nem is illene elmondanom, de nem bírom magamban tartani. Az volt, hogy szinte már majdnem benyúltam a bugyijába. Ha odáig eljössz velem, elmesélem részletesen. De ezt tényleg senkinek, oké?

Borítófotó: Taste Company

Hartay Csaba

szerző: Hartay Csaba
honlap e-mail
Hartay Csaba 1977-ben született Gyulán, jelenleg Szarvason él, költő, író, blogger. A József Attila Kör és a Szépírók Társaságának tagja. Megjelent verseskötetei: Vakuljon meg az árnyék (1996), Gyertyataposás (1998), Az idegen irány (2001), Időviszony (2003), Éji magtár (2006), Nyúlzug (2008), A jövő régészei (2012). Prózakötetei: Lerepül a hülye fejetek (2013), Nem boci! (2015).

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum