KULTer.hu - Úton-útfélen irodalom
109260
post-template-default,single,single-post,postid-109260,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Úton-útfélen irodalom

Irodalom Éjszakája

Ahány ház, annyi… család. És valóban nincs két egyforma. Ha meghalljuk a „család” szót, mindenkinek más jut eszébe. Egy kép, ami célként lebeg előttünk – férj, feleség, gyerekek, mosolygó szemek, támogató karok, társasozás a kandalló melege előtt egy meghitt vacsora után. Na jó, talán ennyire nem idilli. Vagy egyáltalán nem az? Ezen az estén 23 szerző szövege által kaphattunk betekintést a különféle, sokszor meghökkentő családi mozzanatokba, amelyek a legtöbbször korántsem tökéletesek.

Az Irodalom Éjszakája több mint tíz éve indult Prágából, Magyarországon pedig 2016-ban rendezték meg először. A 2019-es év azért különlegesebb az előzőknél, mert immár nemcsak a fővárosban, hanem Debrecenben is megvalósulhatott egy happening, mégpedig a Debreceni Egyetem és a Csokonai Nemzeti Színház együttműködésével. Összesen 23 helyszín közül lehetett választani, amelyek mindegyikén más-más ország egy-egy szerzőjének a műveiből hallhattunk részleteket a Csokonai színészeinek tolmácsolásában.

Nem csak egyszerű felolvasásokon, hanem performanszokon is részt vehettünk.

A nézők és előadók közötti határ eltűnni látszott, melyet a színészek közvetlensége mellett a helyszínek hétköznapisága is elősegített, ugyanis kocsmában, kávézóban vagy akár fodrászszalonban találkozhattak az irodalommal az oda betérők, ahol a különféle háttérzajok, melyek – bár néhol zavarók voltak, mégis – megteremtettek egy különleges atmoszférát.

Az esemény 19 órakor indult és 23 óráig tartott. Fél óránként kezdődtek a felolvasások, ami azt jelenti, hogy mindenkinek 8 helyszínt volt alkalma meglátogatni, így ahány ember vett részt a programon, annyi útvonal születhetett. A kiosztott pontgyűjtőfüzet segítségével mindenki előre megtervezhette a menetrendet, de a városban sétálva a véletlenre bízva is felfedezhette a helyszíneket, amelyek plakátokkal voltak kijelölve.

Először a Roncsbár egy belső termébe léptem be, ahol a falra „festett” híres színészek tömkelege mellett Kovács András színművész nézett szembe a hallgatósággal.

Łukasz Orbitowski lengyel író, esszéista Egy másik lélek című művéből hallhattunk részletet, az előadás két – kezdetben átlagos kapcsolatban álló – unokatestvér, Jędrek és Darek különös konfliktusáról és egy gyilkosságról szólt, melynek indítéka ismeretlen, éppen ezért nagyon meghökkentő.

Bepillantást nyerhettünk tehát abba, hogy az átlagos testvéri kapcsolatok hogyan alakulnak át, miként válhat egy hétköznapi fiú szörnyeteggé és idegenné saját családjában.

Második helyszínként a Cafe Frei kávézót céloztam meg, ahol egy erős kávé helyett Natalie és Nathan (Zadie Smith NW című regényének hősei) egy életrészlete nyitotta fel a szemem, mégpedig az emberi kapcsolatok mibenlétével, illetve azzal kapcsolatban, hogy hogyan határoz meg bennünket a múltunk, illetve azon személyek hatása, akikkel együtt nőttünk fel, illetve hogy képes-e az ember kiszakadni ebből a meghatározottságból. A részletet Krajcsi Nikolett olvasta fel.

A következő állomás a Csokonai Nemzeti Színház színészbüféje volt.

Zeck Juli közvetítésében nyerhettünk bepillantást Arno Geiger A száműzött öreg király című regényébe, ahol egy apa-fiú kapcsolat került a középpontba. A regény egy férfi őszinte elbeszélése Alzheimer-kóros apjához fűződő viszonyáról, a a szülő-gyermek szerepek felcserélődéséről, emellett hangsúlyossá válik az otthon biztonsága és az élet értelmének megkérdőjelezése.

Hátrahagyva a színházat a Halköz egy fodrászata, a HedgeHair Cut&Coffee formabontó helyszíne felé vettem az irányt.

Itt Pirkko Helena Saisio finn írónő Legkisebb közös többszörös című önéletrajzi regényébe és ezáltal gyermekkora egy részletébe pillanthattunk be – Mészáros Ibolya felolvasása által. Az Ifjúsági Ház, pontosabban a Sheldon’s falai közt, amíg a háttérben zsibongó csoportok  társasaikban, addig mi Rózsa László előadása által Pavol Rankov A falu, amelyik még a térképen sincs rajta című írásában merültünk el, mely egyszerre humoros és baljós. Már az elbeszélő – egy dacoló kamasz fiú – felmenőinek története is hátborzongató, de saját élete is egyre groteszkebbé válik.

A Debreceni Német Kulturális Fórumban Hajdu Imelda olvasta fel Joachim Meyerhoff Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt című regényének egy részletét, amely még az eddigieknél is nyomasztóbbnak tűnt, ugyanis a történet helyszíne egy elmegyógyintézet volt. Az otthonnal kapcsolatos elképzelések itt teljesen felborulnak.

A rokoni kapcsolatokat a cigi füstje hozza létre és az otthon falait a szögesdrótkerítések jelentik.

A téma súlyát fokozta a sötét szoba és a felolvasóra irányuló hideg fény. Az estét 23 órától eredményhirdetés zárta, ahol a rendezvény elején beszerezhető pontgyűjtő alapján sorsoltak ki értékes könyvcsomagokat.

Az állomások között mindig öröm volt látni a programfüzettel sétáló emberek arcát, amint felismerték, hogy így ismeretlenül is valami közösnek a részesei voltunk.

Azt gondolom, hogy az előadott történetek mellett a kezdeményezés pozitívuma az is, hogy képes volt egy estére erős köteléket biztosítani az amúgy széthúzó és olykor közömbös társadalmunkban. Ez pedig nem valósulhatna meg az irodalom nélkül, mely nagyon is élő, és ahogyan az esemény látogatottsága is mutatja: a fiatalok egyre nyitottabbak és egyre nagyobb igény mutatkozik a kortárs irodalom iránt.

Irodalom Éjszakája, 23 helyszínen, Debrecen, 2019. március 28.

A fotókat Béres Zsuzsa készítette.

Nagy Zsófia

szerző: Nagy Zsófia
honlap e-mail
Nagy Zsófia 1997-ben született Vásárosnaményban, jelenleg a Debreceni Egyetem másodéves magyar-etika tanárszakos hallgatója. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum