KULTer.hu - Piros Vera regényrészlete
107819
post-template-default,single,single-post,postid-107819,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Piros Vera regényrészlete

A Laknerfi Pista 

Pár napja minden reggel fúj a szél. Az egész falu mintha hintában ülne, bágyadtan ringatózik. Erzsi felteszi a kávét, rágyújt. Lassan fújja a füstöt. Lehet, hogy Józsi meghalt. Egy hete csak erre gondol, ébredés után ez az első gondolata. Múlt hét csütörtökön Józsi Pestre indult, a Laknerfi Pistához. Azóta semmi hír felőle. Erzsi háromszor ment a postára, aztán nem telefonált. Nem hívta fel a sógorát, hogy megkérdezze, mi történt.

Mióta Józsi felment Pestre, Erzsi fél kilenckor lefekszik, olvas. Egy hónapja kezdte a Bovarynét, a Kacag Irmától kapta születésnapjára, lassan halad vele.

Az első éjszaka a saját hangjára ébred, nyugalom. Az azt követőket már végig alussza. Reggel hatkor felkel, kimegy a konyhába, felteszi a kávét és vizet a teának. Míg felforr, elkészíti a reggelit. A kenyeret vékonyra szeli, megkeni vajjal, párizsit tesz rá. Józsikának két szeletet, Erzsikének egyet. Biztosan meghalt. A szendvicsek tetejére Piros Aranyat nyom. Miközben zuhanyzik, a gyerekek felöltöznek, és aztán együtt elindulnak. Napjában többször hallja, ahogy akaratlanul kiejti a szót, nyugalom. Megy a közértbe, nyugalom. Főzi az ebédet, nyugalom. A gyerekekkel az erdőben sétál, nyugalom.

Józsi egy hete nincs. Emlékszik, az utazás előtti este Vékony Pista fél nyolc körül érkezett. Józsi üzeni, hogy dolga van, majd jön. Lett még egy kis elintéznivalója, mondja zavartan a férfi. Mi elintéznivalója lehet ebben az órában, Pista? Erzsi, kérlek, adj egy pohár vizet. A férfi leül a hokedlire, tenyerébe támasztja a fejét. Nem beszélhet róla, valamit ki kell találnia. Hazudnia kell. Általában könnyen megy neki, de Erzsivel más. Mi dolga van, kérdezi Erzsi. Valami közbejött, tudod milyen. A fiatal nő álla alatt szorosabbra húzza a kendőt. Jól van Pista, nem a te dolgod. A férfi megkönnyebbülten kortyolja a vizet. Józsikának hétvégén van a születésnapja, nem igaz? Igen, válaszolja Erzsi, a Teri mamánál, vasárnap délben lesz az ebéd. Józsi szólt, gondolom, néz kérdőn Pistára. Ja, említette. De az van, hogy nem biztos, hogy menni tudunk. Julinak megint migrénje van. Ma reggel kezdődött, fel se kelt, egész nap az ágyban fekszik. Ha vasárnapra jobban lesz, akkor persze megyünk. Szegénykém, miért nem viszed el a Márton doktorhoz? Foglalkozni kellene ezzel a migrénnel. Pista Erzsire néz. Hallgatnak. A férfi töri meg a csöndet, mennem kell. Feláll, Erzsihez lép, a szemébe néz. A fiatal nő állja a tekintetét, halványan elmosolyodik. Jól van, menjél csak, jobbulást Julinak, és a kapuhoz kíséri. Azért Kareszt elengeditek, nem? Józsikának fontos lenne. Persze. A sötétben alig látják egymást. A férfi megérinti a kezét. Akkor szia. Erzsi zavartan hátrébb lép. Jó éjszakát Pista. Visszamegy a konyhába, és miután elmosogat, lefekszik. Előveszi a Bovárynét, a századik oldalon tart, ahol Rudolf szerelmet vall. Suttogva olvas. Igen, folytonosan önre gondolok!… Lehetetlen önt elfelejtenem, és ez kétségbeejtő!… Ó, bocsánat!… El fogok menni… Istenhozzádot mondok örökre… Elmegyek messze… olyan messze, hogy soha se fog többé hallani rólam. Erzsi megnyugszik. Hajnali háromkor csörömpölésre riad. Nem mozdul, fülel, a zaj kintről jön. Óvatosan félrehúzza a függönyt, kikukucskál. Józsi az, a földön fekszik, káromkodik. Ez a kurva sötét, semmit sem látok. Hol az a kibaszott kulcs, tapogatózik körben a virágok között. Baszd meg, nem lehetek ennyire hülye, hogy nála felejtsem. Erzsi gyorsan felkapja otthonkáját, a bejárati ajtóhoz siet, halkan kinyitja, aztán visszaszalad az ágyba. A paplant a fejére húzza. Józsi feltápászkodik, a kert végébe megy. Miközben hugyozik, észreveszi a résnyire nyitott ajtót. Erzsi már megint nyitva felejtette, gondolja. Akárhányszor kimarad éjszakára, Erzsi a bejárati ajtót mindig résnyire nyitva hagyja. A konyhában felkapcsolja a villanyt, vizet enged magának. Hál’ istennek, elmosogatott. Kezében a pohár vízzel, elégedetten leheveredik a kanapéra. Nem szereti, mikor Erzsi mosogat. Nagyon zajos. És a mosogatólénél nincs undorítóbb. Lassan vetkőzik, a ruháját gondosan összehajtogatva a székre teszi, a csizmáját a bejárat mellé. Alsógatyában, atlétatrikóban belopózik a hálószobába, befekszik az ágyba. Vékonyan, a szélére. Erzsi nem mozdul, lassan, mélyen veszi a levegőt.

Másnap, mikor felébred, Józsit a konyhában találja, reggelit készít. Az asztalon egy szál rózsa. Jó reggelt édesem, hogy aludtál? A gyerekek, kérdezi Erzsi fáradtan. Már elmentek, tízórait is készítettem nekik. Józsi elégedetten mosolyog. Erzsi kendőt köt a fejére, szorosan meghúzza. A Kacag mama tanította neki, fiam, ha baj van, köss kendőt a fejedre, az majd összetartja. Mi dolgod volt tegnap este? Pista nem mondta? Nem. Az a hülye, pedig direkt a lelkére kötöttem, hogy mondja meg neked, sürgősen át kellett ugranom Lajosékhoz, hívásom volt. Képzeld, a Laknerfi Pista telefonált… Mi ez a rózsa, szakítja félbe Erzsi. A férfi hozzálép, neked vágtam, édesem. Átöleli a fiatal nőt, megcsókolja. Erzsi eltolja magától, hagyjál engem békében, megyek, lefürdöm. Ne csináld, Erzsi. Nagy hírem van, úgy néz ki, a Laknerfi talált nekem valamit. A nyolc húszassal Pestre megyek, és estére már itthon is vagyok. Képzeld… Józsi, késében vagyok, mennem kell. Baszd meg, akkor menjél. Józsi idegesen rágyújt, feltesz egy kávét. Biztosan sejti, nem kellett volna tegnap átmennem a Zsuzsához, úgyis találkozunk Pesten.

Erzsi lezuhanyzik, a hálószobában a tükör előtt áll. Behunyja kivörösödött szemét, arcát a tenyerébe hajtja. Érzi, lassan megnyugszik. A testét méricskéli. A mellét tapogatja, egy kicsit megereszkedett. Oldalt fordul, kihúzza magát. Azért még szépen áll. A Marié sem jobb, pedig még nem is szült. Miközben öltözik, hallja, ahogy Józsi beteszi maga után az ajtót.

Nem tudja, miért nem hívja fel a Laknerfi Pistát, hiszen Józsi egy hete nincs. A gyerekeknek azt mondta, apjuk Pestre ment dolgozni, és egyelőre nem tudni meddig kell maradnia. Az az érzése, mintha Józsika felszabadultabb lenne. Teri mamánál, a születésnapi ebédnél tűnt fel neki először. A gyerek mindent megevett, még a húst is a levesből. A kislány egészen elnémult. Vékony Pistáék nem jöttek az ebédre, csak a kis Karesz.

Borítófotó: Cdn Images

Piros Vera

szerző: Piros Vera
honlap e-mail
Piros Vera 1971-ben született Budapesten. Székesfehérváron a Kodolányi János Főiskola francia nyelvtanár szakán szerzett diplomát, nyelvtanárként dolgozik. Jelenleg Lisszabon és Budapest között ingázik.

KULTprogramok

<< 2019. Már. >>
hkscpsv
25 26 27 28 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum