KULTer.hu - Nagy-Laczkó Balázs kisprózája
100578
post-template-default,single,single-post,postid-100578,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nagy-Laczkó Balázs kisprózája

Élethalál

Az ember természeti lény, atomjaink nem idegenek a világtól, mely szintúgy természetes. Ha egy csiga nyálutat alkot jártában, az természetes. Ha egy folyami delfin leharapja egy hal fejét, hogy aztán megdugja a csonka testet, az is természetes. És mi van az emberrel, aki utat épít aszfaltból? Az ember, akár a csiga vagy az aberrált delfin, megszületik a halálra, hogy több-kevesebb sikerrel nyálat termeljen, mindenféle kinyúló tagokkal bökdösse magát, társait, a többi élőt és élettelent. Még a hangya is épít feromonból szállító utakat, amiket az aberrált kisgyerek nagy élvezettel rombolhat le egy mentalevél keresztülhúzásával a hangyaúttesten. A hangyának ott a szag, a csigának a nyál, az embernek meg a jó meleg, gőzölgő, ropogós aszfalt. Most mondja valaki azt, hogy autópályát, leállósávot és körforgalmakat építeni nem természetes. Mi a baj vele? Az aszfalt? Az aszfaltban mi a nem természetes? Az aszfaltban kő van, amit az a hegy termett, mely már nincs, mert elhordtuk, hiszen ez természetes. Nincs az a geológus, aki meg tudna győzni arról, hogy a mészkő, amely millió halott csigaváz és perverz delfintetem összessége, ne lenne természetes. Aztán az aszfaltban van még kőolajszármazék is. A kőolaj természetes, és minden más, ami a természetből származik. Mutass nekem valamit, amihez nem a természetből vetted az atomot, és azt mondom, rendben, erre új fogalmat alkotok. A természetes lények természetes dolgokból természetes dolgokat alkotnak. Természetes úton keletkezik a sztráda – gőgös látszat a mesterséges, melyben ott motoszkál a tévedés, hogy az ember felette van a természetnek. Mit számít az, hogy az ember éppen ugyanúgy nyáladzik, mint a csiga; épít utat, mint a hangya; születik, eszik, alszik, szaglik, salakká szenved szépeket és önkielégít, mint bármilyen más élő, hogy aztán darabokra essen, csontjaiból mészkő, szerveiből meg kőolaj legyen.

Ami természetes, az helyes és valódi. A természetesség parancsa elől nincs kibúvó, e dogmának fekszik alá minden, még a tudomány és az Isten egyháza is. Megvádolnád vele a farkast, hogy helytelenül cselekszik, amikor széttépi az őzet? Bűnöző-e a vidra, ki több halat leöl naponta, mint amennyit megenni képes? Az ember holnap megalkotja a mesterséges intelligenciát, mely egy természetes lény természetes alkotása lesz természetes anyagokból, és mint minden, ami természetes, helyes lesz és valódi. Természeti lényként arra gondolok most, hogy Csongor, akinek az ötletét most április 16-án ellopom, egy bizonyos előolasz szerzet, a firenzei Niccolo Machiavelli egyenes ági leszármazottja. No, nem annak a valóságnak a Machiavellié, amelyikben te gondolod magadat élőnek, hanem annak a valóságnak a Machiavellijének, akit Karel Schulz vetett papírra a Kőbe zárt fájdalomban. Amikor a hangya felépíti a hangyavárat, az valóban áll, mint amikor a csiga is felépíti a házát saját kis váladékozó testéből. Amikor Karel Schulz papírra veti Niccolót, Niccolo valósággá válik, talán határozottabb valósággá, mint az a Niccolo, aki többé már nem része az életnek, aki már közelebb áll a mészhez és a kőolajhoz, mint az emberihez. Mert a Karel és az olvasói fejében létező Niccolo mégiscsak vannak valahol, mégiscsak beszélnek, Karel tettre váltja a gondolatát egy reneszánsz Firenzében, amely, ellenben azzal a másik reneszánsz Firenzével, még most is áll, és nem egy Firenzének csúfolt város trónol, ipari kigőzölgésekkel és romos emlékekkel a helyén. Csongor nem tudja persze, hogy ő csak mások képzeletében él. Meglehet így is több valóságnak válik a részesévé, mint az a lapacho fa a brazil őserdők mélyén, amivel soha egy értelemmel bíró lény még nem találkozott, és egészen e sorok leírásáig nem volt része egyetlen képzeletnek sem. Csongor azt se tudja, hogy ő Machiavelli ivadéka, így azzal sincs tisztába, hogy e jeles felmenőjétől a genetika furcsa véletlenje folytán megörökölt egy gondolatfoszlányt, amit az ős maga se vett komolyan, de elég erős gondolat volt ahhoz, hogy egy éppen a jobb herébe igyekvő örökítőanyag magába zárja. Ezt az örökítőanyagot egy a többinél lelkesebb és talán szerencsésebb spermium közelebbi kapcsolatba hozta a földkerekség egyik legcsinosabb petesejtjével, aki nem sokáig gyönyörködhetett ezután saját magányos kis szépségében, mert bizonyos átalakulási és osztódási folyamatok következtében hamarosan már nem volt egészen önmaga és egészen egyedül se.

A gondolatfoszlány évszázadokig meglapulva öröklődött generációról generációra, felszínre törését folyamatosan elnyomták más genetikai információk, melyek közül az egyik azért felelt, hogy a Machiavelli-ivadékok egyik köldökkörnyékező szőre mindig pontosan balra csavarodjon, míg egy másik azért, hogy végigszaladjon a hideg a család nő tagjainak a hátán, akárhányszor megérzik a kovászos uborka illatát. Egészen Csongorig kellett várni, hogy az apai Y-kromoszóma által hozott szájrágás kiüsse a köldökszőr balra csavarodási utasítását, és ezzel felszabadítsa az elnyomott gondolatfoszlányt. Az elnyomott gondolatfoszlány munkához látott, Csongor a természetesség mibenlétéről alkotott gondolatait húsz évesen egy videóblogon közzé is tette. Ekkor még csak alattomban ébredt a gondolat, de hamarosan Csongort megkeresték a Nemzeti Infrastruktúrától, hogy szívesen megosztanák gondolatait maguk is a nagyközönséggel. Csongor beleegyezett, majd írt egy bejegyzést az Infrastruktúrának. A bejegyzést gyorsan osztogatták a különböző zöldmezős beruházó cégek, erősen támogatta az állam is. Közben Csongor vlogger karrierje is szépen ívelt felfelé, egyre látványosabb videókat közölt, melyek mind több rajongót állítottak az eszme mellé, mely hirdeti: bármit teszel, az természetes. Különösen népszerű volt az a videója, amelyben egy olajfúró toronyról jelentkezett be a Nagy-korallzátony mellől, Ausztráliából. A videó egyszerre dicsőítette a természet két nagyszerű alkotását: az olajfúró tornyot a maga égbekiáltó monumentalitásában, szürke eleganciájában, valamint a korallzátony színorgiáját. Csodás videóiban termesztornyok váltottak emírségi felhőkarcolókat, tigrisállatok tigristankokat – de az alvég szépsége is helyet kapott, mint az ürítés magával ragadó természetessége: a szennyvíztelepek működése, milliónyi bakteriális élete, a parlamenti párkányokat temető guanótelepek és az űrhajós vécék leleményessége.

Az öröklött gondolat csúcsra járt, amikor az említett olajfúró torony felrobbant. Több százan haltak meg természetesen. Valódi volt és helyes. Az, hogy minden, ami elromolhat, el is romlik, természetes. Az, hogy egy csavar meglazul, az is természetes. Természetesen a nyers kőolaj ég, és természetes, hogy egy korallzátonyon minden elpusztul, ami nem kap napfényt, ellenben fojtogató olajiszaptól vált fekete gyászruhát a színes élet felett. Természetes, hogy az olajvállalat mindent megtett, hogy a pusztítás mértékét kisebbítse, és hogy közben minél több megjelenést biztosítson Csongornak és a híveinek, hogy leuralta a médiát, és a szalagcímeken Csongor és legújabb fejtegetése üvöltötte a valóságot, míg a korallzátony végleges eltűnése apró gyászjelentésben jelent meg hátul, halott Kiss Lászlóktól és halott Kissnéktől körbevéve.

A mesterséges intelligencia elkészült, és elpusztította az emberiségből azt, ami maradt – Csongor szavait idézve ez így volt természetes. A természetes mesterséges intelligenciának a természettel már nem sok dolga akadt – az ember elvégezte előtte, mire őt programozták. Ez a világ elpusztult a maga olajfúró tornyaival, korallzátonyaival, Csongorjaival és perverz delfinjeivel együtt, nem hagyva mást maga után, mint egy picinke gondolatfoszlányt, mely petesejtről petesejtre tovaszáll.

Borítófotó: The Odyssey Online

Nagy-Laczkó Balázs

szerző: Nagy-Laczkó Balázs
honlap e-mail
Nagy-Laczkó Balázs 1989-ben született Gyulán. Tanulmányait szülővárosában és Szegeden végezte régészet, néprajz és vallástudomány szakokon. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban dolgozik régészként. A Gyulai Művészklub Egyesület elnöke. Kisprózái az Élet és Irodalomban, a Tiszatáj Online-on, valamint a Kötőszavak (Cuvinte de legătură) című kétnyelvű antológiában jelentek meg. Rendszeresen publikál tudományos ismeretterjesztő írásokat a Csabai Mérleg hasábjain és a Napi Táptudás blogon.

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum