KULTer.hu - Viharos szerelem
101494
post-template-default,single,single-post,postid-101494,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Viharos szerelem

Interjú Aaron és Jordan Kandell forgatókönyvírókkal

Nehéz eldönteni, hogy szerelmi történetre húzott katasztrófafilm vagy katasztrófafilmbe oltott love story Shailene Woodley (Beavatott) és Sam Claffin (Mielőtt megismertelek) megtörtént eseten alapuló legújabb filmdrámája, a Sodródás (Adrift). Az izlandi rendező, Baltasar Kormákur egy dologban biztosan következetes: a hiteles ábrázolásban. Míg a rendező a Los Angeles-i premieren a forgatás viszontagságos (a valósághoz közelítő) körülményeiről, az óceánon töltött hosszú hetekről vallott, addig az ikertestvér forgatókönyvírókat, Aaron és Jordan Kandellt a fikció és valóság, szerelmi történet kontra katasztrófafilm egyensúlyáról kérdeztem a premieren.

KULTer.hu: Amikor felmerült bennetek a forgatókönyv terve, mi ragadott meg leginkább egy első ránézésre átlagosnak tűnő túlélőtörténetben? Miért gondoltátok úgy, hogy érdemes foglalkozni az anyaggal?

A. K.: Az, hogy erős érzelmi töltettel bír. A legtöbb túlélősztoriban nincs meg ez a többlet, vagy az írók fantáziája teszi hozzá a forgatókönyvhöz. Íróként a megtörtént eseteket feldolgozó forgatókönyveknél sokszor alkotunk olyan cselekményszálakat, amelyek a való életben másként zajlottak, a szereplők közt pedig olyan kapcsolat- és viszonyrendszereket, amelyek nem vagy nem ebben a formában léteztek. A Sodródás azért különleges, mert „készen kaptuk”. Az eredeti, valóságos történetben minden dramaturgiai elem, minden fordulat – és egy nagyon erős szerelmi szál is – benne volt. Nagyon inspiráló az egész.

Szerintünk minden idők egyik leghihetetlenebb valóságos szerelmi-túlélő története.

KULTer.hu: Mennyire vett részt a munkátokban a történet igazi szereplője, Tami Oldham, aki itt érkezik, zöld ruhában utánatok a vörös szőnyegen, bizonyítékként, hogy valóban megtörtént esetet dolgoz fel a film?

A. K.: Teljesen. Mikor rátaláltunk a történetére és elolvastuk a könyvét, akkor együtt sírtunk rajta a testvéremmel. Már másnap rákerestünk Tamira, felhívtuk, személyesen megismerkedtünk vele, és ezután nem állt le a gépezet. Rendszeresen találkoztunk és felismertük, hogy ez nem a mi sztorink, hanem az ő története.

Ezután úgy közelítettük meg a témát, hogy mi valójában az ő szócsövei legyünk.

Próbáltunk belehelyezkedni a túlélő szemszögébe, és úgy megírni a forgatókönyvet, hogy az ő perspektívájából és a lehető leghitelesebben mutassunk be mindent, ami megtörtént velük a háborgó Csendes-óceánon, az évszázad egyik legnagyobb hurrikánja közepén.

KULTer.hu: Ahogy említettétek, a film legalább annyira szól két ember kapcsolatának mélységeiről, mint az óceán elnyelő mélységéről – két emberről, akik a természet elsöprő erejével dacolnak a túlélésért. De ha ez filmes szempontból inkább egy szerelmi történet, aminek csupán a háttere más, akkor miben tud többet mondani, mint az amerikai filmekben megszokott love storyk?

J. K.: Tudod, az az igazság, hogy mi tényleg a moziképessé kreált, közhelyes hollywoodi love storykon nőttünk fel, és éppen emiatt amikor dolgozunk, nem feltétlenül prioritás, hogy a történetnek erős legyen a szerelmi szála. Ebben az esetben a való élet ajánlotta fel nekünk az igaz szerelem megfilmesítésének lehetőségét, és mi éltünk vele.

Nem mi kerestük a love story lehetőségét.

KULTer.hu: Hawaii-on, az óceán ölelésében éltek, bizonyára jól ismeritek a nagy kékség mindkét arcát: a kápráztató szépségét és a pusztító erejét. Volt olyan saját élményetek, amit fel tudtatok használni írás közben?

A. K.: Valóban vízi emberek vagyunk, természetesen szörfözünk, de úszunk, kajakozunk, vitorlázunk is, igazából mindent, ami az óceánhoz köthető. És mindketten nagyon vakmerőek vagyunk.

J. K.: Amikor a Moanán (a kétszeresen Oscar-jelölt animációs Disney-produkciót forgakönyvíróként jegyzi Aaron és Jordan – a szerk.) dolgoztunk, akkor is rengeteg inspirációt merítettünk az óceánból, és többek közt a polinéz szigetvilágban kipróbálhattunk egy 16. századi vitorlás hajót is, ami meghatározó élmény íróként. A Sodródás megírásakor fel tudtam használni az akkori tapasztalataimat. Az a hajó nyilván nem olyan volt, mint egy modernkori vitorlás hajó, de én ott éreztem meg, hogy milyen az, amikor kezdetleges felszereléssel kell küzdeni a szél erejével, amikor a tenyeredet véresre dörzsöli a hajókötél. Amikor a vihar tönkretette Tami és Richard hajóját, Tami csak a saját fizikális és lelki erejére számíthatott a sérült Richard mellett.

Elképesztő, hogy mire képes az ember, amikor a túléléséről és a szerelméről van szó.

Egy ilyen élethelyzet egy önismereti utazás is – ha túléled. Ilyenkor tudod meg magadról – és a társadról is egyébként –, hogy milyen ember vagy (milyen emberek ők) valójában. Mondjuk én azt is megtudtam magamról már a hajón, hogy tengeribeteg vagyok. (nevet)

KULTer.hu: Voltatok már valódi életveszélyben az óceánon, ahogyan Richard és Tami?

J. K.: Egy barátunk vitorlás hajóján 14-16 órán keresztül megtapasztaltuk, hogy milyen a viharos óceán. A kemény fizikai kihívásokon túl nekem tényleg az volt a legrémisztőbb, hogy tengeribeteg lettem. Olyankor minden forog veled, a folyamatos rosszulléttől semmi sem marad meg benned. Mintha elveszítenéd a kapcsolatodat a való világgal. Engem akkor már a kiszáradás fenyegetett, tehát kicsit tényleg átéltem, milyen végül túlélőként leszállni a parton egy vitorlásról.

Szerencsére a testvérem mellettem állt mindenben.

KULTer.hu: Az írásban is egymást egészítitek ki, testvérek vagytok, és együtt írjátok a forgatókönyveket. Adódnak néha konfliktusok a szakmai munka során?

A. K.: Nem mondhatnám. Sok író számára nehézséget okoz társszerzővel dolgozni, de a mi esetünk kivételes, mert nemcsak testvérek, hanem ikrek is vagyunk.

Sokszor úgy érezzük, közös az agyunk és a gondolkodásunk is.

J. K.: Többször előfordult már, amikor egy-egy jelenet párbeszédén dolgoztunk, hogy ugyanazokat a mondatokat írtuk le. Az meg teljesen természetes, hogy be tudjuk fejezni egymás mondatait vagy gondolatmenetét. Ezt a képességünket már kisgyermekkorunkban felfedeztük, valahogy teljesen magától értetődő volt, hogy írók leszünk. Együtt, természetesen.

A borítófotót a szerző készítette.

Vida Virág

szerző: Vida Virág
honlap e-mail
Vida Virág 1977-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten és Los Angeles-ben él. Színház- és tánckritikus, koreográfus. A Debreceni Egyetem magyar és művészettörténet szakát 2004-ben végezte el, a LÉK irodalmi kör megalapítója volt. Később a KFRTKF posztgraduális képzésén szerzett tánc- és drámapedagógusi dipolomát, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola modern tánc szakát végezte el. Újságírói munkásságát a Színház szakfolyóiratnál kezdte 2005-ben, azóta számos szaklapnak és magazinnak a szerzője lett.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum