KULTer.hu - Hartay Csaba kisprózája
101630
post-template-default,single,single-post,postid-101630,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hartay Csaba kisprózája

Akik feljárnak szórakozni

Szombaton voltam az Árpádban! Nem, nem csak elsétáltam a lüktető hangerőtől rezgő, hatalmas ablakai mellett, hanem bementem! Persze, hogy beengedtek, többen is voltunk, simán mentünk befelé, mint a menzán, egymás után, senki sem kérdezte, hány évesek vagyunk. Adtam a százast, jött a pecsét a kezemre. Szerintem ebben, hogy békén hagytak, az is benne van, hogy azért már eléggé kezd látszani a fejemen, hogy ez a csávó feljár szórakozni, nem lehet olyan kicsi. Az Árpád Disco Center is bevéve! Egyébként nem volt olyan nagy szám. Ne is számíts semmi óriási durranásra. Jó, voltak meredek dolgok, de kezdek hozzászokni. Aki már volt öt-hat alkalommal igazi, éjszakai diszkóban, annak már ezek nem tudnak újat mutatni. Ami fura volt elsőre, hogy tele van öregekkel. De ilyen huszonévesekkel, durván. Meg még annál is öregebbekkel. Csak lestünk, hogy hoppá, ezeknek lehet, hogy csókolomot kéne köszönni, ha úgy adódik. Dehogy köszöntünk abban a hangzavarban, mentünk a pulthoz. Ezt figyeld, mit ittunk! Bonbon meggyet! Az nem olyan kis csoki izé, mint a konyakmeggy, dehogy, ez egy durván felnőtt ital, tele alkohollal, csak úgy melegítette a torkomat. És sokkal finomabb, mint a kevert. Adták, simán. Ez már egy közösség, én is kezdek beletartozni abba a nagy körbe, akik feljárnak szórakozni. Bevett az éjszaka, én már tag vagyok, baszki, ennyi idős koromra végre elértem valamit, komolyan vesznek. Volt ott a pult körül pár idősebb csóka, Zola mondta, hogy ezekkel le kell kezelni, mert az a biztos. Odamész, kezet fogsz velük, jelzed, hogy minden oké, nem akarsz balhét, meg ilyenek, ezek ilyen egyezményes diszkójelek, érted. Nem is volt semmi balhé. Eleinte! Akkor jöttek a zenék, egyre jobb számok. És akkor Bense, a diszkós, elkezdett befúvatni ilyen édeskés, színes füstöt. Norbival vitáztunk is, hogy ez most színes füst, vagy csak a diszkófények színezik be. De Ákos végül leintett bennünket, hogy hülyék vagyunk mindketten, mit kell ilyeneken rugózni. Táncoltunk benne, és szívtuk befelé azt a füstöt, ami Zola szerint gőz volt, nem is füst, mert attól megfulladna a fél diszkó. És hány flippergép állt ott oldalt egymás mellett! Vagy öt, öcsém, legalább öt, de lehet, hogy hat, nem számoltam. Nem dobtam én bele semmit egyik gépbe sem, épp arra volt csak pénzem, hogy megvegyem a beugrót, és a kupont, amit a jeggyel együtt adtak, beváltsam egy kis üveges kólára, meg hozzá kikérjem a Bonbon meggyeket. De vagy három-négy lement. Meg is dobta a fejemet. Mostanában ezt szoktuk mondani, ha hat a pia. De nem volt vészes, ehhez is hozzá lehet szokni. Nem vagyok én kisbaba, hogy hányjak. Akkora mennyiséget betermeltünk négyen, hogy csak lestek körülöttünk a csajok. Egy olyan dumát is elkaptam a szomszéd asztaltól, hogy ezek vagányok, mert isznak. Jó volt hallani az ilyet azért. Sajnos ezek nem voltak olyan jó nők, hogy rájuk mozduljunk, kár. Cigiztünk is, jó hogy. Zola hozott egy doboz Szentmoriszt, ez az a cigi, amivel Gábor Gábor hadonászik a Szomszédokban, tudod, olyan hosszú, barna. Rohadt menő. Mi nem Szofit vagy Szimfóniát dobtunk ki az asztalra, hanem elegáns italokat és egy mentolos Szentmoriszt. Akkor már éreztem, hogy ez valami nagyon király dolog, aminek mi most részesei vagyunk. Ez már nem a szatírozás a lakótelepen, kezdünk felnőni. Nem tudod, mi az a szatírozás? Majd egyszer elmesélem, olyan, mint a hunyózás, csak sokkal keményebb. De a legkeményebb az éjszakai élet. Szerintem én éjszakai életet fogok élni innentől hétvégenként. Ez már kezd kialakulni, ez egy életforma, én már ide tartozom, árpádos lettem, jövök minden szombaton, ha engednek apámék. És a csajok. De ezek nénik is voltak, nem csak kis csajok. Ilyen nagy, tupírozott szőke meg vörös hajakkal, meg feszülős márványfarmerben szinte mindegyik. Na, gondoltam, ha az egyik legalább kiszúrná, hogy milyen helyes vagyok, vagy valami, és idenézne, tudnánk szemezni legalább. De akkor már kezdtem kapiskálni, hogy sajnos esélyem sincs. Húsz alatt ilyen menő nőnk nekünk soha nem lehet. Eljön majd a mi időnk is, én ezen nem aggódom. Kurva soká lesz, de csak eltelik. Ja, igen, a zenék. Kinyomoztuk, milyen számot tett be Bense, de vagy négyszer éjfélig. Donna Summer egyik számát, aminek rohadt jó dallama és hangulata volt. A címét sajna nem tudom, a szomszéd asztaltól mondta meg egy srác, ő tudta kapásból. Akkor kicsit hülye helyzet alakult ki, mert egyből rájöttek, hogy na, ezek először vannak itt, nem tudják, mi a dörgés, mi itt a sláger és mi nem az. Igen, éjfélt mondtam, éjfélig maradhattam, nem tizenegyig. Te is érzed, hogy mennyire elkezdtem haladni a hajnal három felé? Beindult az éjszakai pörgés, ezt már nem tudom letagadni. Ha nem kapok be karókat meg ketteseket, akkor jövő hónapban már meglesz az egyórási hazamenetel. De azért volt egy félelmetes dolog is. Direkt nem ezzel kezdtem. Most is megizzad a tenyerem, ha eszembe jut. Úgy volt, hogy tizenegy után bejött egy kabátos faszi, egy ilyen igazi részeg bácsit képzelj el. Szerintem az lehetett, hogy a kidobók épp a pultnál voltak, és ez a piás nagykabátos alak meg berontott a diszkóba, nem fizetett belépőt meg semmi, és szinte máris a tánctér közepén tombolt. Lökdösődött, rugdalt, meg ilyenek, és ekkor odarohant hozzá egy ilyen alacsony, de tök izmos manus, és secperc alatt leütötte a picsába. Akkor nagyon megijedtem. Mondtam is rögtön, hogy oké, ennyi elég volt mára az éjszakai életből, én máris megyek haza, de a többiek leintettek, hogy most ne, maradjak szépen a seggemen. Utána a másik asztalnál mondták, hogy na, Vitamingolyó bepörgött. Kiderült, hogy így hívják a kidobót. Tényleg olyan volt, mint egy izomgolyó. Dirr, kapásból leütötte a faszit, majd így a vastag karjával átfogta a nyakát, és kivonszolta a diszkóból. Úgyhogy ezért mondom neked is, hogy eszedbe ne jusson fizetés nélkül bejönni az Árpádba, főleg részegen ne, mert ez lehet a vége, ha Vitamingolyó szolgálatban van. Utána volt egy kis döbbenet, meg ilyesmi, topogás meg lézengés, de Bense, a diszkós rögtön megint betette a Donna Summer-számot, és máris mindenki ugyanúgy táncolt, mint a balhé előtt. Mi is mentünk, jó hogy, a végsőkig néztem a legjobb csajokat, hogy legalább nézzen már rám valamelyik, de szerintem tuti nem is tudták kivenni az arcomat a sűrű diszkóködben. Ekkor már nagyon nézegettem az órámat is, nem csak a nőket, hogy már nem sok van hátra, de minden percét ki akartam használni az első Árpádos éjszakámnak. És akkor vége lett, menni kellett haza, egyikőnk sem mert tovább maradni, nehogy jövő héten emiatt ne jöhessünk. Rohadt gyorsan eltelt az utolsó fél óra. Ákosékkal kimentünk az utcára, ácsorogtunk ott még egy kicsit, majd léptünk haza szépen. Fülemben egyre csak lüktetett a zene ritmusa, még az ágyban is, elalváskor is ment tovább az agyamban a diszkó. Tök sokáig nem is tudtam elaludni. A Bonbon meggyek is dolgoztak bennem, még egy picit forgott is az ágy, de csak elaludtam valamikor. Vasárnap délelőtt viszont iszonyatosan fájt a fejem. Apunak mondtam, hogy a hangos zene lehet az oka. Ő meg rám nézett a szúrós tekintetével, és csak annyit mondott, hogy nem most jött le a falvédőről. Sosem értettem ezt a hülye dumát, mi van azon a falvédőn, ami lejön róla? De azért éreztem, hogy tudja, ittam, cigiztem. Mit gondolt? Zenét hallgatni itthon is lehet kazettáról, csak az nem akkora buli. Figyelj, én azt mondom neked, nem kell félned semmitől egy ilyen árpádos éjszaka alatt. Jó, oké, vannak félelmetes dolgok, de ha minket követsz, azt csinálod, amit mi, te is simán beolvadsz ebbe a bandába. Ha betartod ezeket a farkastörvényeket, amiket már én betéve tudok, nem esik bántódásod neked sem. Gyere be legközelebb te is velünk az Árpádba, lekezelünk Vitamingolyóval, és tuti nem üt le senki, ebben biztos lehetsz. Vagy egy fenét! Amikor nem számít rá, beverünk egyet Golyónak ököllel, és miénk az Árpád! Nehogy azt hidd, hogy egy ilyen húsgolyónak nincs félnivalója. Apu mondta a múltkor, hogy soktól fél az, akitől sokan félnek. Először nem értettem, de most már igen. Nem kellenek ahhoz hatalmas izmok, hogy valaki kiterítse ezt a felfújt idegmókust, neki is megvan az ellenfele, jó, talán nem én vagyok az a hatvan kilómmal, de valaki biztos. És tudod, mi jönne még egy ilyen Árpádozás után? Majd nyáron a Pavilon! Állítólag annál durvább most nincs a környéken, az is egy külön világ. Nem lesz gond, megnyugodhatsz, pár hónapon belül bevesszük az egész éjszakai életet.

Borítófotó: Shelford Feast

Hartay Csaba

szerző: Hartay Csaba
honlap e-mail
Hartay Csaba 1977-ben született Gyulán, jelenleg Szarvason él, költő, író, blogger. A József Attila Kör és a Szépírók Társaságának tagja. Megjelent verseskötetei: Vakuljon meg az árnyék (1996), Gyertyataposás (1998), Az idegen irány (2001), Időviszony (2003), Éji magtár (2006), Nyúlzug (2008), A jövő régészei (2012). Prózakötetei: Lerepül a hülye fejetek (2013), Nem boci! (2015).

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum