KULTer.hu - Harag Anita kisprózája
99728
post-template-default,single,single-post,postid-99728,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Harag Anita kisprózája

A kék szemű férfiak

Meleg a keze, a combom hideg, fázom. Ősz van, megy a légkondi. Tele a nézőtér, éppen a sor szélén ülök, jön rám a hideg. Megkérdezi, helyet cseréljünk-e. Szeretek szélen ülni, nem akarok cserélni. Azt akarom, hogy nagyobb legyen a tenyere, minél nagyobb részen melegítse a hideg combomat. Szeretem, amikor nem csak a combomhoz ér, de a vállamhoz, a fenekemhez is. Amikor megfogja a kezem az utcán, a boltban, a buszon. Bárhol és mindig megfogja a kezem. Az enyém hideg, melegíti. Az övé mindig meleg, az enyém mindig hideg, melegíteni kell. A buszmegállóban a nyakamba fúj, hogy ne fázzak. Kiráz a hideg. A lányok megbámulják. Amikor rájuk nézek, elkapják a tekintetüket.

Vannak szép férfiak. Ez egy állító mondat. A szép a férfiak jelzője. Nem mindegyiké, az úgy hangzana, a férfiak szépek. Nem minden férfi szép, nekem csak azok, akiknek nagy az orra, és izmos a vádlija. Nekem más férfiak szépek, mint a barátnőmnek, aki a széles alkart szereti és a kék szemet. Ők is szépek, nekem mégsem tetszenek. Azt kéne mondanom, néhány férfi tetszik, néhány férfi nem. Aki nekem nem tetszik, az a barátnőmnek lehet, hogy igen. Olyan is lehet, hogy mindkettőnknek ugyanaz a férfi tetszik, kék szemű, izmos vádlijú, az baj. A barátnőmnek szerencsére nem tetszenek a nagy orrúak. Taszítják őt, szerintem azért, mert tabusítja magában, még véletlenül se tetsszen mindkettőnknek ugyanaz a férfi. Nekem néha megtetszik egy-egy kék szemű, széles alkarú. Ilyenkor rosszul érzem magam, és próbálok rajtuk hibát találni. Néhányan úgy tudnak nézni azzal a kék szemükkel, hogy elfelejtek beszélni. Ő is, sem az orra nem nagy, sem a vádlija nem izmos, mégis tetszik. Neki a barna hajú, barna szemű nők tetszenek, mint én. A zöld és kék szeműek is tetszenek neki, meg a nagy és kis mellűek. Mindenkiben meglátja a szépet. El tudom képzelni, hogy több lányba is beleszeressek egyszerre, mondja. Ez egy kijelentő mondat. Nincs benne sem talán, sem lehet, sem feltételes mód. A talán és a lehet bizonytalanságot, lehetőséget kifejező módosítószók. Talán több lányba is bele tudnék szeretni egyszerre. Lehet, hogy beleszerethetnék.

Szereted-e a borsólevest cukrosan. Engem szeretsz-e. Szeretsz-e mást. Az e kérdőszócska mindig az állítmányhoz kerül. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e. Azt tudom, hol az e kérdőszócska helye, ez a szakdolgozatom témája, ez az egy betű. Erre kéne gondolnom, csak erre, helyette rá gondolok. Nem kérdezi, szeretem-e. Nincs benne kérdés. Bennem van, de azt nem érti, értem, mondja, mégsem érti, csak azt hiszi. Én is azt hittem, nem tudok senkivel együtt aludni. Ha megmozdulok, felébresztem, talán nem tud majd visszaaludni. Ha átölelnek, lemerevedek, meg sem moccanok egész éjszaka. Amikor felkelek, fáj a combcsontom. Vele együtt tudok aludni, a mellkasára teszem a fejemet. Néha felébredek, akkor felemeli a karját, hogy elhelyezkedjek. Nem tudom, felébred-e éjszaka, mikor hasra fordulok, és végigsimít a hátamon, aztán a kezét a derekamon hagyja, vagy ösztönösen csinálja, félálomban. A hasamra teszi a fejét, hűvös a szoba, még nincs fűtés. Kiráz a hideg, de nem takarózom be. Hagyom. Hallgatja a gluggyogást, morgást, feljebb csúszik, a szívverésemet hallgatja. Aritmiám van, mondom. Azt jelenti, félrever. Nem hallja, hogy félreverne, mondja, neki egyenletesnek tűnik. Aztán azt mondja, még sosem volt szilikonmellű nővel. Egyszer akar szilikonmellűvel dugni, kíváncsi, milyen.

A szép férfiak hűtlenek. Ez egy hamis mondat. Úgy lehet igaz, a szép férfiak, akiket ismerek, hűtlenek. Vannak-e mások, mint akiket ismerek. Nem állíthatom, hogy nem hűtlenek, mert nem ismerek olyan szép férfit, aki ne lenne az. Fázom, hiába melegíti a combomat a keze. Felém fordul, ad a számra egy puszit. Sós a szája. Megkérdezi, tetszik-e a film. Azt mondta, nem szeret filmnézés közben beszélgetni, hozzám mégis beszél, és ha nem beszél is, a szemem sarkából látom, engem néz. Nem fordulok oda, hagyom, hogy nézzen. A másik oldalán egy szőke hajú nő ül a moziban. Várom, mikor teszi a combjára a meleg tenyerét.

Borítófotó: Ytimg

Harag Anita

szerző: Harag Anita
honlap e-mail
Harag Anita 1988-ban született Budapesten. Író, 2014-ben végzett az ELTE indológia szakán. Írásait eddig többek között a Jelenkor, az Alföld és a Műút közölte.

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum