KULTer.hu - Ennyit tudtak segíteni
104843
post-template-default,single,single-post,postid-104843,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ennyit tudtak segíteni

A Szűcsinger mesélt a dalairól

A Szűcsinger duó, Szűcs Krisztián zenész és Szálinger Balázs költő közös produkciója régi történet, hiszen a Rájátszásban is dolgoztak már együtt, ahonnan a költő azóta távozott. Azonban nem elégedtek meg a viszonylag gyakori fellépésekkel, megjelent egy kötet Ennyit tudtunk segíteni címmel, és a könyv mellékleteként egy lemez dalokkal, versekkel, prózával. De lehet, hogy valójában a lemez melléklete a könyv. Mindenesetre az alkotókkal végigvettük dalról dalra az anyagot. A beszélgetés (finom utalásképp Szálinger Balázs egyik verseskötetére) az M7-es autópályán készült, egy zalaegerszegi fellépésre igyekezve. A szövegben nincs külön jelezve a „nevetés”, mert tulajdonképpen a teljes beszélgetés ebben az emelkedett hangulatban zajlott a két boldog és elégedett szerzővel.

A mű

Szűcs Krisztián: Ez az intro, ezért síri csendben hallgatjuk végig. Balázs szülőfalujához, Alsópáhokhoz kötődik, ahol nagyon nagy a művelődési ház. Amikor felléptünk, százan voltak.

Szálinger Balázs: Olyan nagy volt, hogy dalba kellett foglalni. Mire hazaértünk, már el is készült.

Sz. K.: Sokféleképpen lehet értelmezni, például úgy, ha igazán minőségi az alkotás, akkor nagy művházat érdemel. De úgy is érthető, hogy a kicsi műveken „lötyög” a művház.

Sz. B.: Első körben lemezcímötlet is volt. A bevezető szöveg úgy jött, hogy azt mondta Krisztián, írjak ide egy verzét, én meg lusta voltam. A YouTube-on kerestem amolyan költészetértelmezési verset, és találtam: Básti Lajos mondja Kosztolányinak a Virág Benedekről írt versét. Annyira ellenforradalmi volt, hogy azonnal megtetszett.

Sz. K.: Kicsit gótikus, katedrálisízű lett. Egy korai Cure-számba oltott Kodály-kórus, Jappi (Takács Jappán Zoltán, a lemez producere) segítségével a stúdióban.

Sándor

Sz. K.: Jappi szerzett egy Alesis SR-16 dobgépet, amit ifjúságom egyik kedvenc zenekara, a Jesus And Mary Chain is használt, és azzal csináltuk. A Sándor egy Petőfi-vers, Javulási szándék az eredeti címe. Balázsnak volt egy recenziósorozata egy képzelt Petőfi Best Of-lemezhez, annak volt ez az első száma. Igazi slágerlistás szöveg volt.

Sz. B.: Szeretem, amikor a zenészkollégám megtalálja az ajándékrím lehetőségét a versben, és úgy töri a sort, hogy „költő vagyok, köl- / tőileg köll / végigrohannom”.

A betyárok temetője

Sz. K.: Széki elektro.

Sz. B.: Az összes szövegem közül ez a leg- – úgymond – hagyományosabb, akár a 19. század végén, a petőfieskedők közül is írhatta volna valaki. Zeneileg viszont ez lett a legmodernebb.

Sz. K.: Ez egy szép, egyszálgitáros ballada volt. Mondtam Jappinak a stúdióban, hogy úgy kellene megcsinálni, mint egy Chemical Brothers-számot, ő erre azonnal ugrott, és íme a végeredmény. A közepén azzal a szintihanggal, amit álmomban hallottam. Így lett széki bigbeat, vagy széki techno.

Sz. B.: Nekem mindkét változat egyformán tetszik.

Sz. K.: Nekem is, de nem akartuk, hogy az egész lemez egyszálgitáros, klasszikus értelemben vett „megzenésítettvers-korong” legyen. Egy-két dal megmaradt akusztikusnak, azok úgy a legjobbak, és ez pont elég.

14-15

Sz. K.: Rágógumi, tábortüzes popszám.

Sz. B.: Egy darab rím sincs benne. Úgy keletkezett, hogy az orfűi fröccstúrán, a második megállónál Tiffán Imre borász odatartott Krisztián elé egy palackot…

Sz. K.: Mondjuk el róla, hogy amióta ismerem, soha nem sikerült neki fizetnem a borért, egyszerűen nem fogad el pénzt tőlem.

Sz. B.: Szóval odatartotta, hogy tessék ebből most dalt csinálni. Nyilván volt Krisztián fejében pár kész biankó dal, de akkor is különleges volt. És a legérdekesebb, hogy mikor megtalálta a refrénesíthető részt, a közönség már azonnal énekelte. Fura volt látni, hogyan születik a szám, és én ebben nem is voltam benne. Sőt, ahogy hallgatjuk a lemezt, eszembe jut, hogy az első nyolc track közül csak egynek írtam a teljes szövegét. Mert hát ott volt Petőfi, a boroscímke, Kosztolányi stb.

Sz. K.: A Petőfi majdnem olyan jó, mint a Szálinger!

Sz. B.: Ebből lesz az első klipünk, amiben szintén lesz egy kis csavar. És van egy friss ötlet is, hogyan léphetünk ki a világpiacra, szintén a 14-15-tel.

Rossz költők

Sz. B.: Petőfi Útirajzaiból van ez a részlet. Akartuk, hogy legyen próza benne, és ez a szöveg fantasztikus. Volt évtizedekkel ezelőtt a Budapest Orfeum a Katonában, készült belőle dupla lemez is. Abban szervesülni tudtak egymás mellett dalok, jelenetek, egyszerre zene és próza, minden. Amilyen volt az orfeum is. Valami ilyesmit gondoltunk, így került ez ide.

Sz. K.: Ez a szöveg zseniális. Nagyon jól mondta Krisztián (Kovács Krisztián színművész). Petőfi egy lendületből írta meg, és hibátlan. „Le, egészen Császár Ferencig”.

Sz. B.: Nagyon modern a szöveg, vicces és durva. Szellemes és humoros, és közben kalapáccsal dolgozik.

Swéd

Sz. K.: Balázs is szerepel benne, ő mondja, hogy „money, money”! Egyszer rájöttem, hogy kábé minden svéd hétköznapi ember a tárgyi és szórakoztatóipari környezetében, és ezt meg akartam énekelni. Plusz voltam a csajommal az Ikeában, és mondtam neki, hogy 3 órára vagyok hitelesítve. Négy és fél óra után úgy összevesztünk, hogy majdnem szakítottunk.

Sz. B.: Ki nem veszekedett már Ikeában?

Sz. K.: Eredetileg egyszálgitáros dal volt, de jött Jappi és került bele minden: metál, reggae, a riff például egy Cardigans-számból van, plusz ott van a Mamma mia mint lopott refréndallam. Lehet perelni kedves Björn és Benny!

Sz. B.: Sajnos nagyban meghatározta az egész lemezt, hogy féltünk a perektől. Mert amúgy van két Beatlesünk és egy MC Hammerünk is magyar szöveggel, ezt a Für Elise-zel együtt mindig eljátsszuk. Fájóan hiányoznak innen. De Beatlesre például egész egyszerűen nem adnak engedélyt, meg se kérdeztük őket.

99 százalék

Sz. K.: Poénos versnek írtam úgy 20 évvel ezelőtt, stúdióban felvettük egyszer, és lemezre is került (a Tudom, hogy szeretsz titokban című Heaven Street Seven-albumra). Tibikének (Bödőcs Tibor) köszönhetően továbbél.

Sz. B.: Kapott egy új esélyt. Ez Krisztián teljes költői életműve, az első és utolsó vers egyszerre, és hát nagyszerű. Legutóbb például a Szabó Ervin Könyvtárban voltunk, és csupa olyan verset olvastam, amit korábban még nem. Ott volt a fiam, és hazafelé megkérdeztem, hogy melyik tetszett neki az újak közül. Azt mondta, hogy a tacskós az jó volt. Szóval Krisztián verse.

Igyekeztünk olyan összeállítást csinálni, amiben mindegyik felvétel meg van csavarva egy pontján. Ha a szöveg hagyományosabb, akkor a hangszerelés legyen váratlan, ha simán vers hangzik el, az se legyen csak egy versfelmondás, hanem mint ebben az esetben: egy barátunk mondta el, ő meg belevitte Latinovitsot. A 14-15-nél nyilván a szöveg jön szokatlan helyről. A Sándor sem egy sima verslemezre való dolog, sokkal inkább pop, mint kaláka. Szóval szerettük volna, hogy valamelyik komponens miatt az egész zökkenjen ki a hagyományos értelmezési világból.

Itt állok a rónaközépen

Sz. K.: Az embereknek van egy átlag Petőfi-képe, de Petőfi ennél sokkal árnyaltabb, színesebb. Ez a vers például nagyon pszichó!

Sz. B.: Úgy tanultuk, hogy a magyar költészetbe kábé Tóth Árpáddal érkezett meg az impresszionizmus, pedig ebben a versben Sándor megcsinálta már vagy 60-70 évvel korábban. Hallgasd meg, nincs kimondva, de ott van minden sorban a halál, körbeírva, szépen. Hangokkal is érzékelteti, csupa a-á. A sok k-val és sz-szel halljuk a kaszálást is. Mi ez, ha nem impresszionizmus?! És ez is, hogy „nézek valakit, aki néz engem, hogy én mire gondolok”. Tudtommal ilyen előtte nem volt.

Vidámház

Sz. K.: Ez volt a második közös dalunk a Rájátszásban. Koncerten másképp szól.

Sz. B.: Szerintem a legvirtuózabb dalcsinálás Krisztián részéről.

Sz. K.: Más a harmónia, mint az előző változatnál. Az egy dark kuplé volt, ez meg kísérletezősebb, nyolcvanasévek-életérzés van benne. A vers pedig nagyon vidám.

Tenyerembe lépett

Sz. B.: Karinthy-írásból loptam az ötletet, ez is orfeumba való szöveg, ez vezeti be a világháborús részt. Az inspirációt adó Karinthyt beletettük a könyvbe, csináljuk már elegánsan.

Herkulesfürdő // Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót

Sz. B.: Ez az egyik első világháborús dal. Fura módon a magyar kabaré szárnyalásának egyfajta apropója volt a háború. Az Első pesti vérkabaré c. kötetem megjelenése környékén volt Krisztiánéknak egy Budapest Dolls lemeze, amin sanzonos-kuplés dalok voltak. Ezek szépen összekerülnek itt egy elképzelt műsorban. A Sose hallok-vers az 1999-es első verseskötetemben jelent meg, ez a legidősebb szöveg az egész albumon. A Herkulesfürdős párbeszédes bevezető meg egy régi-régi Horváth Csaba-előadásból kimentődött szövegem.

Sz. K.: És végre eljátszhattam a Bunkócskát!

Sz. B.: Egy pályán csak egyszer adódik ilyen lehetőség, és Krisztián ezt végre kipipálhatta.

Dal 1917

Sz. B.: Ezt versnek írtam, a Vérkabaré-kötetben szerepelt, és eleve az volt a címe, hogy Dal.

Sz. K.: Ez a szöveg egy pillanat alatt dalba ugrott. Nagyon szeretem. Ebben van az egyik kedvenc Szálinger-sorom: „van e brettlidizőz, / aki jönne kifőz- / ni a vért a kabátból”.

Bodzaforduló

Sz. K.: Ebben van a kedvenc hangom, egy meghatározhatatlan fúvós-vonós hang. Hókürt, vagy nem is tudom, Jappi segítségével varázsoltuk ki a Tools egy gitárgerjedéséből a Cubase segítségével.

Sz. B.: A sztorija meg az, hogy van egy település Erdélyben, Bodzaforduló. Egy úgynevezett fagyzug, egy meteorológiai referenciapont, mert amikor azt mondják, hogy Bodzafordulón fagy, akkor nagyon fagy. Nem mehettem el szó nélkül Bodzaforduló mellett, amúgy is településnév-mániás vagyok.

Sz. K.: Ezt senki sem tudja rólad.

Sz. B.: Voltunk Erdélyben, szóba került, és elindult a verseny, mi készül el előbb, a vers vagy a dal. Én voltam a gyorsabb.

Sz. K.: A Kommandó nevű faluról viszont majd én fogok írni! Amúgy ez volt az első felvétel, amit rögzítettünk.

Vígasztalós

Sz. K.: Első közös dalunk, minimál hangszerelésben rajta van a Rájátszás-lemezen is. Most megcsináltuk The Beatles-ösre.

Sz. K.: Nem is The Beatles-ösre, ez inkább szóló-Lennon. De Harrison-gitárral. Kedvencem az a rímpár, hogy „mi leszünk a két ember a világban, / araszolunk benne hogy az hibátlan”. Olyan dobsound van benne, mint az Imagine-albumon.

Sz. B.: Ezer címe van. Vígasztalós, Exobolygó, Barna kislány.

Sz. K.: Volt olyan koncertünk, ahol az Artisjus felé Víg asztalosként volt lejelentve. Nem kaptunk jogdíjat érte.

Bezárva

Sz. K.: Bassza meg! Az utolsó cisz rosszul lett befogva…

Sz. B.: Ezt én egyébként slágernek álmodom, klipet gondolok hozzá.

Sz. K.: És a „vendéginger”, Háy János verse. Egy ideje játsszuk már, és úgy gondoltuk, a lemezen a helye. Tipikus finálészám.

Sz. B.: És ezzel vége is.

Sz. K.: Ennyit tudtunk segíteni.

A fotók forrása a Szűcsinger.

Nagygéci Kovács József

szerző: Nagygéci Kovács József
honlap e-mail
Nagygéci Kovács József 1977-ben született Sátoraljaújhelyen. Református lelkész, amatőr futballedző, kritikus. Jelenleg Dunakeszin él, tanít, de leginkább olvas.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum