KULTer.hu - „Végre önfeledten megölelhetjük egymást”
104613
post-template-default,single,single-post,postid-104613,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Végre önfeledten megölelhetjük egymást”

Interjú Vlad Ivanov színésszel

Sokáig húzódott az interjúnk a román újhullám egyik emblematikus (bár ő ezzel a jelzővel nem ért egyet) színészével. Eredetileg az idei TIFF-en beszélgettem volna vele, ami sűrű programjaink miatt sajnos meghiúsult, végül a szereplésével készült két magyar illetőségű film fesztiváloztatását követően az idei CineFesten találkozhattunk. Így aztán volt is miről beszélni: hogyan zsűrizik egy színész, milyen volt a Tegnapban és a Napszálltában dolgozni, tanul-e magyarul, és vajon tényleg vígjáték lesz-e Corneliu Porumboiu új filmje?

KULTer.hu: A zsűri tagja voltál az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Milyen volt együtt dolgozni a különböző országokból érkezett rendezőkkel és filmes szakemberekkel, például Kocsis Ágnessel?

Mindig érdekes élmény zsűrizni, a TIFF-en különösen azért, mert nincs egy úgynevezett zsűrielnök, aki mindig nyomaszt. (nevet) Ágnessel remek élmény volt találkozni, ráadásul jó barátja Kenyeres Bálintnak, akivel a Tegnapban együtt dolgozhattam. Szóval fantasztikus tapasztalat volt közösen dönteni rendezőkkel, színészekkel, írókkal, jó volt velük beszélgetni a filmekről, és nagyon nyugodt, kellemes hangulatban tehettük meg mindezt.

KULTer.hu: Színészként mi az, amit keresel egy filmben, amikor zsűrizel?

Zsűritagként engem az érdekel igazán, hogy mennyire meggyőző egy adott alakítás, hogy engem színészként rá tudnak-e venni arra, hogy azonosulni tudjak a karakterrel, amit eljátszanak. Aztán persze szoktam figyelni a forgatókönyvre, az operatőri munkára és a rendezés milyenségére is.

KULTer.hu: Elmondhatjuk, hogy a kortárs román filmművészet egyik emblematikus alakjává váltál, hiszen a legfontosabb filmekben szerepeltél a 4 hónap, 3 hét, 2 naptól kezdve az Ana, Mon Amour-n át az Anyai szívig és a Kutyákig. A karrierednek ezen a pontján már szélesebb merítésből tudsz szerepeket válogatni, vagy ha valaki az európai filmiparban dolgozik, akkor nem engedheti meg magának ezt a kényelmet?

Szeretem mindig hangsúlyozni, hogy szerintem nem vagyok emblematikus figura, hiszen sok színész van Romániában, akik jóval több filmben szerepeltek az elmúlt években, mint én. Na, ők tényleg jelképes alakok! Egyébként szerencsés színésznek tartom magam, hiszen sok filmen dolgozhattam és dolgozhatok, ráadásul olyan filmek ezek, amik a világ nagy fesztiváljain versenyezhettek és díjakat nyertek, ami könnyebbé tette az útjukat forgalmazási szempontból.

Tíz évvel ezelőtt volt egy fordulópont az életemben.

Akkoriban a Román Nemzeti Színházban dolgoztam, és a rendezők nem mindig engedték meg, hogy a színészek elmehessenek filmet forgatni. Ekkor döntöttem úgy, hogy szabadúszó leszek. Attól a pillanattól kezdve a filmszínészi karrierem beindult, ennek köszönhetően pedig most már tudok válogatni, tehát eldönthetem, melyik filmben szeretnék játszani, melyikben nem.

KULTer.hu: A TIFF-en is bemutatott Egy lépéssel az angyalok mögött vetítése utáni közönségtalálkozón is vicceltek azzal a stáb tagjai, hogy mindig negatív karaktereket játszol. Ezen tervezel változtatni? Kell-e egyáltalán változtatni rajta?

Igen, amikor eldöntöttem, hogy szabadúszó leszek, volt bennem egy olyan szándék, hogy ezen túllépjek, és ne csak negatív figurákat játsszak. Persze, ha valaki egy igazán jó forgatókönyvvel megkeres, akkor nem mondok nemet csak azért, mert a szerepem szerint gonosz vagyok. De továbbra is nagyon érdekelnek a nem feltétlenül negatív karakterek is.

KULTer.hu: A lehetőséged mindenesetre megvan, most már a hazádon kívül is, hiszen az elmúlt években több nemzetközi produkcióban vállaltál szerepet. Játszottál a Toni Erdmannban, a Snowpiercerben, idén pedig két, magyar rendező által készített filmben is feltűnsz. Tudatos ez a fajta, országokon átívelő karrierépítés, vagy mindez a szerencsén is múlik?

Igen, ahogy említettem, szerencsésnek tartom magam, hiszen színészkedhetek, de a nemzetközi produkciókban való részvétel közel sem csak a szerencsén múlik.

Igazából az ügynököm, Richard Cook az, aki rengeteget dolgozott azért, hogy ilyen filmekben játszhassak.

Ő létrehozott egy nagyszerű szakmai eseményt, egy amolyan állásbörzét, amelynek keretében minden évben összehívja a színészeket, akikkel dolgozik, valamint nagyjából 80-100 castingügynököt a világ minden tájáról. Ez nagyon hasznos, hiszen lehetőség adódik kapcsolatokat építeni, beszélgetni a szakmabeliekkel, így nagyobb az esély arra is, hogy munkát találjon az ember.

KULTer.hu: Hogyan találtak meg a Tegnaphoz és a Napszálltához?

Bálint (Kenyeres Bálint, a Tegnap rendezője – a szerk.) a 4 hónap, 3 hét, 2 napból ismert engem elsősorban, és először csak egy kis szerepre kért volna fel, de nagyjából egy évvel később úgy döntött, hogy nekem adja a főszerepet. Ezt követően László (Nemes Jeles László, a Napszállta rendezője – a szerk.) hallott erről az alakításomról, és elhívott egy castingra Brill Oszkár szerepére, jó néhány próba után pedig végül engem választott. Azért remélem, hogy a magyar színészek nem utálnak engem ezért. (nevet) Egyébként nagyon kedvelem a magyar színészeket, sokukat ismerhettem meg személyesen a Napszállta forgatásán, nagyon profik, és rengeteget segítettek nekem, amit ezúton is köszönök.

KULTer.hu: Tehát mondhatjuk, hogy a Tegnap és a Napszállta kapcsolódnak egymáshoz ebből a szempontból?

Igen, van köztük kapcsolat, sőt, azt hiszem, hogy Matthieu Taponier Bálinttal közösen ajánlhatott engem Lászlónak, ami alapján ő végül úgy döntött, elhív engem a Napszállta szereplőválogatására. Matthieu szintén egy kapcsolódási pont, hiszen a Saul fia mellett a Napszállta vágója is ő volt, illetve a Napszálltát, valamint a Tegnapot társ-forgatókönyvíróként jegyzi.

KULTer.hu: A Tegnapban elég nagy felelősség hárult rád, hiszen főszereplőként fontos feladatod volt egyben tartani a narratívát. Mivel a film nem szokványos módszerekkel mesél, ez komoly kihívás lehetett színészi oldalról. Hogyan lehet felkészülni a leghatékonyabban egy ilyen szerepre? Egy ilyen alakítás másfajta hozzáállást követel a színész részéről?

Egy ilyen szerephez mindenképp olyan színész kell, akinek már van valamennyi élettapasztalata.

Victor Ganz szerepét nem játszhatja olyan, aki még nem szenvedett, aki nem élt át hasonló élményeket.

Bálinttal nagyon sokat beszélgettünk, de közben rengetegszer volt olyan is, hogy teljes csendben voltunk és csak néztük egymást. Ezt nagyon szerettem, Bálint jól megértett engem, és mindig mondta: „Vlad, ha szeretnél tőlem kérni valamit, ne tartsd magadban!” Én pedig azt kértem tőle, hogy ha bármit észrevesz a forgatás során, amit szerinte másképp kellene csinálnom, azonnal szóljon. Tehát nagyon különleges bizalmi kapcsolat alakult ki közöttünk a forgatás alatt.

KULTer.hu: Szintén nem könnyíthette meg a dolgod a Tegnapban, hogy a főszerepet úgy kellett eljátszanod, hogy nem használhattad az anyanyelved, hiszen angolul és franciául beszélsz végig a filmben. Ez másfajta megközelítést igényel a színész részéről, vagy mindez igazából csak egy tényező, ami a teljes kép szempontjából jelentéktelen?

Hát igen, nem egyszerű az anyanyelvedtől eltérő nyelven színészkedni. Nagyon óvatosnak kell lenned, hogy érezd a nüanszokat. A forgatás előtt persze sokat készülök, azonban a forgatás alatt igyekszem elfelejteni a nyelvet, és csak játszom, csak játszom, nem számítanak a hibák, csak játszom.

A hibákat ki tudjuk javítani az utómunka során, tehát ami az igazán fontos, az a játék minősége.

És igazából Bálint ugyanezt mondta nekem: „Felejtsd el a szöveget, felejtsd el a nyelvet, csak játssz, ahogy te szeretnél.” Így aztán jó élmény volt, de persze nagyon nehéz munka is.

KULTer.hu: A nyelvi kérdések a Napszálltában is hangsúlyosak voltak, hiszen megtanultad a teljes szöveged magyarul, hogy a szinkronhangodat később könnyebb legyen szájra illeszteni és ne lógjon ki a filmből. Hasonló helyzet volt ez, mint a Tegnapban?

Sokkal nehezebb volt magyarul megtanulni a szöveget. Két oktatóm volt, az egyikük Molnár Levente, a film szereplője, aki a forgatás előtt tanított, míg a forgatás alatt egy beszédtanár foglalkozott velem.

Utóbbi szerint a magyar nyelv a második legnehezebb a világon a régi dialektusú szanszkrit után. Tehát el tudod képzelni… Őrület volt!

Amikor elvállaltam a szerepet, nem is tudatosult bennem, hogy magyarul kell majd játszanom, és hogy ez milyen nehéz lesz. Nagyon megterhelő volt három hónapon keresztül folyamatosan koncentrálni a nyelvre, alig aludni éjszaka, sokáig tanulni a szöveget, aztán reggel kezdeni elölről. De aztán László azt mondta, hogy rengeteget segítettem nekik az utómunka szempontjából.

KULTer.hu: Tehát László ötlete volt, hogy tanuld meg magyarul a szöveget?

Igen, ezt ő találta ki. Elég trükkös volt a casting ebből a szempontból: Juli (Jakab Juli, a Napszállta főszereplője – a szerk.) nem beszélt franciául, én pedig akkor nem tudtam még magyarul, tehát ő magyarul beszélt hozzám a szereplőválogatáson, én pedig franciául válaszoltam neki. És mindketten annyira koncentráltak voltunk, végig tartottuk a szemkontaktust, megvolt a kívánt hatás, így a közös nyelv hiánya ellenére is jól sikerült a próba. Csodálatos élmény volt. László ezután kért meg, hogy tanuljam meg magyarul a szövegemet.

KULTer.hu: Ezek után nem fogalmazódott meg benned, hogy elkezdesz magyarul tanulni?

Jó lenne folytatni a magyar tanulását, de sajnos elég elfoglalt vagyok mostanában a… (Ekkor az interjúszobából épp távozó Jakab Juli lép oda az asztalunkhoz, hogy elköszönjön Vladtól. Nagy mosoly és nevetés kíséretében ölelik meg egymást, mintha apa és lánya lennének.)

KULTer.hu: Ez egy nagyon szép jelenet volt.

Igen… (tovább nevet) Hihetetlen élmény ez most nekem, hogy a rengeteg kemény, koncentrált munka után végre önfeledten megölelhetjük egymást. Ez egy nagyon felszabadító érzés, emellett most már érezhető a stáb tagjain is a nyugodtság, az, hogy élvezik, hogy itt lehetnek Miskolcon, hogy együtt lehetünk és másokkal is beszélgethetünk a filmről.

KULTer.hu: Az biztos, hogy a Napszálltát nehéz nézni, s ezek szerint nehéz volt megcsinálni is. A magyar nyelv mellett mi volt a legnagyobb kihívás a szerepben?

A magyar nyelv! (nevet) Iszonyú nehéz, hogy minden forgatási nap után megjelenik a beszédtanár és elmondja, hogy az a szó „beszéltünk”, nem „beszjieltünk”, szóval nemcsak hogy nehéz, de egyenesen szörnyű egy színész számára. Hiszen így nemcsak a játékra kell figyelni, arra, hogy színészként jó legyen, amit csinálok, de folyamatosan koncentrálni kell arra, hogy jól használjam a nyelvet, ráadásul hogy jól tudjak színészkedni ezen a nyelven.

Ha csak arra koncentrálok, hogy helyesen mondjam el a szöveget, akkor a színészi játékból nagyon sok rész egyszerűen elvész, az pedig nem jó a filmnek.

KULTer.hu: A Napszállta volt az eddigi legnagyobb költségvetésű film, amiben feltűntél?

A költségvetést illetően ezt nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy nagyon jól előkészített, nagyszabású film ez. Látszik a minőségén, hogy a stábnak volt lehetősége és szakértelme a lehető legszínvonalasabban felépíteni ezt a világot.

KULTer.hu: Mostanában pedig a Rendészet, nyelvészet után ismét együtt dolgozhattál Corneliu Porumboiuval a Gomerában, amit vígjátékként emlegetnek. Mit lehet tudni jelenleg erről a filmről?

A Gomera egyelőre csak egy munkacím, a végleges címet még nem tudjuk. Vígjátéknak azért nem nevezném, de vannak benne humoros részek. Viszont többet egyelőre nem árulhatok el róla. Az viszont biztos, hogy a film formanyelvén, az operatőri és rendezői megoldásokon nagyon meg fogsz lepődni. Corneliu teljesen megújította a saját stílusát.

A borítófotót Chris Nemes készítette.

Varga Ákos

szerző: Varga Ákos
honlap e-mail
Varga Ákos 1991-ben született, a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar, valamint filmelmélet-filmtörténet alapszakon 2014-ben, majd pedig ugyanott vizuális kultúratudomány mesterszakon 2016-ban. Rövid ideig televíziós műsorszerkesztőként dolgozott, jelenleg pedig a Viacom egyik csatornájának (RTL SPIKE) programszerkesztőjeként tevékenykedik. Szabadidejében a KULTer.hu portál állandó szerzője, és elhivatott szabadúszó filmforgalmazó. Mindezek mellett ő a KULTer stART díj első nyertese.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum