KULTer.hu - Lukács Flóra versei
108962
post-template-default,single,single-post,postid-108962,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lukács Flóra versei

Reflektor 

Félelem fogta el,
ahogy megváltozott arcát nézte
a tükörben. Próbált emlékezni.
Zajos és agresszív volt a magánya.
Torkában kések nőttek,
szétvagdosták feltörő hangjait.

Vörös fenyőerdőnek láttam,
amiben minden irányba el kell tévedni.
A fák gyűrűjéből nincs kiút.
Úgy kapta meg az anyja vonásait,
hogy rajta másképpen álltak.
Zavarba ejtő volt másik világba bámuló lénye,
mintha ott se lenne,
mint aki a létezése puszta tényére se emlékszik.
Pánikba esett a reflektorfényben,
mégis maradt, láthatatlan láncok tartották fogva.
Egyre nagyobb vizeket képzeltem magunkénak.

Űr

Mindent elkövetett, hogy isten nélkül éljen.
Az ember mégse imádkozhat az elektromossághoz.

Karácsonyfaizzókkal, fekete bugyiban,
egy fólia mögött táncolt,
az áttetsző anyagra tapadt a nyitott tenyere,
mellkasán és hasán idegen kezek jártak,
művér csorgott a szájából, végig a testén,
a padlóra. Tűsarkai meg-megcsúsztak rajta.
Aznap éjjel átsétált a határsávon.
Jövőjétől rettegett, visszatért a múltba,
zuhanásra ítéltetett lélekroncsok közé.

Az idő születésének visszhangjai
süketítették meg őket,
hangjaik az óceánok zaját idézték,
de számára a terek üressége volt ismerős.

A lépcsők formája

Csuklójától a karokon át a szívig
öt hosszú heg húzódik.
Ötsávos autópálya,
fényes forradások,
az idő nyomai.

A dohányzó fiú üveges szemekkel bámul
egy tengerisünvázat és egy döglött polipot.
Kutyáját átölelve fekszik a betonon.
Összegabalyodnak a végtagok,
csontjaik mentén szakad fel a bőrük,
felveszik a lépcsők formáját,
összeszorított szemekkel
hallgatják a beteg óceánt.
Éjszaka együtt fürdenek,
testük körül megtörik a víz.

A partról egy idegen kutya figyeli őket.
Erőszakos és sebezhető,
agresszív és kiszolgáltatott.
Homokba süllyeszti karmait,
a szélnek feszül,
a magányban némul el.

Fémlap

Úgy ment neki a tengernek,
mint aki meztelen testével
akarja kettéhasítani.
Léptei nyomán felszakadt a víz,
sós lett a bőre,
palakékké vált az őszi fényben,
csontjai vasakká keményedtek.
Hasa és mellkasa úgy hullámzott
a sűrű, súlyos lélegzetektől,
mintha bőre alól akarna
kiszakadni a távolság ideje.
A vízfelszín gyűretlen fémlapként fénylett,
rossz helyen álltak a fák.

Borítófotó: Random Ramblings of My Heart

Lukács Flóra

szerző: Lukács Flóra
honlap e-mail
Lukács Flóra 1994-ben született, Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán tanul. Versei jelentek meg az Apokrif, Várad és Műút folyóiratokban.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum