KULTer.hu - Rutai Lili verse
108828
post-template-default,single,single-post,postid-108828,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Rutai Lili verse

Erdő 

Beköltözöl az erdőbe.
Nedves a fa, nem zavar.
Egyesével szárítod az ágakat,
a leveleket papírba tekered,
és minden bokor fölé ernyőt tartasz,
amikor zuhog. Mire minden megszárad,
te megépíted máglyád,
meggyújtod, elsétálsz,
messziről nézed, hogyan ég a táj.
Pár nap múlva visszatérsz,
eloltod az utolsó égő ágat is,
majd új bokrokat ültetsz.

Beköltözöm az erdőbe.
Kopár a táj, nem zavar.
Addig simogatom, dicsérem,
szeretem az erdőt, amíg kivirágzik.
Akkor levágok minden virágot,
ruhát fonok belőlük,
aztán táncolni megyek.
A táj sivárabb, mint előttem.
Pár nap múlva,
mikor elhervadt rajtam minden,
visszatérek,
és kinevetem az üres ágakat.

Beköltözünk az erdőbe.
Onnantól magunkénak tartjuk.
Minden fát elnevezünk,
a bokrok mellé táblát verünk,
a köveket megszámoljuk,
a földbe véssük neveinket.
Itt maradunk.

Borítófotó: I.ytimg

Rutai Lili

szerző: Rutai Lili
honlap e-mail
Rutai Lili 1996-ban született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarának hallgatója, szabadúszó újságíróként dolgozik. Írásait publikálta már az Élet és Irodalom, valamint a Helikon, az Átlátszó című feminista blogján pedig rendszeres olvashatóak cikkei.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum