KULTer.hu - Önpusztító bosszúvágy
97714
post-template-default,single,single-post,postid-97714,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Önpusztító bosszúvágy

Sötétben (Aus dem Nichts)

Manapság kiváltképp nehéz beszélni a terrorizmus globális problémájáról, mikor a nyugati világ is kénytelen testközelből megtapasztalni az ideológia által vezérelt gyűlöletet és féktelen pusztítást. A közelmúltbeli, többek között Németországban elkövetett merényletekhez kapcsolódik lábjegyzetként Fatih Akin legújabb filmje, a Sötétben, mely valószínűleg heves indulatokat fog kiváltani a nézőkből, olyannyira intenzív, személyes és dühös alkotás.

Fatih Akin a kortárs német film egyik legismertebb, legkiemelkedőbb alkotója. Akin török szülők gyermekeként nőtt fel Németországban, és ez a speciális státusz meghatározza kulturális identitását és művészetét is. A rendező kezdettől saját pozíciójából kiindulva a németországi törökök helyzetét és a határpozícióban, diaszpórában élők identitáskrízisét mutatja be a nagyközönségnek (Villanás, Fallal szemben, A másik oldalon, The Cut). Akár a Fallal szemben, a Sötétben is az identitáskrízis önpusztító és szuicid vonását domborítja ki. A Sötétben emellett a kortárs Németországban is releváns kulturális és társadalmi problémával foglalkozik, és a török kisebbség helyzetén keresztül azt az általánosabb kérdést is felteszi, hogy milyen bevándorlónak lenni egy idegen országban.

Fatih Akin filmje azért is tekinthető merésznek és provokatívnak, mert éppen akkor készítette el a Sötétbent, mikor (nem csak) a nyugati világban radikalizálódott arab származású, másod-harmadgenerációs bevándorlók követnek el merényleteket, és a két évvel ezelőtti kölni szilveszteri utcai molesztálások miatt is megbélyegzetté váltak a németországi muszlimok. Ezeket az extrém eseteket az Európában jelenleg sok országban tért nyerő új jobboldali populista retorika a migránsellenes hangulat megalapozásához használja fel, hogy morális pánikot keltsen a társadalomban. Fatih Akin nem az arab terroristák nyugati emberek ellen elkövetett merényleteivel, hanem épp ellenkezőleg, a német neonácik török bevándorlókkal szembeni gaztetteivel és a többség közönyével foglalkozik. Ettől még a Sötétben kiválóan bemutatja az ideológiai alapú bosszú, az erőszak és az ellenerőszak értelmetlen ördögi körét.

A film főszereplője Katja, aki boldog házasságban él Nurival, a büntetett előéletű, továbbra is kétes ügyekbe keveredő kurd tolmáccsal, és kisfiuk is van. Katja és családja kapcsolata idillinek mondható, mert mindenük megvan, jólétben élnek, és a nő sem foglalkozik azzal különösebben, honnan jön a pénz. Egy átlagosnak tűnő napon Katja elviszi kisfiát Nuri munkahelyére, ami Hamburg egyik törökök és kurdok által lakott negyedében helyezkedik el. Az asszony nem is gondolja, hogy utoljára látja szeretteit, akik egy szörnyű bombatámadásban életüket vesztik. Katja teljesen összetörik lelkileg, még drogokhoz is nyúl, és öngyilkosságot kísérel meg, mikor Nuri ügyvédbarátja, Danilo értesíti a nőt, hogy jól gondolta, neonácik gyilkolták meg férjét és kisfiát. A bosszúvágy feltölti Katját, azonban a tárgyalás során rá kell jönnie, hogy a hivatalos igazságszolgáltatástól nem várhat segítséget.

Fatih Akin tehát belenyúlt a darázsfészekbe, és a napjainkban egyre kifinomultabbá váló neonáci mozgalmakkal és a kisebbségek elleni támadásokkal foglalkozik. A rendező meg is erősítette egy interjúban, hogy bár a kilencvenes évek óta érdekli a téma, éppen a terrormerényletek aktualitása miatt készítette el a Sötétbent, mert talán az aktuális tragédiák után az emberek felfigyelnek a kvázi szőnyeg alá söpört korábbi merényletekre. Ugyanis, mint Akin elmondta, a két Németország egyesülése után több halálos áldozatokkal járó terrorcselekményt követtek el a szélsőségesek vidéken. Azonban a kétezres évekre a szélsőjobbos szervezetek még alattomosabbakká váltak, mert nem lehetett a csoport tagjait egyszerűen a külsejük alapján beazonosítani, és szervezettebben, módszeresebben „dolgoztak”. Az egyik leghírhedtebb csoportosulás az NSU (Nationalsozialistischer Untergrund) volt, mely 2000 és 2007 között több bűncselekményt is elkövetett, tagjai nyolc török és egy görög bevándorlót gyilkoltak meg származásuk miatt. Akin szerint hiába kerültek bíróság elé a tagok, a többségi társadalom és a hatóságok közönye miatt ezek az ügyek szinte észrevétlenül, csendben zajlottak, mintha a törökök, kurdok és általában az első-, másod- és harmadgenerációs bevándorlók tényleg kevesebbet érnének. Főleg, hogy az emberek korábbi precedensek miatt a törököket és kurdokat a drogszervezetekkel és a prostitúcióval kötötték össze, így a rasszista merényleteket alvilági leszámolásokként értelmezte a közbeszéd.

A Sötétben története és főhősnője, Katja Fatih Akin elemi erejű felháborodását jeleníti meg, melyet a rendező – nyilatkozata alapján – a társadalom többi tagjától is elvárt volna. Szerencsére Akin személyes érintettsége (sajátos kettős identitása) ellenére egyáltalán nem leegyszerűsített bosszúthrillert készített, hanem alaposan körbejárja a problémát. Jóllehet nagyon következetesen végig Katja szemszögéből meséli el a történetet, így a főhősnő gondolatait látjuk a vásznon megelevenedni. Ehhez kellett is egy olyan karakteres és tehetséges színésznő, mint a német származású amerikai Diane Kruger, aki Fatih Akinéhoz hasonló identitása miatt nemcsak eljátszotta, de érezhetően át is élte a szerepét, megérdemelten kapta meg alakításáért tavaly Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó díjat a Sötétben esetén nyújtott teljesítményéért. Így Akin és Kruger egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző valóban átélhesse Katja fájdalmát és önpusztító dühét.

Ha a neonácikat nem is, de Katját és Nurit komplex (anti)hősként mutatja be Fatih Akin. A Sötétben rögtön egy börtönjelenettel kezdődik, melyben a még büntetését töltő Nuri a fegyház falai között házasodik össze szerelmével. És mint később kiderül, a férfi a börtönévek után sem javult meg teljes mértékben, továbbra is foglalkozott drogokkal. Így a néző is elbizonytalanodhat, hogy a férfit valóban nácik ölték-e meg, vagy inkább alvilági leszámolásról van szó. Azonban Fatih Akin és később Katja is biztosak lesznek abban, hogy rasszista indíttatású terrormerénylet történt. Ez a tény, és hogy a nő láthatja a tárgyaláson a két elkövetőt, olyan elemi dühöt kelt Katjában, ami őt magát is valamilyen szinten szélsőségessé teszi. Akin főhősnőjén keresztül mutatja be, hogy a gyűlölet nemcsak másokat pusztít el, de azt is felőröli és eltorzítja, aki gyűlöl.

A Sötétben lassan érleli ezt az önpusztító dühöt, ami többször is kirobban Katjából a cselekmény során. A film szerkesztésmódja remek, bár Fatih Akin a klasszikus hármas tagolást alkalmazza, és a középső, szó szerint tárgyaló rész változtatja meg végleg a középosztálybeli, jómódú főhősnő gondolkodásmódját. Katja változásán keresztül nemcsak azt mutatja be Akin mesteri módon, hogy a bosszú milyen véget nem érő körforgás, hanem azt is, hogyan zökkenhet ki kényszerűen passzivitásából a többségi társadalom. Katja a tragédiáig gyakorlatilag elszigeteltségben, burokban él, hiszen a gyereknevelésen és a háztartás vezetésén kívül nem kell törődnie semmivel, anyagi biztonságban érzi magát, kedvére fürdőzhet és szórakozhat.

Sőt, a főhősnő elvileg nem célpontja, hanem védettje a neonáciknak, hiszen a szélsőséges csoportok sovinizmusa és rasszizmusa a felsőbbrendűségi érzésből fakad, és a többséget akarják megvédeni a kisebbségekkel, a deviánsnak tartott Másikkal, illetve a liberálisok pozitív diszkriminációjával szemben. Fatih Akin azonban a többséghez tartozó Katja fájdalmán keresztül figyelmeztet arra, hogy a közönnyel szemlélt etnikai tisztogatásoknak a többség ugyanúgy áldozatául eshet, mint a kisebbségek és a bevándorlók, mert a szélsőjobboldal azokat is potenciális ellenségnek tekinti, akik kiállnak a migránsok mellett. Mint a tettes páros dialógusaiból is kiderül, Katját is „Nuri ribanca”-ként emlegetik. És hatalmas fricska, mely a szélsőséges ideológia ellentmondására irányítja a figyelmet, hogy a német nácikat a filmben Nikolas, a görög szélsőjobbos szervezet vezetője támogatja. Egy idegen, aki ellen a neonácik valószínűleg merényletet követnének el, ha nem az ő oldalukon állna, és tartósan Németországban élne.

Mindemellett Fatih Akin filmje dühös kérdést tesz fel az igazságszolgáltatás működésmódjával kapcsolatban (nem véletlenül ez a szó a középső, második felvonás ironikus címe is). Jellegzetes karakter a neonáci párti védőügyvéd, Haberbeck, akit mondjuk a rendező kicsit sztereotip módon kopasz és arrogáns emberként ábrázol. A negatív hősök sarkítása és szinte elementáris gonosszá tétele a Sötétben egyik gyengesége, ugyanakkor az ügyvéd és a tárgyilagos bíróság viselkedése is ráirányítja a figyelmet arra az örök problémára, ami nemcsak Németországban van jelen, hanem akár az Egyesült Államok aktuális fegyverviselési botrányában is. Azaz mit tehet az állampolgár, ha megkárosítják? Bízzon az igazságszolgáltatásnak nevezett, jogi absztrakciókkal teli intézményrendszerben? Vagy ragadjon fegyvert, hogy kiharcolja a saját igazát? Fatih Akin több interjúban is elmondta, hogy a valóságban a rasszista gyilkosságok pere még jelenleg is folyik, és az az ügy sokkal komplikáltabb annál, mint amit ő a filmjében bemutat. Igaz, a Sötétben pere sem kevésbé bonyolult és bicskanyitogató, hiszen a tárgyalási procedúra során a bűnöst az ártatlanság vélelme illeti meg, míg a védőügyvéd pusztán a siker érdekében éppen a megtört Katját próbálja férje drogügyletei miatt bemocskolni, bűnösként feltüntetni. Akin az izgalmas, feszült, vérlázító tárgyalási jelenetekkel rámutat arra, hogy az elkeseredett revans ötlete az inkompetens és túlbonyolított procedúra egyenesági következménye.

A Sötétben, ha az antagonistákat le is egyszerűsíti, főhőseit és történetét tekintve igen sokdimenziós alkotás. A film végkifejletét a külföldi újságírók közül sokan kritizálták, mondván, hogy morális értelemben erősen megkérdőjelezhető, amit Akin a harmadik felvonásban állít. És való igaz, hogy a Sötétben utolsó fél órája kevésbé erős, mint a korábbi egy óra tíz perc, mivel ebben az etapban a rendező a komoly pszichológiai és társadalmi drámát beáldozza a klasszikusabb bosszúthriller kedvéért. Azonban érzelmi szempontból ez az utolsó felvonás igen is katartikus és hiteles, mert az emberek többsége valószínűleg éppen odáig jutna el, ahová Katja, ha szeretteit ilyen aljas módon lemészárolnák, de a törvény és a jog nem szolgáltatna számára igazságot. Ennek ellenére szó sincs arról, hogy Fatih Akin glorifikálná az erőszakot. Épp ellenkezőleg: azt látjuk, hogy Katja és a neonáci páros is ugyanolyan fiatalemberek, ugyanúgy sportolnak, szeretnek (mert azért azt is tudnak a szélsőségesek, ha csak egy röpke jelenet erejéig látjuk is ezt), és nem utolsó sorban egy országból, városból származnak. Az ideológia mégis egy univerzumnyi szakadékot emel közéjük, ami miatt örök ellenségek, és ami miatt a végeláthatatlan bosszú is tombol a nyugati világban és keleten egyaránt.

Sötétben (Aus dem Nichts), 2018. Írta és rendezte: Fatih Akin. Szereplők: Diane Kruger, Numan Acar, Denis Moschitto, Johannes Krisch, Ulrich Brandhoff, Hanna Hilsdorf, Ulrich Tukur, Yannis Economides. Forgalmazza: Cirko Film.

Benke Attila

szerző: Benke Attila
honlap e-mail
Benke Attila 1986-ban született Kerepestarcsán. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez és magyar filmtörténettel is foglalkozik.

KULTprogramok

<< 2018. máj. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum