KULTer.hu - Veronika Kivisilla versei
102194
post-template-default,single,single-post,postid-102194,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Veronika Kivisilla versei

November van…

November van
és busz
és esti csúcsidő

és a csúcsidő mint tudjuk az
ha a nap legrosszabb óóóráját
hosszan elnyújtják
mint mikor szökőévben pont a februááárhoz
csapnak hozzá egy napot

az emberek csöndessötétek
árnyékuk is feketébb mint máskor
időtöltésként összeszámolok
egy tucat szürke sapkát
mint valami komor mesében

egy férfi pár napos Sirpet olvas
épp azt az oldalt
ahol ismertetik a verseskötetem
és azt írják benne hogy időm
nagy részét buszon töltöm
a lap nem hazudik –
picit jogosnak is érzem
hogy folyton buszozásról írjak

én a Karltól kapott régi
gyógynövénykönyvet olvasom
és megtudom hogy a közönséges sarlófüvet
a veronica officinalist
régebben valódi sarlófűnek hívták
és hogy használ fulladás ellen
jó tudni ezt az
estilevegőtlenségbelicsúcsidősbuszon

de hirtelen
az Őszapó megállóban
tarka sapkás fiú száll föl
jámbor mint a harmadik testvér
húsvétitojás-arckifejezéssel
kezében átlátszó fedelű doboz
benne egy festett tyúktojás
két húshagyó keddi tejszínhabos fánk
és három mázas mézeskalácsszív

miféle nem létező
ünnepek ünnepét ünnepelhet
november közepén?

a mese annak rendje-módja szerint
minden epikus törvény alapján
véget ér
mikor a fiú leszáll a Szivárvány megállónál
szürkesapkásék pedig
tovább utaznak
és tán máig is buszoznak
ha közben meg nem…

Egy másféle fából faragott fiúnak

Szeptemberben krizantémot árulok a temetőkapunál
anyukám neveli őket
fehérek és sötétlilák

egy osztálytársam sem tudja
hogy itt töltöm a szabadnapokat
egyiküket sem érdekli még
hogy ki és milyen színű krizantémot
visz majd a sírjára

tavasszal anyával
árvácskát és primulát árulunk
nyáron főleg begóniát
most krizantémot
aztán majd hangát
ami megmarad míg
a kőkeményre fagyott hantok
fölengednek a tavasz közeledtén
és szőnyeg borítja be őket nefelejcsből

tizenhárom éve járok ide
egész kiskoromtól
nagyapám sírásó volt
most már ő is az ismerős földben pihen
nem akart urnás temetést
azt mondta az urna szűk és fülledt
a lábát sem nyújthatja ki benne az ember
és a fülbemászók se fúrhatnak békésen
a koponyába s a bokacsontba járatokat

nagyapám két ásót hagyott rám
én szagos borókát ültettem a sírjára

folyton vele voltam
sosem tévedtem el a temetőben
az ösvények az enyémek voltak és ismerősek
mint a nevek a sírköveken

sok mindenre emlékszem nagyapámból
ki nem állhatta ha azt mondta valaki
holtverseny van vagy hull a hó

egyszer a nyári szünetben
meglátogatott egy osztálytársam
régi újságokat lapozgattunk a kerti házban
egyszer csak azt mondta a barátom
olvassuk a halálhíreket
bólintottam gyakran nézegettem őket én is
de ő harsányan nevetett
minden halott nevén
ezzel barátságunk véget ért

a következő ősszel egy vasárnap
ugyanez a fiú az anyukájával
krizantémot vett a temetőkapunál
és én véletlenül tudtam miért
féltem hogy másnap
az egész iskola ezen csámcsog majd
de az osztálytárs odajött hozzám a nagyszünetben
és bocsánatot kért csendesen

szeptember van
megint vasárnap
és tart a vénasszonyok nyara
főként vénasszonyok
vesznek tőlünk krizantémot
fehéret és sötétlilát

mikor sötétedni kezd
elviszem az utolsó virágokat nagyapának
a kis ösvényeken hazafelé menet
nem tévedek el soha

biztos kezű vezető a halál az élet útjain

Fordító: Lengyel Tóth Krisztina

Borítófotó: Transpoesie

Veronika Kivisilla

szerző: Veronika Kivisilla
honlap e-mail
Veronika Kivisilla 1978-ban született Tallinnban. Észt nyelv és irodalom szakon végzett a Tallinni Egyetemen, tankönyveket. Dalkönyveket és szótárakat is összeállított, középkori és népzenei együttesekben játszott. Első verseskötete, a Kallis kalender (Kedves naptár) 2011-ben jelent meg, majd 2012-ben a Veronica officinalis. Ezekben alapozza meg a mindennapi részletekben elvesző, a világot örömmel fogadó versbeszédet, amely későbbi verseiben dominánssá válik. A 2015-ben megjelent Cantus firmus középkori és reneszánsz zenéből vett címe is jelzi a váltást a költészetében, egyre inkább a zeneiség és nagyobb ívű történetmondás felé fordul, fellépésein pedig egyre fontos szerepet kap a zene és a performativitás. A szerző portréját Ave Maria Mõistlik készítette.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum