KULTer.hu - Kultiválni jó!
105135
post-template-default,single,single-post,postid-105135,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kultiválni jó!

Debreceni Irodalmi Napok, 2. nap

Az idei Debreceni Irodalmi Napok a kultusz mibenlétének és hatásainak vizsgálatával telt. Ezt a szerteágazó témát több szempontból is megközelítették az előadók; a rendezvény szorongató időrendje ellenére egy kiváltképp izgalmas  beszélgetés alakult ki az irodalmi életben nem elhanyagolható jelenléttel bíró meghívottaknak köszönhetően.

A rendezvénysorozat második napjának a Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtár nagyelőadója adott helyet, amely kellően megtelt ahhoz, hogy az esemény első félórájában tikkasztó meleg kerekedjen. Ám szerencsére a nyitóelőadásra egy kis szellőztetés felpezsdítette a közönséget, így kellő figyelemmel hallgathattuk Margócsy István irodalomtörténész szavait a Petőfi Sándor és a József Attila körül kialakult kultuszokról. Érveléséből remekül kivehető volt, hogy kultikus alakká válásukban nagy szerepet játszott az irodalom korabeli reprezentációs, performatív és közösségi funkciója is, amely napjainkra rendkívül átalakult.

„A kontemplatív olvasás kései, modern aktusnak tekinthető.”

Margócsy alapos és szórakoztató történeti áttekintéséből az is kiderült, hogy Petőfi halála után több mint száz évvel, az 1956-os forradalomkor is felfigyelhetünk a költő lázadó alakjára, elég csak a tizenkét pontra gondolnunk. Szerinte hasonlóan meghatározóvá vált József Attila, akinek a verseit többek közt a magyar filmművészet is rendszeresen idézi – példaként a magyar parasztság sorsát bemutató Tízezer napot hozta fel, Kósa Ferenc filmjének záró képsoraiban Kozák Andrást hallhatjuk József Attilát szavalni. Napjainkra már inkább otthon, egy forró tea mellett kerülnek elő a Petőfi Sándor- és a József Attila-kötetek, nem pedig kávéházakban, gyülekező, forrongó fiatalok kezeiben.

Annak okát, hogy az utóbbi évtizedekben nem tűnnek fel hasonlóan kultikus alkotók, a posztmodern nagyelbeszélések és ideológiák hiányában látja az előadó.

A magyar irodalom felől közelítő előadás után éles váltás következett, hiszen a Pécsi Tudományegyetemről érkezett kultúrakutató, Guld Ádám előadása egészen más aspektusból ragadta meg a kultuszt. Napjaink internetes sztárjaira és a sztárság mibenlétére fókuszálva egy sokkal interaktívabb köntösben mutatta be a hírességek tipizálhatóságának különféle módszereit. Eljutottunk a valóság show-k által kitermelt, hirtelen megjelenő és hirtelen eltűnő celetoidoktól egészen a mindenki által ismert médiajelenségekig, mint amilyen Kiszel Tünde – a projektoron felbukkanó fényképe mindenki arcára mosolyt csalt. Guld előadása rendkívül informatív, kötetlen és szórakoztató hangnemben zajlott.

A rövid történeti áttekintés után már a fiatalabbak számára is olykor követhetetlen internetes sztárok vizsgálatához érkeztünk.

Szerinte az online sztárok elérhetősége és közvetlensége az, amelynek révén ennyire jelentős rajongótábort képesek megmozgatni az általában több internetes platformot lefedő tartalomgyártók, ahogyan hivatkozott is rájuk. Türelemjátéknak tekinthető ez a tevékenység, de átlagosan két-három éven belül jelentős rajongótáborra tehet szert egy-egy online sztár.

A két előadás után rövid szünet következett, mindenkinek volt ideje vízhez és pogácsához jutni. Aztán elkezdődött a kerekasztal-beszélgetés Kukorelly Endre író, költő, kritikus, Bódi Katalin egyetemi tanár, kritikus, illetve Sepsi László író, kritikus, műfordító társaságában. A beszélgetést Szirák Péter vezette, elsőképp az asztaltársaság kultuszhoz fűződő személyes viszonyulására kérdezett rá.

Kukorelly frappánsan azt mondta: „Jó hülyének lenni néha.”

Mindezzel arra kívánt ráerősíteni, hogy építhetünk kultuszt, néhány alkotás esetében megengedhetjük magunknak ezt, de tudnunk kell, mikor kell megmosolyogni az ilyesmit. Mindannyian egyetértettek abban, hogy némi távolságtartásra szükség van, és természetesen tudni kell azt, hogy mikor van helye és ideje annak, amikor kultikus olvasatba bocsátkozunk. Viszont Kukorelly szerint antropológiai sajátság a kultikus olvasás. Sepsi László annak ellenére, hogy elmondása szerint igyekszik távol tartani magát ettől, azért szóba hozta, hogy Csáth Géza műveit eredetileg horrorként olvasta:

„Ment a polcra Stephen King mellé!”

Mint megtudtuk Bódi Katalintól, ő elsősorban a tanításban éli ki a kultivációs hajlamait, hogy ezzel még szórakoztatóbbá tegyen egyes műveket a diákok számára, esetlegesen hogy meghozza a kedvüket az olvasásra.

„Nem csak tizenévesen lehet rajongani” – mondta.

Sepsi magához vette a szót, és további kérdéseket vetett fel a kultusz kialakulásának lehetőségeiről, illetve filmelméleti perspektíváiból közelítve a kultuszfilmekhez és azok rajongóinak viselkedéséhez, akik külön szubkultúrákat is létrehozhatnak. Egyik példaként a Rocky Horror Picture Show-t hozta fel, amely radikális nemi határokat feszegető, már-már megbotránkoztató mivolta miatt vált olyan kultikus alkotássá, amely hatására a moziban eltáncolta a rajongótábor a filmben látható koreográfiákat.

Nem nyert maradéktalan egyetértést elmélete a radikalitás kultuszgeneráló erejéről, ám újabb érdekes távlatokat nyitott meg.

Kukorelly ellenérvként Esterházy Pétert hozta fel, aki fősodorba tartozó írónak tekinthető, mégis rendkívül nagy kultusza van. De ugyanígy érdekes helyzetben volt Arany János, aki különös módon sosem vált egy fősodorral szemben álló személlyé, hisz halála után szinte rögtön összegyűlt a pénz a szobrára. Bódi Kata Honoré de Balzacot hozta példaként, aki szintén visszahúzódó volt élete során, a legtöbben mégis szeretik, kitüntetett figyelemmel olvassák remekműveit.

Szirák Péter zárókérdésként a sztáríró jelzőről kérdezte az asztaltársaságot, akik egyöntetűen érveltek amellett, hogy a popularitás nem egy negatív jelző. Kukorelly így érvelt nagy költőinkről:

„Arany János nem nyomta magát, de önmarketing Petőfinél is volt már… El kell adni a terméket! Petőfi nagyon észnél volt!”

A beszélgetés pedig egy szókratészi dialógushoz hasonló apóriával zárult, miszerint el kell fogadnunk, hogy kiiktathatatlan, mondhatni emberi sajátosság a kultuszképzés, amely óhatatlanul is részesévé válik a befogadásnak. Ahogyan viszont a kerekasztal-beszélgetésből is kiderült, ehhez reflektáltan kell viszonyulnunk.

Az érdekfeszítő diskurzus lezárása után ismét pogácsaszünet következett, azután pedig az idei Alföld-díjak átadására került sor. Azok, akik lemaradtak a beszélgetésről, részletesebben az Alföld márciusban megjelenő számában olvashatják majd a kivonatát, illetve a fentebb említett előadások és a kerekasztal-beszélgetés szövegét.

Debreceni Irodalmi Napok, 2. napMéliusz Juhász Péter Központi Könyvtár, Debrecen, 2018. november 6.

A fotókat Szirák Sára készítette.

Som Balázs

szerző: Som Balázs
honlap e-mail
Som Balázs 1996-ban született Debrecenben. A Debreceni Egyetem filozófia mesterszakos hallgatója. Kutatási területe a francia egzisztencializmus és annak filmművészetben fellelhető nyomai.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum