KULTer.hu - A mozdulatlanságban rejlő mozgás
110172
post-template-default,single,single-post,postid-110172,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A mozdulatlanságban rejlő mozgás

Megy, megáll, marad / Go, stop, stay

A debreceni MODEM 3. emeleti kiállítóterében megtekinthető Megy, megáll, marad / Go, stop, stay egy 11 munkából álló szubjektív válogatás Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Magyarország néhány művészétől, akik valamiképp játékba hozták a címbe foglalt fogalmakat. A kiállítás már pusztán a két nyelven hozzáférhető címeivel is egészen izgalmas és eltérő értelmezési irányokat jelölhet ki a befogadók számára.

Ahogy a tárlat prospektusában is olvasható, az angol címben parancsszavakat, utasításokat ismerhetünk fel, melyekről nem állapítható meg egyértelműen, hogy kinek vagy épp minek is szólnak. A kinek és minek különbségtétel azért is lényeges, mert az installációk saját technikai megalkotottságuk által is a társadalmunk ilyen jellegű feltételezettségére és jelenségeire reflektálnak.

A cím azt a befogadói attitűdöt is exponálja, amelyet a tárlat végignézése során véghezviszünk: megyünk, megállunk egy-egy műalkotás mellett, elidőzünk, maradunk.

Külön érdekesség, hogy a tárlat egyik kurátora, Szalai Kata elmondása alapján a cím irodalmi inspirációjú, Krasznahorkai László Bolyongás állva című novellájára utal. Ahogy a novellában is a mozdulatlanságban rejlő mozgás egyfajta megjelenítési kísérlete érhető tetten, úgy a tárlat képzőművészeti alkotásai is valamiféleképp ezt az egymásban rejlő, ellentétesnek tetsző jelleget igyekeznek esztétikailag megtapasztalhatóvá tenni.

Céline Struger Az árnyak dicsérete című műve azért is különleges, mert egy helyspecifikus installáció. Alkotója, ahogy más művei esetében is, kifejezetten a kiállító tér sajátosságaihoz alakítva tervezte meg azt, hogy minél inkább beleolvadjon a környezetébe.

Az epigenetikus vizsgálatok analógiájára készített installáció nagyon izgalmasan és szemléletesen mutatja meg a mozdulatlan mozgás ellentmondásosságát.

A parkettára helyezett, viszonylag lapos bádogtálcákban (amelyek Petri-csészékhez hasonlítanak) víz, tinta, olaj és pigment található. Ahogyan a génstruktúra is megváltozhat, ezen összetevők is folyamatosan változtatják a folyadék színét és jellegét. A tálcák mozdulatlanok maradnak, míg a bennük lévő fluidum állandóan módosul.

A természettudományos párhuzamokkal eljátszó másik kiállítási darab Az asztrocita kert látogatói.

A mű egy hatalmas, az idegszöveti asztrocita sejteket idéző csipkemotívumokkal átszőtt vászon, melyre egy Eva Petrič művésznőről készített loopolt videót vetítenek. Ezen különböző mozgásokat végez, utalva ezzel a mozdulatlan vásznon végbemenő belső történésekre, a szemmel nem észlelhető anatómiai, mikroszkopikus működésmódokra.

A technikai megvalósítás és a befogadói interaktivitásra építés miatt egészen hasonló darabnak mondható Roland Wegerer és Ilauszky Tamás installációja. Mindketten a közösségi média egy-egy ismert felületén keresztül engednek betekintést művészetükbe, így mutatva meg azt a lehetséges kontextust, mely egy online platformon keresztül válik elérhetővé. Míg Wegerer esetén az Instagram-profilját láthatjuk egy falra kivetítve, addig Ilauszky Vanhalenológia – Van Thomas nevű Facebook-oldalát tekinthetjük meg egy monitoron keresztül.

A Wegerer profilján található fotók rendre a nagyságrendek közötti váltásokkal, a méretek perspektivikusságával játszanak, felmutatva a médium valóságalakító potenciálját.

Míg a látogató beavatkozása nélkül a számítástechnikai eszközök a kiállítás fizikai terében mozdulatlanok, addig az általa hozzáférhető közösségi felületeken a műalkotások repertoárja folyamatosan bővíthető, ilyen értelemben ez a bővülés is felfogható egyfajta mozgásként.

A videókészítés archiválási funkciójában rejlő rögzítési mozzanatra mutatnak rá Silvia Amancei és Bogdan Armanu román alkotók, felvételeiken családtagjaik mesélik el a kommunista érához kötődő élettörténeteiket.

Az archiválás, mely egyfajta emlékműállítás is, kétségtelenül rendelkezik egy mozdulatlanságba dermedő minőséggel,

ennek ellenére a le- és újrajátszhatóság miatt mégis rejlik az archiváló felvételben valamifajta mozgás az audiovizuális médium adta sajátságokon túl is. Emellett ezen alkotások esetében talán még inkább érvényes a maradás címben is szerepeltetett, befogadói mozzanata.

A név, illetve az önmagáról készített kép mint műalkotás jelenik meg Makra Zoltán fotóin,

ahol az ezekre szerkesztett fehér mintázatok dinamizálják a befogadó tekintetet, vezetik a figyelmét, mely ilyenformán nem tud hosszabb ideig nyugvópontra lelni. Lényeges, hogy itt is megjelenik a kör motívuma, mely szintén az ismétlődő mozgást hivatott szimbolizálni.

Lopott tér című munkájával Palatinusz Dóra igazán szemléletessé teszi a tárlat koncepciója, hívószavai által megidézett ambivalenciát,

ugyanis installációjának fókuszba helyezett, jelképes tárgya a sátor, mely mozdulatlansága ellenére, használati funkcióját tekintve könnyen előhívhatja a mozdulatlanság ideiglenességének képzetét, melyet majd kényszerű helyváltoztatások követnek. Ezeket a majdani helyváltoztatásokat, (határ)átlépéseket jelöli az a ragasztószalag, mely ugyan körbeveszi ezt a sátrat, viszont egy helyen a sátor kilóg ebből a keretből, lehetőséget adva az érintkezésre.

Ilyen tekintetben nem a konkrét mozgás, hanem a formai változtatások által megjelenített dinamizmus válik dominánssá.

Ana Petrović Az ellenkező irány című videóinstallációja egy brüsszeli repülőtéren készített felvétel, amelyen egy fiatal nő a többi emberrel szemben halad, illetve haladna, ha a mozgó járda nem sodorná folyton az ellenkező irányba. A videó lejátszása egyfelől folytonosan ismétlődik, homályos áttűnések jelzik az újrakezdést, másfelől ötletesen lép interakcióba a befogadóval, ugyanis a szemlélő pozíciója a videón látható dinamizmushoz képest rögzítettnek mondható.

Tatjana Milutinović Vondraček Visszatérés című árnyékvetítése már pusztán elnevezésével is reflektál arra a fajta ismétlődése, mely képes megjeleníteni a mozdulatlanság és a mozgás egymás feltételeként felfogható állapotait.

A padlóra, kör alakban elszórt, porlasztott földön egy vágtató lovas repetitív mozgását láthatjuk.

A monotonitás fokozására jelen alkotás esetében is auditív technikai eszközök segítenek rá, amennyiben a befogadó úgy dönt, hogy felveszi a vetítés mellett található fülhallgatót, melyből a ló patájának kopogása hallható.

A tárlat talán legizgalmasabb és leghatásosabb darabjának mondható Martin Piaček és Juhász Rokko József közös videóinstallációja,

amely azáltal is kitüntetett státuszúvá válik, hogy a kiállítás egy külön terében kap helyet. A sötétített szobába való belépéskor nem látni mást, csak a tér túloldalán elhelyezkedő falra vetített ismétlődő képsort: egy kietlen pusztaságban két földből kimeredő férfi (az alkotók) birkóznak egymással, próbálva kitúrni a másikat a kitaposott gödörből, megidézve ezzel a mozdulatlanságban rejlő mozgás konceptusát. A jelenet keretes szerkezetbe kerül a lassan közeledő és távolodó kameramozgásnak köszönhetően. A háttérben hallható szélzúgás csak megerősíti a sivárság elénk táruló vizuális képzetét.

A lisszaboni csempekultusz motívumkészletének felhasználását és újradolgozási kísérletét figyelhetjük meg Szabó Eszter Ágnes Az újrafelfedezések kora című alkotásában. A falra rögzített fehér csempéken a művésznő és lánya árnyékából létrehozott kék virágmotívumok láthatóak, ezen túlmenően a referencialitást az is erősíti, hogy a szerző önarcképét ráfújta az összeillesztett felületre, valamint szignózta azt. Meglehetősen frappánsnak tekinthető az a megoldás is, mely ezt a csempézett falrészt összeköttetésbe helyezi a kiállítás terének elején található, kontextuskapcsoló nevű csempével, amely szintén utal a teret átjárhatóvá tevő mozgási lehetőségekre.

A Megy, megáll, marad / Go, stop, stay kétségtelenül teljesíti az esetleges elvárásokat, melyek a cím és a kiállítás ismertetője alapján megképződhetnek a látogatókban.

A mozdulatlanságban rejlő mozgás, statikus és dinamikus ellentmondásosnak tetsző, érdekfeszítő kapcsolata következetesen kivitelezett és érzékletes megjelenítési módokban mutatkozik meg. Az ismétlődő, kivetített rövidfilmek egy olyan körkörös és zárt mozgást tesznek érzékelhetővé, mely azáltal, hogy mindig visszatér önmagába, mintegy rámutat arra, hogy mozdulatlanság és mozgás egymást kölcsönösen magukba foglaló minőségek.

A Megy, megáll, marad / Go, stop, stay című kiállítás a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban látható 2019. május 5-ig.

A fotókat Czeglédi Zsolt készítette.

Kovács Edward

szerző: Kovács Edward
honlap e-mail
Kovács Edward 1995-ben született Margittán, jelenleg a DE-BTK magyar nyelv és irodalom mesterszakos hallgatója. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg. 2018-ban szerepelt a Szép versek antológiában.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum