KULTer.hu - Útkeresés, elveszés, elvesztés, megtalálás
103801
post-template-default,single,single-post,postid-103801,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Útkeresés, elveszés, elvesztés, megtalálás

Interjú a BetterThanEver zenekar tagjaival

Mindig hatalmas felüdülés számomra új és érdekes punk együtteseket felfedezni, különösen, ha a hazai szférát erősítik. A debreceni központú BetterThanEver egy ilyen nagyszerű színfolt a sokszor stagnálónak tűnő magyar hardcore szcénában. Az együttes nemrég tette közzé a Túlpart című számhoz készült klipet, ami bebizonyította számomra, hogy nagyon sok potenciál rejlik a srácokban és még sok minden áll előttük. A BetterThanEver Szabó-Zsoldos testvérpárjával, Gáborral és Nándorral beszélgettünk az együttes kialakulásáról, terveiről és a magyar punk közeg viszontagságairól.

KULTer.hu: A hangzásotok nagyon hajaz a kora kétezres évek punk rock gigászaira. Kik voltak rátok legnagyobb hatással a stílust illetően?

Szabó-Zsoldos Nándor: Blink-182 mindenképp! Nem tudom, konkrétan mennyire hallatszik ki a zenénkből, de mindannyian nagy Blink-fanok voltunk-vagyunk, ahogy sok korombeli fiatal, úgy én is miattuk kezdtem el zenélni.

Szabó-Zsoldos Gábor: Nem jársz messze az igazságtól, amikor a kora kétezres éveket emlegeted. Akkor találkoztam, illetve Katona Bálinttal együtt akkoriban találkoztunk a pop punkkal először. Ha jól emlékszem az egyik ma már nem létező zenecsatornán kaptam el a Blink-182 First Date videóját, vagy a Sum41 Into Deepjét. Katona Bálint akkoriban már nagyban írattatta ki a Blink albumokat CD-re.

Azóta persze rengeteget változott a nyugati, valamint a magyar punk és hardcore szcéna.

A külföldi zenekarok közül nagy hatást gyakorolt rám a Title Fight, az Old Grey, a hazai színtérről pedig a The Vernal és a Hanoi zenekart emelném ki. Illetve 3 éve, hogy a munkahelyem, a MODEM révén bekapcsolódtam a keleti régió egyik legizgalmasabb kísérleti és zajzenei sorozatának, a BanZajnak a szervezésébe, és azt hiszem, hogy az utóbbi időben ez is befolyásolja azt, ahogy a témáinkat írom.

KULTer.hu: Miben különbözik a debreceni zenei szféra a fővárosétól? Mennyiben formálta a banda identitását?

Szabó-Zsoldos Nándor: A vidék családiasabb, legalábbis Debrecen mindenképp! Igazából ez csak egy sejtés, mert annyira nem látok bele, hogy milyen a pesti közeg. Ha megyünk Pestre zenélni, talán kicsit távolságtartóbbak az emberek, de lehet, hogy csak bedumálom magamnak, és bedőlök a sztereotípiának, miszerint fenn mindenki kevésbé barátkozós.

Szabó-Zsoldos Gábor: Abszolút vidéki zenekar vagyunk. Eredetileg Mátészalkáról indultunk, most hárman vagyunk a zenekarban szalkaiak, Bálint és Ricsárd berettyóújfalui.

Van szerintem egy nagyon szomorú tendencia, ami a kisvárosi underground leépülését mutatja.

Például 10-12 évvel ezelőtt Mátészalkán működött egyszerre akár 5-6 zenekar is, és 2-3 hetente volt egy-egy koncert. Ezzel szemben ma nem tudnék egy fiatal szalkai zenekart se mondani, bár igazából nagyon terep sincs, ahol felléphetnének. Debrecen természetesen egy teljesen más közeg. Öt-hat évvel ezelőttig a This is Bihar! rendszeresen szállította a magyar és külföldi zenekarokat a HNO3-ba vagy a Dharmába. Sajnos ez a két hely, mint koncerteket rendező, befogadó játéktér megszűnt, illetve teljesen átalakult, és a punk színtér zenekarai is jóval ritkábban fordulnak meg nálunk.

Persze van több pozitív kezdeményezés is, Debrecenben a Racka Noise, vagy a Sofar Sounds csapatát fontos kiemelni ebből a körből.

És persze a nyírbátori DeathCrew Fesztivál szervezőit, akik évről évre bebizonyítják, hogy gyakorlatilag 0 forrásból is lehet DIY-fesztivált rendezni. Na meg a kedvenc nem budapesti példám Esztergom, ahonnan a szcéna legjobb zenekarai nőttek ki az elmúlt évtizedben és nem kérdés, hogy a pop punk magyar fővárosa. Ott a legtöbb pozitív példa arra vezethető vissza, hogy van egy helyi valaki, aki nem sajnálja az időt, energiát, hogy sokszor saját zsebből, gyakran szembeszélben koncerteket szervezzen – ilyen például Borhi Esztergomban és Budapesten, Ricsárdunk Berettyóújfaluban, vagy a DeathCrew stábja Nyírbátorban.

KULTer.hu: Nagyon úgy tűnik, hogy a punk rock reneszánszának kapujában állunk, mit gondoltok tud-e újra olyan szerepbe kerülni a zsáner, mint az ezredforduló elején?

Szabó-Zsoldos Nándor: A próféta szóljon belőled! Nyugaton már jó pár éve zajlik egy pop-punk reneszánsz, zseni bandákkal, sőt, talán kifutóban is van lassan. Itthon ebből alig látszik valami, van pár király együttes, de mindenki totál underground, ami egyfelől nem baj, mert mentes minden sallangtól, ami a mainstream zenében folyik, de közben meg nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. Sajnos.

KULTer.hu: Magyarul és angolul is szereztek dalokat, viszont én személy szerint nem tudom elvonatkoztatni a stílust az angol szövegtől. Jelent számotokra nehézséget a magyar szöveg tradicionális punk rock köntösbe való átültetése?

Szabó-Zsoldos Nándor: Nagy kihívás, de totál megéri! Sokkal nagyobb élmény anyanyelven megírni és előadni azt, amit közvetíteni akarsz a közönségednek.

Több időt igényel, az énektémákat nagyon jól össze kell rakni, nem lehet úgy játszani a szavakkal meg a hangsúlyokkal, mint az angolban.

Ezért külön köszönet jár Walczer Dávidnak a Headstock zenekarból, akivel a Túlpartot is rögzítettük. Elég szigorúan vette ezt, és bár akkor vért izzadtam, utólag nagyon hálás vagyok a segítségéért!

KULTer.hu: Autentikus képviselői vagytok a DIY punk mozgalomnak. Egyszerűbb szerintetek napjainkban betörni a köztudatba független bandaként, vagy csak másképp lett nehéz, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?

Szabó-Zsoldos Nándor: Nincs más választásunk, mint a DIY, amit egyébként egyáltalán nem is bánunk, hiszen szeretünk mindent mi csinálni és a kezünkbe tartani.

Bár jó lenne már ott járni, hogy a banda és a sok tennivaló túlnőjön rajtunk, és külső forrásokhoz kelljen fordulnunk.

Úgy látom egyébként, hogy napjainkban sokkal tudatosabbak a bandák, sokkal több múlik azon, milyen a social media jelenlétük. Egyfelől jó ezt látni, másfelől sokkal nagyobb a merítés, és könnyű elveszni a sok újonnan alakuló, első klipjét éppen megjelentető banda között.

Szabó-Zsoldos Gábor: Visszautalva a második kérdésedre, az, amit a témával kapcsolatos diskurzusban „budapesti undergroundnak” neveznek, szerintem évről évre újratermeli önmagát, ami az ebbe a körbe tartozó bandák által képviselt hangzást, irányvonalat illeti. Ez nagyjából igaz arra a körre is, akik a különböző állami pályázati támogatásokban részesülnek.

Ezekbe a körökbe DIY punk zenekarként nem egyszerű bekerülni – persze lehet, hogy tök jó lenne.

Ezzel szemben van egy színtér, amelyről a nagy olvasottságú zenei és kulturális magazinok ritkán írnak. Ezek a bandák nem játszanak menő kiállítások megnyitóin, vagy nagy, lakossági fesztiválok nagyszínpadain, a koncerteket nem pályázati támogatásból rendezik, hanem suli vagy meló mellett saját zsebből – na de hát ez a DIY underground romantikája. Persze az is teljesen legitim kérdés, hogy egyáltalában jó-e az, ha a hardcore zenekarok „betörnek a köztudatba”, és nem vezet-e olyan kompromisszumok megkötéséhez, amitől egy sor fontos értékbeli vonását vesztené el a banda.

KULTer.hu: Kevés zsáner tudja úgy kifejezni a céltalan frusztrációt, mint a punk. Milyen élettapasztalatok fűtik a zenéteket, mi az, ami személyessé teszi számotokra stílust?

Szabó-Zsoldos Gábor: Ezt nagyon eltaláltad. Pont ilyen okokból választottam a hardcore-t és a punkot. Számomra ez a vonal a legalkalmasabb arra, hogy szöveg vagy zene formájában, kompromisszumoktól mentesen kipakoljam azt, ami belülről feszít, valamint reflektáljak arra, ami kívülről, a környezet, a közhangulat, a társadalom irányából nyomaszt.

Szabó-Zsoldos Nándor: Bármilyen élettapasztalatról is van szó, a lényeg, hogy valamilyen módon foglalkoztasson, piszkáljon belülről, hogy aztán ki tudjam írni magamból.

Nagyjából ugyanaz foglalkoztat, mint ami minden 20-as évei közepén lévő embert: útkeresés, elveszés, elvesztés, megtalálás.

A legjobb érzés, amikor egy rajongónk elmondja, hogy mi jutott eszébe a dalszövegeinkről, és ez sokszor totál elüt attól, amiről eredetileg írtam a szöveget. És pont ez a lényeg: a szöveg mindenkié, aki hallgatja, és megannyi értelme lehet még azon kívül is, amire én gondoltam!

KULTer.hu: Mikor és hol hallhatunk titeket élőben a közeljövőben?

Szabó-Zsoldos Gábor: Október 6. (szombat), Debrecen, Nagyerdei Víztorony, This is Bihar!-buli lesz a Hanoi, Satelles és Heartlapse zenekarok társaságában. Gyertek, ilyen még nem volt a toronyban!

A borítófotó forrása a BetterThanEver Facebook-oldala.

Bogdán Erik

szerző: Bogdán Erik
honlap e-mail
Bogdán Erik 1994-ben született Kaposváron. 2015-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció és Médiatudomány szakán. Jelenleg ugyanitt folytatja tanulmányait a kar mesterképzésén. Elsősorban a popkultúra és a „nerdkultúra” foglalkoztatja.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum