KULTer.hu - A kudarc része a munkánknak
107434
post-template-default,single,single-post,postid-107434,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A kudarc része a munkánknak

Interjú Bordán Lili színésznővel

Bordán Lili (Lili Bordan) egy olyan filmcsillag, aki már régen és stabilan Föld körüli pályára állt, és fénye rendszeresen feltűnik a filmvilág égboltján. A magyar származású amerikai színésznő tavaly jó évet zárt – többek közt Jane Fonda, Diane Keaton, Andy Garcia, Don Johnson, Candice Bergen és Alicia Silverstone mellett, Craig T. Neilson és Mary Steenburgen partnereként kulcsszereplő volt a nagysikerű Könyvklub című filmben, majd a Montreali Filmfesztiválon a legjobb filmnek járó díjat, a Grand Prix des Amériques-t zsebelte be alkotótársaival a Curtiz című nagyjátékfilmért.

Lili szédületes csillagközi keringése idén is folytatódik. Már leforgatták a nálunk is futó sorozat, a Hawaii Five-0 hamarosan képernyőre kerülő epizódját, amiben vendégszínésznőként vett részt. Közben pedig rendezőként is debütált. Lili exkluzív interjút adott a KULTer.hu-nak.

KULTer.hu: Viszonylag ritkán látogatsz haza, most mégis Budapesten töltötted az ünnepeket és londoni kitérővel repültél vissza Los Angelesbe. Szakmai vagy magánéleti úton jártál Európában?

Elsősorban a családomat és a barátaimat látogattam meg, de mindig van benne szakmai program is. Édesanyámmal, Bordán Irén színésznővel közösen kaptunk meghívást az Esti Showderbe, aminek a felvételét nagyon élveztük. Londonban pedig egy producer barátnőmmel kezdtünk el ötletelni, és hozzákezdtünk egy kisfilm megírásához.

KULTer.hu: Többször forgattál Nagy-Britanniában is, így színészként jobban belelátsz a brit és az amerikai filmiparba. Mit tapasztalsz, miben hasonlít, és miben különbözik leginkább a két országban a filmgyártás metódusa?

Kétszer dolgoztam ugyanazzal a független filmes csapattal Londonban, és forgattam egy nagyon ismert angol sorozatban is (Silent Witness), ami viszont Magyarországon forgott. Az én tapasztalataim szerint nem igazán van különbség a két ország filmkészítési módszerei között.

KULTer.hu: Gyakran dolgozol Los Angelesen kívül?

Tavaly többnyire Los Angelesben kaptam munkát, de mindig nagy örömmel utazok különböző helyszínekre. Körülbelül egy hónapja Hawaii-on forgattam a Hawaii Five-0 című bűnügyi sorozatban, amit a magyar nézők is jól ismerhetnek. Hawaii-on már korábban is dolgoztam – nagyon szeretek ott lenni. Nem csak a gyönyörű környezet, hanem az „Aloha” érzése miatt is, ami a szigeteken jóval több, mint egy üdvözlési forma.

Az Aloha életfilozófia, azt jelenti: szeretet, béke és együttérzés. A forgatáson is így köszönnek egymásnak a stáb tagjai.

Nyilván szakmailag teljesen más élmény egy film elkészítése, mint egy olyan sorozatba lépni, ami már évek óta összeszokott stábbal forog. Igen, ez egy forgóajtó. Belépsz rajta és egy teljesen felépített birodalomban találod magad, annak szereplőivel, aminek hirtelen a része leszel. Aztán másnap elhagyod az épületet, de lehetséges, hogy visszatérsz. Sokszor vannak visszahívások. Nem tudom, hogy lesz-e most erre alkalom, de jó tapasztalatokat szereztem.

Ritkaság, hogy női rendezővel forgatok, most így alakult Karen Gaviola személyének köszönhetően.

Egyébként az első rendezőm is nő volt, amikor még kislány voltam, nagy hatással volt rám és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Karen nemcsak instruált, hanem arra is inspirált, hogy egyszer én is a kamera másik oldalára álljak. Amint hazaértem, jött is rögtön egy lehetőség, hogy ebben a szerepben is kipróbáljam magam. Nagyon élveztem.

KULTer.hu: A sorozatok újabb aranykorukat élik. Színésznőként a nagyjátékfilmek vagy a sorozatok vonzanak inkább?

Én úgy látom, hogy az újabb sikeres sorozatok olyanok, mint a hosszabb formátumú filmek. Sok szempontból ez érdekes egy színész számára, mert többet látunk a karakter ívéből, hosszabb a személyiség kibontakoztatásának a lehetősége.

Színészként ugyanaz a dolgunk egy kisfilmben, mint egy sorozat visszatérő vagy állandó szerepében.

Én a munka során a rendezővel mindig meg szoktam beszélni előre, hogy az adott jelenet hogyan hat a karakterfejlődésre.

KULTer.hu: Most milyen karaktert alakítasz Hawaii Five-0-ban?

Ez egy vendégszerep, de tudni kell, hogy ebben a sorozatban nagyon fontosak a különböző epizódokban feltűnő karakterek, mert gyakran ők viszik előre az eseményeket. Én egy édesanyát alakítok benne. A történet egy házaspárról szól egy kislánnyal, akik drogügybe keverednek.

KULTer.hu: Édesanyát alakítasz a sorozatban, viszont még nincsenek személyes élményeid anyukaként. Hogyan hangolódtál a szerepre?

Mindent felhasználok egy karakter megalkotásakor – mindent, amit megéltem,mindent, amit olvastam, mindent, amit tudok.

Nem vonom meg a munkámtól azt, ami vagyok.

Igaz, a technika, amit tanultam, eléggé arra épített, hogy a múltból merítsek, viszont tanultam olyan technikát is, ami a fantáziát használta, a képzelőerőnk segítségével építettünk fel egy adott szituációt és benne az adott karakter jellemfejlődését. Most már nagyon egyszerű magamban az érzéseket elindítani, anélkül, hogy mondjuk egy konkrét élményre gondolnék.

KULTer.hu: Hogyan működött a kapcsolat köztetek a gyerekszereplővel?

Nagyon jól. A kislány egy helyi kis gyermekszínész volt, akinek ez volt az első filmes szerepe. Nagyon szeretek gyerekekkel játszani – én is kislányként kezdtem a pályát, bár utána volt egy hosszabb kihagyásom.

Az első filmemben anyukám játszotta az anyukámat. Emlékszem, én csak az igazat mondtam a kamera előtt.

A gyerekek nagyon őszintén játszanak, talán ezért is értékelem ennyire őket. A szabadidőmben foglalkozom is gyerekekkel.

Egy barátnőm belekezdett egy nonprofit kezdeményezésbe, ahol autista gyerekekkel táncolunk.

Többnyire modern és poptáncokra tanítjuk őket, mert ez segít a finommotoros képességeik fejlődésében és a testkoordinációban. Sokszor a családjuk többi tagja is részt vesz a foglalkozásokon. Nem is tanári feladatnak nevezném, hanem inkább segítő munkának. Ezek a gyerekek nem mindig tudják megfogalmazni, amit éreznek, és a tánc, a mozgás segít az önkifejezésükben. Ezek az élményeim is beépülnek a lelkembe, amik talán később, egy szerepben előtörnek majd.

KULTer.hu: A szülő-gyermek élményt bizonyára a másik oldalról mélyen megéled, hiszen édesanyáddal szoros a kapcsolatod. Színésznőként segítette a pályádat? Adott szakmai tanácsokat?

Anya volt színésztanár, de velem kapcsolatban sosem éreztem azt, hogy tanítana. Figyeltem, ahogyan játszik, de inkább kollégák voltunk. Abban a filmben, amiben az anyukámat alakította, és én még gyerek voltam, úgy éreztem, hogy „most dolgozunk”. Hogy ez most a munkáról szól. Ebben a helyzetben anya talán kevésbé volt velem anyáskodó, én pedig kevésbé foglalkoztam azzal, hogy ő az anyukám. Azt hiszem, ő mindig is hitt bennem, és rám bízta, hogy mit választok.

Visszanéztem a gyerekkori színházi videóimat, és annyira látszik, hogy a helyemen voltam a színpadon, ez volt a természetes közegem.

Anya pedig mindig dicsért és biztatott, de sosem mondta, hogy ezt most így vagy úgy kéne csinálnom. Mindig körülöttem volt, elvitt a castingokra, és akkor is velem volt, amikor 18 évesen megkaptam az első nagyjátékfilmszerepemet – ő vitt a forgatásokra és hozott el onnan. Most is meg szoktam vele beszélni a munkával kapcsolatos dolgokat. Volt például mostanában egy sorozat, ahol már ki voltam választva a szerepre egy másik színésznővel együtt. Végül ő kapta meg a szerepet, de anyukám azt mondta, hogy ne keseredjek el, mert ilyen esetekben néha vissza szokták hívni a másik színészt egy nagyobb szerepre.

KULTer.hu: Egyébként hogy viseled el a kudarcot?

Ez annyira része a munkánknak, hogy nem kell feldolgozni.

Az esélyek mindig a színész ellen vannak.

Egy színésznek tisztában kell lennie azzal, hogy egyetlen egy ember fogja megkapni a szerepet.

KULTer.hu: Sikerben viszont nincs hiányod. Megnyertétek a Montreali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját a Curtizzel. Hogyan hat ez a karrieredre?

Ez egy hatalmas siker, és még csak a kezdet, hisz az első fesztiválunk volt!

A film legközelebb Torontóban és utána Washington DC-ben fog versenyezni a Pendance Filmfesztiválon és a DC Independent Filmfesztiválon. Tehát még csak most indult el az útján. Hollywoodban egyébként az a mondás járja, hogy „It’s not the size of the role but the size of the movie that matters.” („Nem az számít, mekkora a szerep, hanem az, hogy mekkora a film.”) Én ebben csak részben hiszek. Hogyha valaki bízik bennem és megajándékoz egy szereppel, onnantól csak azzal foglalkozom, hogy abból a leghitelesebb karaktert formáljam meg.

KULTer.hu: Mit tapasztalsz: az elmúlt évek sikerei után Magyarországon is nő az ismertséged, népszerűséged?

Mindig nagyon jólesik, ha valaki érdeklődik irántam Magyarországon, főleg úgy, hogy ritkán járok otthon. Figyelemmel kísérem a magyar filmeket és rendezőket, és szerintem remekművek készülnek. Szívesen dolgoznék otthon gyakrabban.

A fotókat Ursula Vari készítette.

Vida Virág

szerző: Vida Virág
honlap e-mail
Vida Virág 1977-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten és Los Angeles-ben él. Színház- és tánckritikus, koreográfus. A Debreceni Egyetem magyar és művészettörténet szakát 2004-ben végezte el, a LÉK irodalmi kör megalapítója volt. Később a KFRTKF posztgraduális képzésén szerzett tánc- és drámapedagógusi dipolomát, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola modern tánc szakát végezte el. Újságírói munkásságát a Színház szakfolyóiratnál kezdte 2005-ben, azóta számos szaklapnak és magazinnak a szerzője lett.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum