KULTer.hu - Ákostól Akonon át Palvin Barbiig
101457
post-template-default,single,single-post,postid-101457,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ákostól Akonon át Palvin Barbiig

Campus Fesztivál, 3. nap

Szombat van, tűz a nap, a fesztivál főbejárata előtti szökőkútban gyermekek és felnőttek. Áramlik befelé az utolsó napon is a szokásos tömeg, köztük lány- és legénybúcsús csapat. Az idén 108.000 embert megmozgató Campus Fesztivál erre is alkalmat szolgáltatott.

Először vagyok a fesztiválon, úgyhogy folyton megdöbbent a kitelepült standok száma.

Néhol a kreativitásuk is, mint az élőszereplős Monopoly esetében. A fesztiválok búcsúhangulata sokakra átragad: szóróajándékokkal, egymásra tornyozott márkajelzéses kalapokkal, tornazsákokkal, matricákkal teleaggatott látogatók isznak, szelfiznek a Campus felirattal, üldögélnek a felfújható unikornisokon, táncolnak. De élek a gyanúperrel, hogy a kettős franciafonást, csillámtetkót és szíves napszemüveget viselő lányok sem otthonról indultak így.

Sétálok oda-vissza a stadionnál, a skától Akonig már-már kakofón sokszínűséget járok be.

A Bordó Sárkány folkját kicsi, de annál táncosabb lábú közönség jutalmazza. Zacher Gábor szokás szerint vágatlanul mondja a véleményét mindenről, ezúttal többek között az online jelenlétről. A háttérben hallatszik, ahogyan a Margaret Island szórakoztatja a lelkes közönségét. Légtornászok és tűznyelők táncolnak, hosszan kígyóznak a sorok a pultoknál, a víztorony zölden magasodik felénk.

Sokkal korábban, délután négykor a Nagyerdei Víztorony alagsorában kezdődött a nap. Likó Marcell és Géczi János beszélgetésére megtelnek a babzsákok, többek kezében nyitott könyv. Áfra János moderál, de szinte kérdeznie sem kell, érződik az munka- és baráti kapcsolat a Vad Fruttik énekese és a költő-képzőművész között. Likó spontán dalra fakad, elhangzik a Nekem senkim sincsen lengyel, majd angol változata. A szakmai kérdések azt is érintik, hogy mi a költészet és a dalszövegírás kapcsolata, illetve el kell-e direkt rontani a dalszöveget.

Likó a lengyel felmenőiről is beszél, Géczi többek között bejelentett vandálkodásról és a róla elnevezett rózsafajtáról.

A ritkaságoknak nincs még vége: Likó Marcell elénekel a Rózsikámnak digitálisan című Vad Fruttik-lemez névadó anyjához kapcsolható Szécsi Pál-feldolgozást, A Bunkerrajzoló kötet kapcsán pedig tizenhat éves korából egy dalt arról, milyen is egy magyar család.

Karafiáth Orsolya következik. Ő szintén saját hamisítatlan stílusában mesél kendőzetlenül, például arról, hogyan alakult a Filó Verával való együttműködésük az utálattól a szeretetig, mik a jövőbeli közös terveik. Mindez Juhász Tibor kérdései nyomán bontakozik ki, aki a kötetek köré épített összművészeti alkotások mikéntjére kíváncsi. Így szóba kerülnek zeneszámok, jóskártyák, a kisfilm és a tervezői ruhák, melyek Karafiáth számára mind-mind szerves elemei a szövegeknek.

Kiderül az is, hogy Kassákot mint pasit nem bírná elviselni, ha élne, de szervkereskedőnek megírta egyszer.

Az oldott hangulatú első beszélgetés után persze kötelező a nagyszínpados Vad Fruttik-koncert, ahol végül elhangzik a Nekem senkim sincsen magyarul is sok más szám és a tömeg megdolgoztatása mellett persze. A felüljárókon is állnak, de a tömeg mérete a dolgok természetéből adódóan nem érhet fel Ákoséval. Addigra már besötétedik, így érvényesülhet a produkció bejáratott lézershow-ja. A rutinos énekes persze gond nélkül levezényel egy nagyszínpados tömegőrjöngést, ám most sok az öregségről-fiatalságról szóló vicc meg utalás. A 101-es szobától az Ismerj felig sorban belekeverednek a régi számok a dallistába.

Talán az 50 év miatt enyhe nosztalgiahangulatot áraszt Ákos műsora.

Mindeközben a Víztoronykertben a Middlemist Red frissen és lelkesen játszik, majd őket követi a holland My Baby. Az Ernelláék Farkaséknál is megtölti az alagsort filmélményre vagy egy kis nyugalomra vágyókkal.

Végül a Ricsárdgír koncertjén kötünk ki, amit korábbi időpontban talán bűn is lenne hallgatni.

Túlmutat az irónián és paródián, előadásmódjuk szó szoros értelmében performansz: felugrik a közönségből a Palvinbarbi számukra Dávid, aki beépített embernek is elmenne tökéletes dalszövegtudásával. Éva szétsikítja hangszálait a „Én nem csak arra vagyok jó, hogy vasaljak meg szüljek, / de ha már itt vagyok, azért kivasalok és megszülök” szövegre. A visszataps után már csak YouTube-ról szól a zene, és a zenekar a színpadon élvezi saját dalát. Lehet ezt még fokozni? Mi már nem tudjuk meg, viszlát Campus Fesztivál.

Campus Fesztivál, 3. nap, Debrecen, 2018. július 21.

A fotók forrása a Campus Fesztivál Facebook-oldala.

Orbán Krisztina

szerző: Orbán Krisztina
honlap e-mail
Orbán Krisztina 1993-ban született Győrben, a Lundi Egyetem kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatója, a KULTer.hu szerkesztője. Olvas metrón, trolin, járdán és lépcsőn, földlabdás facsemeték eljövendő életét próbálja elképzelni, egy macska betonba rajzolódott lábnyomaiban lépked, Pilinszkyt szaval svéd tengerpartokon.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum