KULTer.hu - Természetesnek mutatni a képtelent
103720
post-template-default,single,single-post,postid-103720,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Természetesnek mutatni a képtelent

Hiszek a szabadságban – Örkény István-est

Hiszek a szabadságban címmel szervezett Örkény István irodalmi munkásságával foglalkozó estet Juhász Anna a Városligetben, a MiroArt Estek keretében. Beszélgetőtársai Radnóti Zsuzsa dramaturg, Parti Nagy Lajos író és Für Anikó színművész voltak. A Városliget Café a Csónakázó tóra és a Vajdahunyad Várára néző panorámájával egészen egyedi és méltó helyszínt biztosított a rendezvényhez.

Az est kezdetén egy videóbejátszást láthattunk, melyen Örkény István a József Attilával való első találkozásáról beszélt. Ez a Szép Szó szerkesztőségében történt, ahová Örkény a Forradalom című novelláját vitte be megjelentetésre. Egészen különleges élmény volt az ő szájából hallani az általa sorsfordítónak titulált beszélgetésnek a folyamatát:

József Attila szóról szóra szedte szét az írást és tett javaslatokat változtatásra, Örkény pedig anyatigrisként védett minden egyes leírt szót.

Elmondása szerint József Attila komolyabban vette a szöveget, mint maga a novella írója. A történet lezárásaként tulajdonképpen életfilozófiáját mondta el, mely abban áll, hogy az életet kétféleképpen élhetjük: vagy adósunknak érezzük a világot, és ezért azt gondoljuk, hogy amit kapunk, az jár nekünk, vagy úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a világért, másokért.

Juhász Anna mindenekelőtt arra kérte beszélgetőpartnereit, hogy próbálják meg definiálni az örkényi nyelvet. Parti Nagy Lajos szerint a groteszk szó jellemzi leginkább a munkásságát. A 20. századi magyar irodalom legnagyobb márkaneve Örkény. Für Anikó úgy látja, az ő nagysága abban áll, hogy mindig valami lényegit mutat be az emberi mivoltunkból. Az Egypercesek olyanok, mintha kis fiolák lennének; már régóta ismeri az írásokat, de mindig talál bennük felfedeznivalót. Radnóti Zsuzsa az Egypercesek műfajára azt mondta, hogy azok abszurd pillanatok súlyos realizmusban.

A következő kérdés azt igyekezett körbejárni, hogy fellelhető-e bármilyen előzménye a groteszk látásmódnak a magyar irodalomban.

Parti Nagy Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy a groteszk meghatározásánál mindig nagyon hamar előkerül Örkény István neve. Ez a szemléletmód jelen van ugyan a magyar irodalomban máshol is, de Örkény jelenti azt a centrumot, amely felől ezt meg kell határozni.

A résztvevők arra a kérdésre is keresték a választ, hogy kit tarthatott Örkény a mesterének, mi volt az, amit ő szívesen olvasott. Radnóti Zsuzsa erre úgy válaszolt, hogy mindenevő volt az olvasás terén, de különösen szerette Jules Renard-t és Kosztolányit, ez utóbbit főként tömörsége és lényeglátása miatt. Szeretett franciából fordítani, szerette a nyelv eleganciáját, játékosságát. De nagyon kedvelte az orosz irodalmat is.

Szóba került Örkény István írói létének az az aspektusa, hogy rengeteget kellett a hatalommal és a cenzúrával harcolnia.

Írásaival kapcsolatosan feljelentő levelek sora született meg. Már a hadifogságban darabokat írt, melyet édesanyja vitt el Várkonyi Zoltánhoz, aki szerződést is ajánlott a darabra (Voronyezs). De mire Örkény hazatért a fogságból, Várkonyi színháza megszűnt, a darabot pedig betiltották. Lila tinta című műve szintén felbosszantotta a kormányzatot. Makk Károllyal és Bacsó Péterrel közösen írta meg a Babik forgatókönyvét, melyben erős társadalomkritikát fogalmaztak meg.

A Filmgyár több alkalommal is visszadobta, de a szerzők későbbi műveikhez felhasználták.

Ez az alapja Bacsó Péter kultikussá vált filmjének, A tanúnak, és ebből született Örkény Pisti a vérzivatarban című drámája. Örkény a forradalmi részvétele miatt négy évig kényszerült szilenciumra. Ez idő alatt egész munkássága és stílusa megújult. Elhallgattatása alatt írta a Niagara nagykávéház című novelláját is, melyet politikai értelemben rosszhiszeműnek tituláltak. Parti Nagy Lajos rámutatott arra, hogy a hatalom a szövegek betörhetetlenségétől, szabadságától félt.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Örkény neve elválaszthatatlan a színháztól.

A színház iránti érdeklődése már a nagyon korai korszakában kimutatható. Novellái is dramatikusak, tömörek, feszültséggel telítettek. Dramaturgként is működött, és jelentős színdarabokat írt, az ő tollából született a Macskajáték, a Tóték, a Kulcskeresők. Radnóti Zsuzsa kiemelte, hogy a Tóték és a Macskajáték eredetileg forgatókönyvnek készült, de a Filmgyár egyiket sem fogadta el. Ezután elkészültek prózai változatban, és Kazimir Károly ráharapott a Tótékra, Makk Károly pedig a Macskajátékot rendezte meg.

A személyes Örkény-élményekkel kapcsolatosan Parti Nagy Lajos úgy nyilatkozott, hogy számára a legfontosabb írók egyikéről van szó. Bár személyesen nem ismerte, de a művein keresztül mégis olyan, mintha. Megrendítőnek titulálta az első alkalmat, amikor találkozott az egyik írásával. Szerinte lehetséges örkényi mértékről beszélni a szövegeiben. Esterházyt idézve, aki szerint az író sajnos nem lehet úriember, azt mondta, hogy Örkény ezt hajlandó is megtenni, ami nagyon becsülendő. Mindig rá lehet csodálkozni valamire a műveiben.

Radnóti Zsuzsa Örkény özvegyekén személyes életükről azért nem szokott beszélni, mert nem érzi pontosan az egyensúlyt a személyeskedés és a közélet között.

Annyit szívesen elárult, hogy gyakran járt hozzájuk társaság, és Örkény nagy anekdotázó volt. Ilyenkor ő szórakoztatta az embereket, akik remekül mulattak a történetein, ám ezek olyanok voltak, amelyeket soha nem írt le. Az írást és a magánéletet mindig különválasztotta. Azoknak, akik Örkény személyét szeretnék jobban megismerni, azt ajánlotta, hogy nézzék meg Mácsai Pál Azt meséld el, Pista! című önálló estjét. Ott nagyon életszerűen sikerül őt megjeleníteni, és a darab szövegéből több ilyen jellegű részlet is kiderül. Férjével való levélváltásairól azt mondta el, hogy azok inkább racionálisak és nem annyira voltak lényegesek, hogy közlésre alkalmasak lennének.

A gyermekei számára írt, szürrealista rajzokkal illusztrált meselevelek azonban megjelentek, illetve az Egyperces levelek című kötetben láttak napvilágot a barátoknak címzett levelei. Ironikus hangvétel, humor, tragikum, megállapodás és érzelmi távolságtartás, valamint a világgal kapcsolatosan kétarcú fogalmazás jellemzi ezeket.

Az irodalmi sorozat következő eseményére 2018. október 30-án kerül sor, amikor Krúdy Gyula írói munkássága lesz a középpontban.

Hiszek a szabadságban – Örkény István-est, MiroArt Estek, Városliget, Budapest, 2018. szeptember 25.

A fotókat Lettner Kriszta készítette.

Rácz Anna

szerző: Rácz Anna
honlap e-mail
Rácz Anna 1974-ben született Budapesten. Az ELTE-n 2002-ben művelődésszervező, majd 2016-ban jogász diplomát szerzett. Szenvedélye a kultúra és az írás. Művészeti-kulturális blogot vezet. Több fórumon publikál, leginkább színházi, irodalmi, képzőművészeti és zenei témákban.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum