KULTer.hu - A legegyszerűbb dologból is irodalom
104910
post-template-default,single,single-post,postid-104910,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A legegyszerűbb dologból is irodalom

MiroArt #3: Szindbád útja – Krúdy Gyula-est

140 évvel ezelőtt született Krúdy Gyula. Az író munkásságára, életére és műveire emlékezett a Juhász Anna irodalmár által vezetett MiroArt Estek harmadik eseménye a Városliget Caféban. A szervezők az emlékezést a Huszárik Zoltán Alapítvány közreműködésével, Huszárik Zoltánra való emlékezéssel is összekötötték, aki az emblematikus Szindbád film rendezője, és ez volt az első, egész estés játékfilmje.

Az esemény vendégei Bezeczky Gábor irodalomtörténész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, valamint Gelencsér Gábor filmesztéta, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filmtudomány Tanszékének docense voltak. A kapcsolódó Krúdy-szövegeket Znamenák István színművész tolmácsolásában hallgathattuk meg.

A középpontban Krúdy Gyula, Huszárik Zoltán és a Szindbádhoz kötődő írások, illetve a film állt.

Juhász Anna az est elején felkérte a Huszárik Zoltán Alapítvány kuratóriumának elnökét, Szalay Ákost, hogy röviden ismertesse a szervezet céljait. Elmondása szerint az alapítók és a kuratórium hűek ahhoz a Huszárik-féle mondathoz, hogy az ember legalább egy lábnyomot szeretne hagyni a világban. A lábnyom megőrzéséért dolgoznak: filmjeit, írásait, grafikáit, az általa tervezett és rajzolt könyvborítókat gyűjtik és állítják ki rendszeresen az ország különböző pontjain szerveződő tárlatokon. Kiemelt céljuk a domonyi szülőház megőrzése és állapotának javítása, illetve idővel annak kulturális központtá alakítása.

Már a beszélgetés legelején szóba került az a teljesen egyedi kultusz, amely Krúdy Gyula irodalmi munkásságát övezi.

Nagyon komoly rajongótábora van a mai napig, internetes oldalakon vesézik ki olvasói a tőle származó idézeteket. Ezzel kapcsolatosan Bezeczky Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Krúdy-kultuszra másképp kell tekintenünk, mint a kortársak kultuszára, akár Adyéra vagy Babitséra. Krúdynak ugyanis olyan rajongói is vannak, akik egyáltalán nem olvasták a műveit, de látták a Szindbád című filmet. Óvatosságra intett az íróról terjedő pletykákkal kapcsolatosan: a párbajokat, az italozást, az étkezéshez fűződő legendákat emelte ki ezek közül. Ezek a történetek eltorzítva élnek tovább a szóbeliségben, és nem sok közük van a valósághoz. A Krúdy-kultusz valójában 1930 táján indult, amikor is nagy népszerűségnek örvendett, szövegeit gyűjtötték. Márai Sándor Szindbád hazamegy című könyvével tért vissza a kultusz, ebben állított emléket az írónak.

Bezeczky Gábor egyetemi tanulmányai során került Krúdy bűvkörébe, és nagyon kedveli a korai időszakból származó írásokat is, míg Gelencsér Gábor már középiskolás korában nagy érdeklődéssel olvasta a műveit. Megragadta, hogy kimunkált, erős mondataival az egyszerű, hétköznapi dolgokat is képes volt művészetté transzformálni. Olvasása esztétikai élvezetet okoz, és ez a Huszárik-filmben nagyon jól visszaköszön; Latinovits Zoltán hangja kiválóan passzolt a leírt mondatokhoz. Huszárik munkásságában a líra egyébként is fókuszban volt, rövidfilmjei költőinek nevezhetőek, és a televízió számára is készített portréfilmet költőkről.

A Krúdy-szövegek gazdag rétegei és az író személyes élete közötti összefüggésekre világított rá Bezeczky Gábor.

Krúdy a keresztlevelében édesanyja családnevét viselve, Csákány Gyulaként szerepel, törvénytelen gyermek volt. Nagyapja kapitányként szolgált, férfi felmenői között ügyvédek voltak. Édesapja egész életében bánta, hogy fia nem követte őket a pályán. Nagyon sok családi történetet hozott magával, melyek mind beépültek a szövegekbe. Nehéz negatív alakot találni nála, mert egy idő után feltárja minden szereplő saját történetét, és ez átfordítja a kezdeti negatív viszonyulásunkat.

Szindbád figurája mindkettejük életének – Krúdy Gyuláénak és Huszárik Zoltánénak is – főszereplője lett. A Szindbád címmel megjelent könyvek a Szindbád-történetek gyűjteményei, de Krúdynak valójában nincs Szindbád című műve, pedig sokan ezt gondolják. Bezeczky szerint a film is ezt az illúziót erősíti. Először 1905-ben fedezhető fel a szindbádi hangütés, A halott hercegnő című elbeszélésben, a Szindbád nevet először 1911-ben használta Krúdy. Huszárik Zoltán filmje kiválóan közvetíti az írásokból kirajzolódó világot. A Szindbád-történetekkel az író sokfajta történetmondási újdonságot hozott a magyar irodalomba, mert teljesen eltér az addig megszokott stílustól.

Gelencsér Gábor úgy gondolja, hogy a film nem kreál egységes történetet a Szindbád-írásokból, csak a karaktert tartja meg.

Az elején és a végén Szindbád halála a nagyon meghatározó, ez foglalja egységes keretbe a filmet, de a kettő között nincs olyan jellegű egységes történet, mint amelyet megszoktunk. Végtelen mellérendelésnek szokták nevezni a filmet, és ez abszolút megőrzi az irodalmi intenciót. Mininarratívákat mesél a film, nem ad időrendi sorrendet sem. Ezzel megfogalmazódik valami az időről, amit Krúdy is el akart mondani, és ezt a mondanivalót tudja Huszárik rendkívül érzékletessé tenni a filmmel.

Amire Szindbád vágyakozik, az elérhetetlen, és mind az írásokban, mind a filmben úgy tűnik, hogy az idő egyetlen biztos pontja a halál.

A nők iránti vonzalma sem tartós, az egyik megszerzése után már a következőre vágyik, éppen úgy, ahogy az időben is az egyik pillanat követi a másikat. A Szindbád-történetekben a Krúdy által írt dialógusok valójában monológok, és ezt a film számtalan ötletes eszközzel érzékelteti. A Szindbád által hozott sikerek és népszerűség ellenére Bezeczky Gábor szerint visszafogták Krúdyt, előtte sokkal több dologgal kísérletezett, melyek később már nem voltak rá jellemzők.

Szindbád halálára külön is kitért a beszélgetés.

Érdekes, hogy Huszárik Zoltán jóval a film elkészítése előtt, amikor talán még nem is tudhatta, hogy Szindbád-filmet fog forgatni, készített egy grafikát Szindbád halála címmel. A rajz éppen olyan, mintha a filmből rajzolták volna ki. Gelencsér Gábor szerint nincs az egyetemes filmtörténetben ehhez hasonló halálábrázolás. A lélek elszállását szimbolizálja, hogy a halál pillanatában a templom orgonája elhangolódik. Ez egy nagyon mély és szép megfogalmazása valami olyannak, ami emberi ésszel fel nem fogható. Ehhez kapcsolódik Szindbád tenyerén az ütőér utolsó lüktetésének bemutatása is.

A beszélgetés nagyon inspiráló volt mind a Krúdy művek olvasása, mind a Szindbád című film megtekintése szempontjából. Ugyanakkor tanulságul szolgált azzal kapcsolatosan is, hogy mennyi érték rejtőzik a magyar irodalom kincsestárában. Érdemes elővenni, olvasni és újraolvasni őket.

MiroArt #3: Szindbád útja – Krúdy Gyula-est, Városliget Café, Budapest, 2018. október 30.

A fotókat Földesi Máté készítette.

Rácz Anna

szerző: Rácz Anna
honlap e-mail
Rácz Anna 1974-ben született Budapesten. Az ELTE-n 2002-ben művelődésszervező, majd 2016-ban jogász diplomát szerzett. Szenvedélye a kultúra és az írás. Művészeti-kulturális blogot vezet. Több fórumon publikál, leginkább színházi, irodalmi, képzőművészeti és zenei témákban.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum