KULTer.hu - Dezső Katalin versei
103073
post-template-default,single,single-post,postid-103073,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Dezső Katalin versei

Taigetosz

Az erkélylécek között vidéken is démonok laknak,
senki sem tekinti magáénak őket,
talán félnek, hogy hozzájuk tartozik valamennyi
és elfordítják fejüket, amikor kezdődik a válogatás

Budapest felosztása társadalmi falvak szintjén történik,
nem kerületjelleget, a deprivatizáció eszközeit kell keresni,
az egész ország lemodellezhető abból, mit hagy hátra belőle
egy ipari kézműves a gyárszegélyen élők javára

Szuvenírként hazahordjuk más Európák maradékát,
megelégszünk azzal, hogy a felét meghagyták valaminek,
amit csak egészként lehetne leélni

Kereskedelmi útvonalakkal vesszük körbe magunkat,
életképtelen gazdaságok mellé telepszünk
és csendben elhordjuk azt,
amiből más népek patkányai kevesebbet lakomáztak,
utca épül, iskola, fedezet nélküli gyerektörvény

Ezt a hazát nekünk kell majd eltemetni

Égövi

Esőt küldünk az északiaknak,
a gyárvárosi alkat elfáradt a tűztől,
alvás előtt megszámolta madarait, és levette szemét gonddal őrzött hegyeiről,
az égiekre gondolva nem álmodott semmit

Esőt küldünk dél felé,
a kistermelők gyapjútakarót vesznek,
nagy párolgási felülettel rendelkező növények alá állnak,
és fenyőágacskákat forráznak a hajnali teához,
amit az első kutyaugatások mellé fogyasztanak

Esőt küldünk a középső sávba,
itt élnek majd az optimisták
a vidéki diplomácia urbanizált leszármazottai,
szervizkönyves ifjúsági parkokkal körülvéve

Várják az esőt, helyettünk nem küld senki,
elszáradnak az északi álmok, a déli kutyaugatások a köztes parkok ifjai,
ellenség lesz valamennyiből,
a közösségek egy éghajlati ívvel lejjebb költöznek,
elveszítjük a felhőkbe oltott erényeket
hogy kitalálhassák új sámánkorok sikertelen esőtáncait

Mielőtt bántani fogja őket a napfénymentesség

Alaszka

Cikória illatú kerítések mellett kezdődik

Nem nézed a házat, hogy alakul nappalivá
a konyhán keresztül az összes tér,
amit a megszokás behatárol,
a fémek is így adják meg magukat az ajtópántban,
nyikorog a rozsda, érces hang,
megszűnik az anyagok közti interakció

Elhajtod a kétes bájú nőket, akik koktélt isznak,
ebédidőben kelnek, nehéz a foguk a mosolygástól,
és arcuk tompaságát nehezen veri vissza
egy örökre égve felejtett utcalámpa

Köszönés nélkül sétálsz ismerőseid mellett,
nem tudod a nevüket, családi állapotukat,
kutyáik nevét és biztonsági kérdéseik
kijátszhatatlan logikáját, ők felismernek,
nem szólnak, összenéznek mögötted és folytatják,
amihez a legjobban értenek,
a hiányodra emlékeztetnek

Körbezár az éjszaka, mielőtt utolérnek az utcák,
kanyarulataikból be nem vallott kérdésekre adsz választ,
még beéred a zsebedben maradt keresőszavakkal,
holnap új várost keresel, másik gazdatestet

És nem felejted el színkódját
a szemgödrödben nyugvó szürkeségnek

Borítófotó: Flickr

Dezső Katalin

szerző: Dezső Katalin
honlap e-mail
Dezső Katalin 1996. augusztus 25-én született Zalaegerszegen, jelenleg Rédicsen él. 2016-ban a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem elsőéves szabad bölcsész hallgatója. Publikált a Hévízben, a Magyar Naplóban, az Irodalmi Jelenben, a Prae-ben. Akiket hazavártak című verseskötete 2017-ben jelent meg. Jelenleg a Tundrán a tüzek című kötetén dolgozik.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum