KULTer.hu - Bukott bokszolók és bosszúszomjas fiaik
106919
post-template-default,single,single-post,postid-106919,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bukott bokszolók és bosszúszomjas fiaik

Creed II

Habár Sylvester Stallone mindent megtesz azért, hogy legyőzze az időt, lassan ő is kiöregszik két ikonikus szerepéből (Rambo, Rocky). Jóllehet, Sly Rocky örökségét már biztonságban tudhatja, hiszen az akciósztár a fiatal Ryan Coogler segítségével sikeresen felfrissítette a jámbor bokszoló mítoszát a 2015-ben bemutatott Creedben.

A szovjet ökölvívó, Ivan Drago által halálra vert Apollo Creed fia, Adonis történetének logikus folytatása, hogy az újdonsült nehézsúlyú bajnok nemezisével, Dragóval és örökösével száll szembe. Ám amennyire izgalmasnak tűnt papíron a Creed II, annyira felemásra sikerült a végeredmény.

Slyvester Stallone neve eggyé vált hallgatag, egyszerű filmes hőseivel, Rockyval és Rambóval.

Nehéz eldönteni, hogy a két figura közül melyik legendásabb, viszont az tény, hogy Rocky az emberibb, és a szegénysori nímandból nehézsúlyú világbajnokká váló bokszoló pályafutása hű mása megformálója életútjának. Hiszen Stallone majdnem hajléktalanként, olcsó és alpári filmekkel kezdett a hetvenes években, és az 1976-os Rocky hozta meg számára az áttörést, mely egyúttal a hetvenes években gazdasági, politikai és morális értelemben is mélypontra jutott Amerika számára vízválasztó, szimbolikus bokszdráma volt.

Roger Ebert még „a következő Marlon Brandó”-nak is merte nevezni Sly-t hiteles alakításáért.

És ahogy Rocky egyre nagyobb bajnokká vált, úgy Sylvester Stallone is elérte filmes karrierjének csúcsát a nyolcvanas évek elejére. Az 1985-ös Rocky IV, ha esztétikai értelemben nem is, de a címszereplő pályafutása szempontjából mindenképp csúcsteljesítmény. Hiszen ebben a filmben Rocky nemcsak egy rivális nehézsúlyút győzött le, nemcsak bosszút állt barátjáért és mentoráért, Apollo Creedért, hanem Ronald Reagan arrogáns hidegháborús retorikája jegyében a Szovjetunióban alázta meg Ivan Dragót, a ringben szimbolikusan megnyerte a hidegháborút az Egyesült Államok számára.

Bár a szovjet bajnok nem volt túlzottan érdekes karakter, mégis izgalmas kérdés, hogy mi lett vele a megalázó vereség után.

Erre a kérdésre próbál válaszolni a Creed II, melyben értelemszerűen már nem Rocky és Drago, hanem Apollo és Ivan fiai, Adonis és Viktor küzdenek meg egymással. A Creed II-ben növekedtek a tétek, és eljött az idő, hogy miután Adonis felvállalta édesapját és identitását, szembenézzen azzal, aki megölte Apollót. Ugyanakkor Ivan és Viktor sem a semmiből lépnek elő: az egykori bajnok a 30 évvel korábbi meccs után kegyvesztetté vált, felesége, Ludmilla is elhagyta, a fiatal Rockyhoz hasonlóan a társadalmi ranglétra alján vegetáló fiától reméli a Drago név tisztára mosását. Miután Ivannak sikerül támogatókat szereznie, Viktorral Amerikába utazik, és kihívja Adonist. A bosszúszomjas nehézsúlyú bajnok vérszemet kap, és elfogadja a kihívást annak ellenére, hogy Rocky óva inti a még Ivannál is nagyobb és veszélyesebb Viktortól.

A nagy meccsen majdnem megismétlődik a Rocky IV tragédiája, Viktor eszméletlenre veri Adonist.

Így a Creed II tétje ugyanaz, mint a Rocky IV-é, vagy bármely más Rocky-filmé, mely az 1976-os első rész után készült: a megalázott bajnoknak új módszereket és edzőket kell találnia, hogy kiállja a nagy próbát, és visszaszerezze becsületét, illetve teljes győzelmet arasson. Jóllehet, meglehetősen olcsó húzás régi karaktereket és színészeket (Dolph Lundgren, Brigitte Nielsen) felkérni a nosztalgia jegyében, hogy szerepeljenek egy legendás széria legújabb epizódjában, azonban a Creed II alapsztorija kétségtelenül nagyon izgalmas. Az alkotók ügyesen továbbgondolták Ivan Drago negatív hősét, aki a Rocky IV-ben inkább olyan volt, mint egy beprogramozott robot.

A Creed II-ben azonban végre elmúlt a szteroidok hatása, leeresztett a felfújt izomzat, és előbújt Dragóból az ember.

Nem, Dolph Lundgren nem vált színésszé 30 év alatt, azonban Ivan ezúttal esendő, meggyötört, kiégett, érző emberként lép színre, akiben ott pislákol a szeretet és a vágy, hogy fia sorsa jobban alakuljon mint az övé.

Sajnos Sylvester Stallone forgatókönyvíróként annyira azért nem volt kegyes az orosz bokszolóhoz és fiához, mert a két antagonistának meglepően kevés jelenete van.

Azonban abban a kevés jelenetben mégis van annyi fájdalom, hogy nem nehéz meghatódni, megborzongani. Különösen erős a végső, nagy bokszmeccs, melyen ismét feltűnik Ivan volt felesége, és a bukott bajnok kezébe kerül a döntés, hogy mint egykoron Ludmilla, játssza a kemény és embertelen menedzsert, vagy inkább szerető apaként támogassa fiát, a vérző fejű Viktort. Bátran merem állítani, hogy ezek a film legerősebb, legszebb képsorai, és nem a címszereplő, hanem Dragóék őszinte és szívfacsaró drámája miatt.

Ugyanakkor maga Viktor annyira nem lett jó karakter, sőt átvette a stafétabotot a Rocky IV Ivanjától, és leginkább hallgat vagy agresszíven püföl valamit/valakit. Az őt alakító Florian Munteanu ráadásul még annyira sem színész, mint Lundgren: egy valódi román bokszolóról van szó, aki inkább fizikai kvalitásai miatt hiteles a szerepben.

De sokkal fájóbb Viktor és Ivan perifériára szorítása mellett, hogy ezúttal éppen Adonis Creed karaktere lett sótlan.

Ryan Coogler Creedje azért is működött annyira jól, mert az első Rockyhoz hasonlóan egy átélhető, az egész afro-amerikai közösséget megérintő, realista dráma volt, melyben a boksz csupán katalizátor. Jóllehet, Coogler meglehetősen bonyolult módon hozta be Adonist a történetbe, az ötlet Slyvester Stallonénak eleinte nem is nagyon tetszett: a hős Apolló törvénytelen fia, akit később a színes bőrű bokszolósztár felesége, Mary Anne Creed adoptált. Így a 2015-ös Creed tétje az volt, hogy a fiatal Rockyval ellentétben jól kereső, fehérgalléros munkát végző címszereplő megtalálja a saját útját, és felvállalja identitását, Apollo örökségét.

Ryan Coogler Creedje tehát szívből jött, valódi drámát mutatott be, és még Rockyra is volt ideje.

A Creed II esetében ez már csak azért is lehetetlen, mert egy viszonylag ismeretlen alkotó, az amúgy szintén színes bőrű Steven Caple Jr. (The Land) ült a rendezői székbe, aki érezhetően bérmunkát végzett, és Cooglerrel ellentétben nem viselte annyira szívén a Rocky- és Creed-sztori sorsát. Azon kívül, hogy Adonis látszólag nagyon zaklatott amiatt, hogy apja gyilkosa provokálja őt, és Biancával, kedvesével közös gyermekük is hallássérültként jön a világra, azonban a karaktert megformáló Michael B. Jordan eszköztára is legalább olyan szegényes, mint Florian Munteanué. Persze Jordan sok filmben (A megálló, Fekete Párduc) bizonyította már, hogy jó színész, nem is az ő hibája Adonis sótlansága. A probléma ismételten a forgatókönyvvel van. A bokszfilm műfaja behatárolja az alkotók lehetőségeit, de Stallone és társai még ehhez képest sem erőltették meg magukat.

A Creed II gyakorlatilag a Rocky III és a Rocky IV remake-je,

melyben Adonis már nem tud önmaga jogán létezni, „rokisnak” kell lennie, hogy passzoljon a tipikus történetbe: a befutott bajnokot elveri egy nímand, akit a saját térfelén kell legyőznie egy kemény tréning során. A Rocky IV bárgyú, egydimenziós figurákkal teli, nevetséges áldrámáját persze megmentette a film markáns stílusa (a vágás, a klipesztétika, a nyolcvanas évek rockslágerei). A Creed II-nek viszont nincs ilyen mentőöve, még a kötelező tréningszekvencia is erőtlenebb nemcsak a Rocky IV-ben, de az előző részben látott, amúgy igen katartikus edzési jelenthez képest is. Szóval a Creed II hiába próbálkozik visszahozni Rocky és Apollo legnagyobb nemezisét, az alkotók nem mernek nagyobb teret engedni Dragóéknak, hogy valóban drámai karakterekké váljanak, ugyanakkor a főszereplővel sem tudnak mit kezdeni. És ez érvényes a Stallone által megformált Rockyra is, akit Ryan Coogler az első részben még szembesített önnön esendőségével.

Sly egykori hőse a Creed II-ben már csak asszisztál, és unottan levezényli pártfogoltja kiképzéseit.

Kétségtelenül élvezetesek és erősek a bokszjelenetek, ezekkel semmi baj nincs, ám a film készítői két szék közé, a pad alá kerültek.

Van két nagyobb összecsapás, a 130 perces játékidő 80%-át viszont az unalmas és klisés, drámainak szánt melodramatikus jelenetek töltik ki.

Kérdés, hogy ezután lehet-e, sőt van-e még értelme folytatni Adonis Creed történetét. Az biztos, hogy ahogy Rockynak a Rocky III-ban egykori edzőjétől, úgy Adonisnak is el kell szakadnia majd Rockytól, mert már a Creed II-ben is érezhető, hogy a megöregedett hős és az elavult sztorisablon dramaturgiai értelemben visszahúzzák Apollo fiát, akadályozzák őt a kiteljesedésben.

Creed II, 2018. Rendezte: Steven Caple Jr. Írta: Sylvester Stallone, Juel Taylor, Cheo Hodari Coker. Szereplők: Michael B. Jordan, Sylvester Stallone, Dolph Lundgren, Florian Munteanu, Tessa Thompson, Brigitte Nielsen. Forgalmazza: Fórum Hungary.

Benke Attila

szerző: Benke Attila
honlap e-mail
Benke Attila 1986-ban született Kerepestarcsán. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez és magyar filmtörténettel is foglalkozik.

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum