KULTer.hu - Czesław Miłosz versei
100380
post-template-default,single,single-post,postid-100380,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Czesław Miłosz versei

Ima

A kilencvenedik évem előtt, de még egyre reménykedve:
sikerül valamit kifejeznem, kimondanom vagy kidadognom,

ha nem az embereknek, legalább Neked,
ki életemben ürömmel s mézzel etettél.

Szégyellem, de hiszem: úgy vezettél s védtél,
mintha mindezt kiérdemeltem volna tőled.

A barakkok nyomorultjaihoz vagyok hasonló, kik éjszakánként
két fenyőgallyból kötözött kereszt előtt suttogták el az imáikat.

Önző kéréseimet is kegyesen teljesítetted,
hogy lássam, mily értelmetlenek voltak.

De ha másokat szánva csodáért esedeztem,
hallgatott az ég s föld, mint ahogy mindig.

Benned való hitem miatt gyanús erkölcsiségű valaki voltam,
s csodáltam a hitetlenek naiv csökönyösségét a hitetlenségben.

Ide-oda táncoltam fenséges színed előtt: a vallást néha az olyan
ingatag emberek mentségének tartottam, amilyen magam is voltam.

Már Chomski atya osztályának legkevésbé normális diákjaként
belenéztem az eleve elrendelés örvénylő folyamába.

Rám zárod lassan mind az öt érzékszervemet,
öreg ember vagyok, sötétben fekszem,

kiszolgáltatva annak a valaminek, ami egész életemben
gyötört, s magamat előzve futottam előle egyenesen a vershez.

Bocsásd meg vétkeimet, a valóságosakat s az annak látszókat szintén,
s ajándékozz meg a bizonyossággal: minden tettem a dicséretedre szolgált.

Légy velem a halálom óráján a szenvedéseddel,
akkor is, ha az a világot nem óvja meg a fájdalmaktól.

Unde malum

„Honnan jön a rossz?
Hogyan hogy honnan?

Az emberből
mindig az emberből
s csak az emberből”
(Tadeusz Różewicz)

Sajnálom Tadeusz úr de
a rossz ember és a jó természet
romantikus találmány
ha úgy volna ahogy ön írja
ki lehetne bírni
de önnek ez a nézete csak
optimizmusának mélységét mutatja

elégséges hagyni az embert
kiirtani a saját faját
s a megszabadított flóra és fauna fölött
örökre ártatlanok lesznek a
napfelkelték

a gyárak romjain
gombaerdők nőnek
a farkasok által széttépett szarvast
nem látja senki

a héja tanú nélkül
csap le a nyúlra

a rossz a tudat pusztulásával
semmisül meg

Pan Tadeusz a rossz (s a jó is)
természetesen az emberből jön

Fordító: Tőzsér Árpád

Borítófotó: Newsweek

Czesław Miłosz

szerző: Czesław Miłosz
honlap e-mail
Czesław Miłosz (1911-2004) Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tolmács, jogász. Első verseskötete 1930-ban jelent meg. A második világháború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. Embermentő tevékenységéért az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. 1961 és 1978 között a Berkeley Egyetemen a szláv nyelvek és irodalom tanára volt.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum