KULTer.hu - Államilag felügyelt ellenállás
102072
post-template-default,single,single-post,postid-102072,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Államilag felügyelt ellenállás

Nyár (Leto)

Az ellene folyó per és karaktergyilkosság miatt bármilyen filmet készített volna a rendkívül erős és emlékezetes Mártírok után Kirill Szerebrennyikov, közönsége biztosan politikai áthallást sejtett volna benne. A Nyár látszólag egy eszképista, feel good zenés életrajzi darab, a felszín alatt azonban súlyos kérdések húzódnak meg művészet és politika viszonyáról, valamint egy elnyomó rendszerrel szembeni ellenállás lehetőségeiről.

A fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Viktor Coj legalább olyan jelentős alakja volt a szovjet underground zenei érának, mint amekkora nálunk drMáriás, Wahorn András vagy Méhes Marietta. Ám amíg Magyarországon az említett művészek, illetve az olyan zenekarok, mint az A. E. Bizottság, a Vágtázó halottkémek vagy a Balaton inkább csak megtűrt elemek voltak, Coj és későbbi zenekara, a Kino gyakran léptek fel a KGB által felügyelt Leningrad Rock Klubban, amely emblematikus helyszínné vált az orosz rock történetében.

A szétesőben lévő nagyhatalom végóráiban tehát a rendszerkritikus könnyűzene is elfért.

(Igaz, szigorúan csak csendes ülőkoncertek formájában, pogo, stage diving és egyéb mulatságok nélkül.) A ’80-as években szárnyaikat bontogató zenészek pedig ki is használták a felpuhulást, a nyitást és a nyíltabb rendszerkritikát előirányzó reformokban, a peresztrojkában és a glasznosztyban rejlő lehetőségeket.

A jelenleg moszkvai házában büntetését töltő Kirill Szerebrennyikov ezt a (félig) underground közeget vizsgálja új filmjében, melynek utómunkálatait már házi őrizete alatt vezényelte le. A Nyár ugyan életrajzi elemekből építkezik, Szerebrennyikov a drámai hatás kedvéért kiszínezte kicsit a történetet – erről maga a film értesíti a nézőt a stáblista legördülésekor. Ám nemcsak narratív színezésről van szó, hiszen a fekete-fehér képi világ gyakran telítődik különféle grafikai elemekkel, harsány színekkel és animációkkal, főként a filmben elhangzó dalok esetében, melyek így önálló videoklipekként kezdenek működni.

Ezek közül kettő kifejezetten emlékezetes, ott a helyük az idei év legerősebb filmes pillanatai között.

Az egyik jelenetben Iggy Pop Passengerét énekli a leningrádi trolibusz közönsége, a másikban pedig a Talking Heads Psycho Killerje csendül fel, miután Cojt és társaságát a nyugati értéktelenségnek történő behódolással vádolja meg néhány idősebb utastársa a vonaton.

Annak ellenére, hogy a valós eseményeket és konfliktusokat „filmkompatibilisebbé” tették az alkotók, a Nyárban nem igazán a történetre helyeződik a fő hangsúly.

A film Mike Naumenko (Roman Bilyk) egyik Leningrad Rock Klubbeli koncertjének kezdeténél veszi fel a fonalat.

Az angolul remekül beszélő, a nyugati kultúra és a rockzene iránt bolonduló, a ’80-as évek elejére már sikeres zenész harmonikus kapcsolatot ápol feleségével, Natasával (Irina Starshembaum), ám gyorsan betoppan az életükbe két fiatal zenei trónkövetelő. Egyikük, Viktor Robertovics Coj (Teo Yoo) szép lassan egyre közelebb kerül Natasához, így a film narratív íve az ő szerelmi háromszögükre, valamint Coj művészi kiteljesedésére van kihegyezve. Mike mentorként támogatja a feltörekvő zsenit és mindenek felett hisz a tehetségében, még akkor is, ha végig kell néznie, ahogy felesége és Viktor között egyre nyilvánvalóbb vonzalom bontakozik ki.

Mindez azonban csak a kötőanyag, amely összetartja a jórészt egy generációs életérzés megjelenítésére és éreztetésére törekvő szüzsét.

Szerebrennyikov részletekbe menően, főként hétköznapi pillanatokat kiragadva és mindennemű didaxis nélkül mutatja be, hogy milyen volt a ’80-as évek elején a Szovjetunióban fiatalnak lenni, mit érezhettek azok a szabad szellemiségű művészlelkek, akiket még a szétesés éveiben is fojtogatott a kommunizmus hagyatéka. Ezáltal nyernek funkciót a filmben látott klipszerű szekvenciák és az azokban alkalmazott animációk is. A Nyár sokszor mozdítja ki a nézőt a komfortzónájából és bontja le a negyedik falat: a történetben gyakran megjelenik a beszédes nevű Skeptik (Aleksandr Kuznyecov), aki már az első jelenetek egyikében a kamerába nézve közli, hogy a filmbéli Viktor Coj nem is hasonlít az igazira, később pedig minden klipszekvencia végén emlékezteti a nézőket, hogy mindaz, amit az elmúlt percekben láthattunk, abban a formában nem történt meg. Szerebrennyikov így az animációval színesített jelenetek, valamint Skeptik azokhoz fűzött kommentárjai által mutatja be, hogy mennyire sivárnak, eseménytelennek és unalmasnak tűnt a szovjet rögvalóság az akkori ambiciózus fiatalok számára.

Ezeknek a mozgalmas zenei betéteknek így egyfelől a jellemábrázolás szempontjából van fontos szerepük, hiszen azt mutatják be, hogy ez a generáció hogyan szeretné megélni a valóságot, amely persze nem adatik meg számukra.

Másrészt a dalok önmagukban is történetmesélővé lépnek elő.

A Passenger a tenni akarás, majd az ebbe történő belefáradás dala, így a filmben megjelenített életérzés tökéletes összefoglalója. A Psycho Killer pedig igazi lázadó hangvételű, rendszerkritikus mű, melynek egyes sorai, mint például a „sokat beszélsz, de semmit sem mondasz”, a generációk közötti feszültségekre és a mindenkori államapparátus terjengős, bürokratikus nyelvhasználatára egyszerre utalnak.

A politikai jellegű áthallások jórészt a felszín alatt maradnak.

De végső soron a Nyár mégiscsak arról szól, hogyan lehetséges a művészi és egzisztenciális kiteljesedés egy olyan hatalmi rendszerben, mely nem a szabad gondolkodáson és véleménynyilvánításon alapul. Ebbe a tézisbe pedig könnyű belelátni Szerebrennyikov személyes kálváriáját.

A Nyár tehát egy különös zenés film, melynek fekete-fehér, néhol színezett képei sajátos atmoszférát teremtenek, a kiváló operatőri munka, a kreatív megoldásokkal teli, biztos kezű rendezés és a színészek kivétel nélkül kifogástalan teljesítménye pedig koherens és maradandó élménnyé állnak össze.

Eszképistáknak és lázadóknak is erősen ajánlott darab.

Nyár (Leto), 2018. Rendezte: Kirill Szerebrennyikov. Forgatókönyv: Mikhail Idov, Lili Idova, Ivan Kapitonov, Natalya Naumenko, Kirill Szerebrennyikov. Szereplők: Irina Starshembaum, Roman Bilyk, Teo Yoo, Aleksandr Kuznyecov. Forgalmazza: Mozinet.

Varga Ákos

szerző: Varga Ákos
honlap e-mail
Varga Ákos 1991-ben született, a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar, valamint filmelmélet-filmtörténet alapszakon 2014-ben, majd pedig ugyanott vizuális kultúratudomány mesterszakon 2016-ban. Rövid ideig televíziós műsorszerkesztőként dolgozott, jelenleg pedig a Viacom egyik csatornájának (RTL SPIKE) programszerkesztőjeként tevékenykedik. Szabadidejében a KULTer.hu portál állandó szerzője, és elhivatott szabadúszó filmforgalmazó.

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum