KULTer.hu - Vászonra álmodott lüktető erdők
99882
post-template-default,single,single-post,postid-99882,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Vászonra álmodott lüktető erdők

A vándorfák lüktetése – Sirokai Mátyás zenés tárlatvezetése és irodalmi performansza

Azt még érzékelem, hogy csukott szemmel, egyenes háttal ülök a galéria falának tövében, azonban a következő kilégzésem már az erdő talaját borító vízfelületen kelt hullámokat. Körülöttem sima kérgű fák kapcsolódnak egymáshoz gyökereik által, és lombkoronájuk történeteit vetítik a csillagos égre. Egy gondolattal beléjük olvadok, érzem, ahogy megtart a föld, és a napfény hatására íveim mentén folyik bennem az élet. Erdővé lettem, gondolat, fák között áramló energia.

A Várfok Galéria falát Herman Levente munkái díszítik. A festőművész életművét nemzetközi elismerés övezi; festményei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatóak szerte a világon, Európától egészen Amerikáig. Jelen kiállítás A kéreg ritmusa címet viseli, amely gyönyörű líraisággal leírja a kiállított anyag lényegét. A vásznakon fák, pontosabban a fáknak egy egészen közeli, szubjektív, intim értelmezése látható. Törzsek, kérgek, mintázatok. Látszólag a felszínt ábrázolja a vászonra vitt olajfesték, azonban ha csendes szemekkel és nyitott érzékekkel figyeljük a képeket, e különös növények esszenciáját, lényegi valóságát tapasztalhatjuk, túl érzékszerveink és racionális elménk felfogóképességének határán. Játék a színekkel, pasztell árnyalatok töltik ki az óvatos kontúrok közötti tereket, mesteri érzékkel a vizuális egyensúly, a harmónia megteremtésére és fenntartására. Épített falak vesznek körül, mégis egy képzelet által megteremtett erdőt érzékelek magam körül, ahol a fák őszintén mesélnek magukról: megmutatják, hogy milyen a mozdulatlan létezés, ahol a valóság percepciója az emberéhez képest egészen más érzékszervekkel történik.

Az utazás vezetője Sirokai Mátyás költő, aki modern sámánként, audiális eszközökkel nyitja meg a teret, amiben a tudat űrhajóján a gondolat és az érzékelés sebességével utazom. A kezdeti ritmusokat elektronikus dobon hívja életre, amelyeket a felprogramozható effekteknek köszönhetően éteri hangok díszítenek. Miközben az atmoszférát létrehozó hangok önjáróan, loopként zengik be a galériát, Sirokai a verbalitás eszközével folytatja a vezetést: A beat tanúinak könyve és A káprázatbeliekhez című kötetekből olvas fel. Az előbbi szövegek a törzsi, sámáni kultúrák természetközeli világába engednek betekintést. Aki vette a bátorságot, hogy elinduljon saját tudatának útvesztőjében, gyönyörű lírába csomagolt útmutatót vélhet felfedezni, hogy a labirintus végén megtalálja azt, amiért indult; fényt, azaz önmagát. A második kötet nyitóversében elhagyjuk a szilárd bizonyosság otthonaként szolgáló bolygót, és az „űr vadjai” felé vesszük az irányt, ahol egy idegen képzelet teremt új világokat a csillagrendszerek konstelláció között.

Az utazás négy állomáson, a galéria négy helyszínén zajlott. A változatosságot a falon látható képek hangulata és a modern sámán által használt hangszerek variálása adta. Ahogy felderítettük a tér különböző helyiségeit, előkerült a sámándob, majd a vezetés utolsó stációján egy nyelves ütőhangszer éteri harmóniái szólaltak meg. A tökéletesen megteremtett térben szinte hallani lehetett a festményeken megszülető fakérgek történeteit, és korábbi utazók emlékeihez csatlakozva átélhettük egy erdő születésén keresztül a civilizáció létrejöttének élményét.

Érzékeltem, hogy megváltoznak az ütemek, a dobok ritmusát felváltja az összecsattanó tenyerek ritmusa. Valahol egy távoli benyomás, egy dimenziókkal odébb lévő sugallat azt üzente, hogy lassan elérkezett a visszatérés ideje. Elkezdtem tudatosan érzékelni a fizikai teret magam körül, a padlót, amely a testem megtartására szolgált, míg én magam utaztam, a mozgást, az emberek változó helyét, energiáit. Óvatosan erőt vettem magamon, elköszöntem az erdőtől, és kinyitottam a szemeimet, amelyekkel újra a valóság háromdimenziós terét érzékelhetem.

Az utazás szerda délután véget ért, de az élmény azóta is hatással van a tudatomra, a jelenemre. Az elmúlt hetek kimerítő hajszája után újra érzem az életet a testemben, és kész a szellemem, hogy folytassam a világok felderítését: legyen az akár a tudomány, a művészetek vagy az alkotás.

Herman Levente A kéreg ritmusa című kiállítása 2018. június 2-ig tekinthető meg.

A vándorfák lüktetése – Sirokai Mátyás zenés tárlatvezetése és irodalmi performansza Herman Levente kiállításán, Várfok Galéria, Budapest, 2018. május 23.

A fotókat a Várfok Galéria készítette.

Bokor Krisztián

szerző: Bokor Krisztián
honlap e-mail
Bokor Krisztián 1988-ban született Budapesten. Jelenleg Dél-Pesten él és alkot, kedveli a vizuális művészeteket, és határozottan kerüli az öndefiniálást. Korábban rendszeresen fellépett slam poetry rendezvényeken, ma inkább versek formájában műveli a szövegalkotást. Ébren töltött óráinak jelentős részét fényképezőjével a kezében tölti.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum