KULTer.hu - Legyen sikkes hely a Palazzo Falconieri!
105964
post-template-default,single,single-post,postid-105964,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Legyen sikkes hely a Palazzo Falconieri!

Interjú Puskás Istvánnal, a Római Magyar Akadémia igazgatójával

A magyar kultúra római jelenléte évről évre markánsabb. Arról, hogy hogyan veszik fel a versenyt a magyar alkotók a nemzetközileg bejáratott brandekkel és milyen más nehézségekkel kell megküzdeniük az olasz világvárosban, a Római Magyar Akadémia (RMA) igazgatójával, Puskás Istvánnal beszélgettünk.

KULTer.hu: Lezárult az RMA őszi kulturális évada, amely az előző éveknél is nagyobb szabású programokkal várta a látogatókat. Milyen célkitűzésekkel fogtatok a szervezésbe?

Őszi évadunk a két éve nekilendült építkezés része. Megpróbáljuk újrafogalmazni és újrapozicionálni az RMA-t, azaz a hagyományos tevékenységeken, a jó gyakorlatokon, a nemes tradíciókon túl a kortárs folyamatokra jobban reagáló intézetet próbálunk működtetni, hogy megmutassuk, a magyar kultúra is érdemben hozzá tud szólni ezekhez. Mindez, azt hiszem, azzal is összefüggésben van, hogy Rómát nem csupán az európai identitás, az európai kulturális, szellemi örökség egyik legfontosabb tárhelyeként, emlékezethelyeként látjuk, hanem élő és eleven térként tekintünk rá. Ennek érdekében építjük kapcsolatainkat a kortárs kultúra meghatározó fórumaival, intézményekkel, fesztiválokkal, igyekszünk minél több helyen megjelenni. A magyar bor példája lehet hasonló ahhoz, ahogy egy magyar művészeti produktum, egy előadó meg tud jelenni külföldön: a mi erősségünk nem a nagy tételekben van, erőforrásaink nem adnak lehetőséget akkora láthatóságra, mint a nálunk jóval potensebb államok, nemzetek, viszont bőven van lehetőség magas minőséget bemutatni szűkebb, de értő közönség előtt.

A fokozott jelenlét természetesen erőteljesebb jelenlétet igényel a virtuális térben is, ebbe az irányba szintén kitartóan építkezünk.

Ugyanakkor ez egy tanulási folyamat, tanuljuk a közeget, amiben mozgunk, miközben azon vagyunk, hogy alakítsuk is azt, azaz új utakat nyissunk. Ebből a szempontból Róma, mint minden világváros, meglehetősen nehéz eset. Nagy a kínálat, sok a bejáratott, komoly brand, amikhez képest érdekesnek kell mutatkoznunk.

KULTer.hu: Mivel tudja a magyar kultúra a nemzetközi színtéren felhívni magára a figyelmet? Mivel tud új színt vinni Róma gazdagon színezett kulturális szövetébe?

Ha körbetekintünk a mai magyar kulturális intézet hálózatán Berlintől Londonon át New York-ig vagy Sanghajig, azt látjuk, hogy az intézeteknek köszönhetően az utóbbi években érdemben nőtt a magyar vonatkozású kulturális programok száma, melyek izgalmasabbnál izgalmasabb, nemzetközi színvonalú, a mai közönséget megszólító projekteket bonyolítanak le.

Rómában is arra törekszünk, hogy együtt prezentáljuk múltunk – gyakran a közös múlt – értékeit, produktumait és hozzuk el a friss, kreatív alkotókat, mutassuk fel az eredményeket.

Róma egyrészt rettenetesen „túlterhelt” a múlt örökségével, másrészt persze hárommilliós világváros eleven kortárs kultúrával. Nem a leginnovatívabb, legfontosabb centrumok egyike most Európában, de pont ezért izgalmas és ösztönző kihívás a magyar kultúra azon elemeit idehozni, amelyekre az itteni közönség is felfigyel, mert nem számít mindennapinak. Hogy milyen erősek a kulturális pozícióink, hogy valóban élénk figyelem övezi a kortárs magyar kultúrát, mi sem mutatja meg jobban, mint az idei év talán legfontosabb olaszországi (és magyar) komolyzenei eseménye, Kurtág György Fin de partie című operájának premierje a milánói Scalában.

KULTer.hu: Hogyan pozicionálható az RMA a helyi kulturális életben?

Az akadémia kilencven éves története során voltak aktívabb és csöndesebb időszakok (ezt persze gyakran a politikai, gazdasági körülmények határozták meg). Például a hatvanas évek filmes életének egyik fontos helyszíne volt.

Akadt olyan időszak, amikor a nemrég elhunyt Bertolucci és Fellini törzsvendégek voltak a házban.

Most persze nagyon más a kontextus. Ha azt elérjük, hogy a kortárs külföldi kultúrára nyitott fiatal közönség is felfigyel ránk, s a már most meglévő (egyébként jellemzően idősebb generációhoz tartozó) törzsközönségünk mellett közülük is feltűnnek a programjainkon, lehetőleg eseményről eseményre minél többen (s a világhálón is szaporodnak a pozitív tartalmak, megnyilatkozások velünk kapcsolatban), azt gondolom, eredményesek vagyunk. A Falconieri Palotát a klasszikus zenéért rajongó helyi közönség és az itt tevékenykedő nemzetközi akadémia jól ismeri, tudja, hogy nálunk mindig magas minőséget kap. Célunk, hogy a klasszikus kultúra és a tudomány iránt érdeklődők mellett a kortárs kultúra közönsége is ugyanezt a véleményt társítsa hozzánk. Róma bonyolult szövetű, sűrű kulturális hálójának mind erősebb csomópontjává akarunk válni, hogy minél többen keressenek minket – akár együttműködési javaslatokkal is.

A nagy álom persze az, hogy legyen sikkes hely a Palazzo Falconieri, beszéljenek rólunk, emlegessék minél többen, akkor Magyarországhoz is eggyel több pozitív asszociáció társul.

KULTer.hu: Ezek szerint egy nagy volumenű, következetesen felépített tervezetetek van az RMA megújítására és presztízsének építésére. A jelenlegi kultúrdiplomáciai állapotok hogyan hatnak a teljesítőképességére?

A Balassi Intézet, azaz a külföldi kulturális intézetek 2016 óta a Külgazdasági és Külügyminisztérium részét képezik, ez egy számos országban bevett – jó – gyakorlat, működőképes konstrukció, hiszen így egy olyan állami szervezet feladata a kultúraközvetítés, amelyben a külvilággal való kommunikációval kapcsolatos feladatok, funkciók és tudások csoportosulnak. Ebben a rendszerben a mi feladatunk az, hogy olyan projekteket dolgozzunk ki és valósítsunk meg, amelyek a helyi kontextusra reagálva, azzal interakcióban építik a Magyarország-képet, és segítik a kétoldalú kapcsolatok fejlődését a kultúra területén. Mindehhez a minisztérium biztosítja a háttérfeltételeket; az új rendszerben, éppen a nagyobb hálózathoz történt csatlakozás okán, az akadémia (és a többi intézet) teljesítőképessége érdemben növekedett.

Egy kulturális intézet mindig csak egyetlen szála a komplex kapcsolatrendszernek, ami hazánkat egy másik államhoz fűzi.

Ebben aztán a konkrét hagyományok, történelmi előzmények, az aktuális relációk, a társadalmi csoportok mozgásai, a gazdasági kapcsolatok és még számos más viszony is megjelenik. Ez az az erőtér, amelyben az adott intézetnek működnie kell, mediátorként, inkubátorként is, azaz nem csak saját programokkal, hanem együttműködések megszületésének és működésének segítésével.

KULTer.hu: Képzőművészeink nemcsak az RMA rendezvényein képviselik magukat, hanem több nagy eseményen való részvétellel tették és teszik a jelenben és a jövőben is majd markánsabbá a külföldi magyar jelenlétet. Mesélj, kérlek, ezekről az eseményekről!

Idén ősszel úgy alakult, hogy a magyar fényművészet, illetve az újmédia művészet s annak egy sajátos elágazása, az épületvetítés, a mapping legfontosabb, nemzetközileg magasan jegyezett, tényleg a legnagyobbak között számon tartott alkotói egymásnak adták a kilincset. Ez például tipikusan egy olyan lehetőség, amivel ki tudunk lépni a nekünk jutó keretekből, egyrészt azzal, hogy csatlakozunk olyan helyi programokhoz, amilyeneket magunktól nem volna lehetőség megvalósítani.

Másrészt fizikálisan is kimozdulunk az akadémia teréből, hogy mind láthatóbb és aktívabb részesei lehessünk annak a hálónak, ami a római, olasz kortárs kultúra.

Így került sor szeptemberben a Live Cinema Festen az Attaray Visual (Sztojánovics Andrea) és a MIUS közös fellépésére, októberben Bordos László Lux Formae című épületvetítésére (ami az ország történetének eddigi legnagyobb szabású projektje volt, s a Fendi divatház is támogatta, hiszen az ő székházukra vetített László). Decemberben pedig következik a Fotonica Fesztiválon a Kiégő Izzók szereplése, valamint az önkormányzat újévi programjainak részeként a Circus Maximuson felállításra kerülő fényinstallációk között a Koros Design Csoport Photon című munkája is látható lesz. De a Kiégő Izzók az akadémián is be fog mutatkozni.

Nagyon örülök, hogy több magyar külföldi kulturális intézet után idén végre nálunk, a Palazzo Falconieriben is bemutathatjuk őket. December 13-án avatjuk a Fracture című fényinstallációt, melyet az akadémián látható Fény mozgásban című Nicolas Schöffer-/Schöffer Miklós-kiállítás kortárs reflexiójaként valósítunk meg.

A kiállításhoz csatlakozva egy sor szatellit eseményt rendezünk, így a novemberi megnyitón startolt a Kocka (Il Cubo) nevet viselő új projektünk.

A tervek szerint havonta fogunk vele jelentkezni, hogy a kortárs, fiatal, kísérletező kultúrának adjunk teret, de promotáltuk már a kiállítást a város egyik legfontosabb kortárs galériájában, kulturális közösségi terében, a Contemporary Clusterben is, ahol egy olasz videóművész Schöffer-parafrázisaihoz a magyar elektronikus zenei szcéna egyik kulcsfigurája, ISU szolgáltatta a zenét. Tavaly ugyancsak december 13-án, azaz Luca napján, a fény ünnepén (ami a téli ünnepkör egyik fontos eseménye Olaszországban) Mátrai Erik Porticus című csodálatos fényinstallációját avattuk, melyet a reformáció emlékévében szintén kortárs reflexióként prezentáltunk a katolikus világ központjában az Anima Sound System hangkollázsával kiegészítve. Idén pedig a Schöffer-projekt részeként valósul meg a Fracture. Mindez, azt gondolom, remekül mutatja az akadémia építkező munkáját.

A borítófotó forrása a Nyolcezer.hu.

Juhász Tibor

szerző: Juhász Tibor
honlap e-mail
Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Költő, a KULTer.hu szépirodalmi rovatának szerkesztője, a Kortárs Online irodalmi rovatvezetője. Egészségügyi szakközépiskolába járt, majd a Miskolci Egyetemre, most a Debreceni Egyetem hallgatója. Első verseskötete Ez nem az a környék (2015), első prózakötete pedig Salgó blues (2018) címmel jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum