KULTer.hu - Barátom, a szimbióta
103964
post-template-default,single,single-post,postid-103964,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Barátom, a szimbióta

Venom

A Venom primer szinten egy erősen B-filmes jelleget mutató, korszakidegennek tűnő képregényfilm, amely ugyan hibáktól egyáltalán nem mentes, ám mégis működőképes. Olyan aktuális mondanivalót és meglepetéseket rejt, amelyek első olvasatra nem is annyira egyértelműek. Egyszerre antihős eredettörténet, a szociális gondokból fakadó testi és szellemi gyötrelmeket, függőséget ábrázoló film, valamint megpróbál a globális problémákra is reflektálni a maga módján. Kár, hogy felülkerekedik a blockbusterjelleg, így néhány esetben csak a felszín kapargatásáig jut.

Körülbelül a XVIII. századi irodalomtól számítva vannak jelen olyan műalkotások, amelyek a kettős én, a doppelgänger problematikájával foglalkoznak. A jelenség legismertebb mozgóképes manifesztációja a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, de még sok más film is feldolgozta a problémát.

Később a képregények lapjain is rendszeresen visszaköszönt a kettős életet élő szuperhős figurája.

Nappal „átlagos” milliomos playboyként él Batman, Superman pedig újságíróként dolgozik, de amikor ártatlanok esnek áldozatul a gonosz tevékenységének, átadják a terepet maszkos, spandex ruhás alteregóiknak. De létezik egy olyan szuperhős-/szupergonoszbrigád is, amelynek tagjai nem önszántukból, hanem valamilyen baleset folytán váltak azzá, amivé. Hulk és Pókember is rajtuk kívülálló okoknak köszönhetik szupererejüket, és ehhez az illusztris társasághoz tartozik Pókember egyik legmarkánsabb és legnépszerűbb ellenfele, Venom is. A szimbióta antihős nem először szerepel a vásznon, mégis ez az első önálló filmes kalandja.

Carlton Drake (Riz Ahmed), az Élet Alapítvány vezetőjeként titokban idegen életformákat hoz a Földre, és nem ez pályafutásának legelvetemültebb tette.

Klasszikus amorális tudósként szívesen használ embereket különféle kísérletek alanyaiként. Eddie Brock (Tom Hardy), a híres/hírhedt oknyomozó újságíró ennek a történetnek szeretne utánajárni. Nem hallgat a főnökségi tanácsokra, és még attól sem riad vissza, hogy belenézzen az alapítványnál dolgozó barátnője (Michelle Williams) titkos levelezésébe. A Drake-kel készített interjú csúfos kudarcba fullad, aminek következtében nemcsak Eddie-t, de Anne-t is kirúgják. Az élete felett kontrollt vesztő Eddie kap egy megkeresést az alapítvány egyik kutatójától (Jenny Slate), akinek szintén nem tetszik, amit a vállalat művel. Eddie ekkor véletlenül kapcsolatba lép az egyik idegen életformával.

A film magját a gazdatest és a szimbióta egybeolvadása képezi.

A földönkívüli lénynek az életben maradáshoz szüksége van egy tökéletes gazdatestre, amelyet Eddie személyében meg is talál. Eddie számára azonban nem csak felfoghatatlan erőt jelent a szimbióta jelenléte: Venom részben parazitaként viselkedik, ugyanis ténykedését Eddie szervezete nem viseli túl jól, a lény jelenléte nélkül haldoklik. Mindazonáltal a szimbióta ragaszkodik szimbióta mivoltához, és kikéri magának a parazita jelzőt, Eddie folyamatosan beteg, a szervezete egyre csak sorvad, látszólag magában beszél és a környezete sem érti, mi történik vele. Mindehhez köze lehet annak, hogy a talajt vesztett újságíró kezdetben az alkoholhoz fordul.

Venom képében tehát manifeszt módon is jelen van a „betegség”, amely mégis értelmezhető egyfajta allegóriaként.

A bomlott elméjű egyén tudatzavara és függőségei a szimbiótában nyernek igazi értelmet: ahogy az idegen lénynek szüksége van Eddie-re, úgy Eddie-nek is szüksége van Venomra a közös túlélés érdekében. Ez a függőségi viszony adja a karakter igazi jellemét. Önmagában megtestesíti a nyolcvanas, kilencvenes évek buddy cop filmjeinek hőseit. Venom állandó, csillapíthatatlan éhségét emberek elfogyasztásával kívánja orvosolni, míg Eddie nyilvánvalóan nem támogatja erre irányuló törekvéseit.

Eddie, a cinikus, minden lében kanál újságíró karakterén és munkáján keresztül beleláthatunk, hogyan működik a fake news jelenség, és abba is, hogy a hatalommal szembeni kiszolgáltatottság miatt bekövetkező munkahelyvesztés miként csaphat át fizikai és szellemi leépülésbe. A Venom mindezek mellett reagál olyan kortárs globális problémákra is, mint a környezetszennyezés, a túlnépesedés vagy az egyre nagyobb hatalomhoz jutó technológiai mogulok és a mögöttük rejlő vélt vagy valós tudományetikai megfontolások. A Riz Ahmed által alakított Drake karaktere magában egyesíti a klasszikus sci-fikből ismerős professzor archetípusát és a korunkból ismert sztártudósok jellemzőit. Ezzel az egésszel csupán annyi a probléma, hogy mindezt meglehetősen marginálisan teszi.

Pedig sokkal mélyebb üzenetközvetítő szerepe is lehetett volna a filmnek, ám megelégszik ezekkel a felszínesen belengetett gumicsontokkal.

Tom Hardy alakítása egyébként magasan kiemelkedik az egész film színvonalából.

A karakter rétegzettsége és a színészi játéka tökéletes összhangban működik. Hardy végletekig cinikus, rosszfiús kiállása remekül passzol a talajt vesztett Eddie folyton másnapos, zavart, bomlott elméjű antihőséhez, valamint a szimbiótával kiegészülve is remek „párost” alkotnak. Az éttermi jelenetben megvalósuló agyament helyzetkomikum a film egyik csúcsjelenete: Hardy ekkor nem csak átvitt, de a szó szoros értelmében is lubickol a szerepben.

A tematikus felszínesség mellett sajnos a mellékszereplők is tesznek azért, hogy romboljanak a film ázsióján.

Hardy mellett nemcsak eltörpülnek a többiek, de karaktereik sincsenek igazán jól megírva. Drake egy kalapból előrángatott őrült tudós, Anne csak az elhanyagolható szerelmi szálért felelős, viszonylag passzív női karakter, Dr. Lewis egy szerencsétlen, szintén passzív harmadik szög a szerelmi háromszögben, és Dr. Skirth, valamint a biztonsági főnök csak annyi szerepet kap, amennyit feltétlenül szükséges. Ezzel együtt sem zavaró egyikük jelenléte sem, de sajnos nagyon keveset képesek hozzátenni az összképhez. A főgonosz szimbióta jelenlétét próbálja felépíteni a forgatókönyv, ám színre lépése és a tudóssal való egyesülése mégis túl hirtelennek, megalapozatlannak hat.

Az sem tett jót az elkészült produktumnak, hogy az alacsonyabb korhatár besorolás miatt időközben változtatni kellett a jelenetek durvaságán.

Általánosságban véve a vágás teljesen rendben van, ám a Venom is a modern akciófilmek tipikus rákfenéjétől szenved.

A csaták, verekedések szemet bántóan szanaszét vannak vagdalva (kivéve az autósüldözés, ami a film egyik csúcspontja). Nem csupán a jelenetek követhetősége sérül ilyenkor, de a vizuális kapkodás zavaróan hat a tájékozódásra és a megérthetőségre is. Így sajnos sokkal szembetűnőbbek azok a momentumok, amelyek esetén a brutalitás miatt lettek kurtán-furcsán rövidre nyesve az események. Pedig alapvetően nem igazán érezni a PG-13 (itthon 16-os) besorolást. Az egészen valamennyit azért javít a film sziporkázó humora, amely ugyan nem mentes a káromkodásoktól, de remekül időzített, kellően sötét, és a karakterekből fakadó személyiségjegyekből táplálkozik, ennél fogva nem lóg ki a film egységéből.

Egy látványra építő blockbusternél a vágás mellett még egy dolog vághatja tönkre az élményt: a vizuális effektek.

Sajnos a Venom itt is picit alulteljesít. A metamorfózis jelenetek, valamint a „hangtámadások” nyomán bekövetkező szétválasztódások, amelyek fájdalmas rezonálásban jelennek meg, mind valamivel gyengébben megvalósítottak, mint az egy filmtől 2018-ban elvárható lenne. Ezen az sem segít, hogy az alapvetően félelmetes, vérszomjas karakter dizájnja is némileg családbarátabbra lett faragva.

Egyáltalán nem hibátlan film a Venom. Kihagyott lehetőségektől sem mentes: beemelhette volna a bio- vagy testhorrort a Marvel tágabb filmes univerzumába (annak ellenére, hogy hivatalosan nem része annak) – de nem tette. Kellően véresre hagyott jelenetekkel megidézhette volna a Deadpool vagy a Logan hangulatát – de nem tette. Mindenesetre a kilencvenes évek végét, kétezres évek elejét idéző buddy movie-kra jellemző, „régiesnek” ható képregényfilmes dinamika üdítően hat a Marvel-univerzum filmjeihez viszonyítva. Tom Hardy mindent megtesz a nézők kegyeiért, ám sajnos karaktere brutalitásban elmarad az elvárhatótól.

A B-filmes, kőegyszerű eredetsztori a maga bájával együtt hatásos, ám közel sem korszakalkotó vagy túlzottan emlékezetes.

Venom, 2018. Rendezte: Ruben Fleicher. Írta: Scott Rosenberg és Jeff Pinkerman. Szereplők: Tom Hardy, Michelle Williams, Riz Ahmed, Scott Haze, Jenny Slate, Reid Scott. Forgalmazza: InterCom.

Laki Péter

szerző: Laki Péter
honlap e-mail
Laki Péter 1989-ben született Fehérgyarmaton. A Debreceni Egyetemen filmtörténet és filmelmélet szakirányos szabad bölcsész diplomát szerzett, majd az Eszterházy Károly Főiskolán mozgóképkultúra és médiaismeret, valamint család- és gyermekvédő tanári szakot végzett. Jelenleg a budapesti Bűvösvölgyben médiaértés-oktató. A Premier Magazin írója, versfordításait a Black Aether magazin közölte. Zenével kapcsolatos írásai a Voice of the Wicked véleményblogján jelennek meg.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum