KULTer.hu - Hősök az erdőben
109295
post-template-default,single,single-post,postid-109295,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hősök az erdőben

Guerilla

Kárpáti György Mór első egész estése új irányt mutathat a magyar történelmi filmeknek, és bizonyítja: kicsiben gondolkodva is meg lehet ragadni az emblematikus múltbéli események idején uralkodó személyes és kollektív létállapotot.

A Guerilla alapvetése hasonló a rendező korábbi rövidfilmjeihez  (Erdő, Provincia, Gólyatábor): a szüzsé itt is több szinten működik egyszerre, miközben a műfaji elemekkel történő kísérletezés, az egyes zsánerekre jellemző fogások kiforgatása, új kontextusba helyezése is megfigyelhető, melyből egy kissé szabálytalan, ide-oda burjánzó filmszövet alakul. Ebben az esetben rögtön adott a történelmi film mint típus: a közelmúlt hangos és kissé parttalan közéleti vitatémája leginkább a nagyszabású, epikus történelmi filmek iránti igényről szólt, ebből a szempontból pedig kiváló időzítéssel került a mozikba a Guerilla. A készítők ugyanis egy kamaradrámába oltott történelmi témájú mozit forgattak, mely – nyilván nem tudatosan – frappánsan reagál Az utolsó bástya tervei kapcsán felszínre tört véleményháborúra, és mintha azt üzenné: minek forgassunk több milliárdos költségvetésből kosztümös filmet, amikor egy akkora büdzsé töredékéből is hitelesen meg lehet jeleníteni egyes történelmi korokat a filmvásznon? Bár a Guerilla esetében szinte végig a háttérben húzódik meg az 1849-es világosi fegyverletételt övező kétség, Kárpáti, akárcsak Török Ferenc az 1945-ben,

a szereplők közötti személyes konfliktusokba csatornázza a szabadságharc bukása után közvetlenül uralkodó kollektív bizonytalanságot.

Egy mikroközösség sorsát követjük tehát, mely szintén hasonlóságot mutat az 1945-tel, viszont egy falu helyett ezúttal az erdő a fő helyszín. Kárpáti az ott rejtőzködő, a külvilágtól elszeparált gerillaharcos-alakulat mindennapjait mutatja be. Csont Sándor megfogyatkozott százada megpróbál addig az erdő védelmében meghúzódni, amíg a sebesültek fel nem épülnek. A szakadár osztag látszatidilli mindennapjait Magura Barnabás (Váradi Gergely) töri meg, aki testvérét, a harcokban megsebesült Antalt (Vilmányi Benett) keresi, így keveredik a szabadságharcosok közé. A feszültség kezdettől fogva tapintható a titkolózó, katonai múltját illetően hazudozó Barnabás és az egység tagjai között, ezzel párhuzamosan pedig egy szerelmi háromszög is kibontakozik, mivel a testvérpár mindkét tagjának ugyanaz a lány, Luca (Mészáros Blanka) tetszik meg.

Kárpáti tehát a lappangó indulatokat igyekszik letapogatni, a cselekmény középpontjába pedig a testvérviszályt, valamint Barnabás a század sorsára veszélyes lépéseit helyezi.

A forgatás idején elsőéves színészhallgató, Váradi Gergely által alakított Barnabás figurája a lehető legtávolabb áll attól a klasszikus hőstípustól, amelyet a nagyszabású történelmi filmekben megszokhattunk. Sőt, bizonyos pontokon már-már antihősként működik: folyamatosan hazudik, félrevezeti a század tagjait, nem igazán tesz erőfeszítéseket arra, hogy feloldja a közte és testvére között feszülő ellentétet, a későbbiekben pedig még több felelőtlen döntést hoz. A készítők érezhetően a hitelességre törekedtek, az árnyalt jellemű figurák mellett ebből fakad az is, hogy a történet nem egy jól felrajzolható drámai ív mentén építkezik, mely által a film képes meglepetéseket okozni.

A Guerilla a képi megoldásokat tekintve is szembemegy a fősodorral.

A 16 mm-es celluloidra forgatott, szemcsés képek meglepő naturalizmussal, szépelgés nélkül mutatják be a tábor mindennapjait.

A szereplők arca poros, ruháik és körmeik koszosak, de Hartung Dávid operatőr kamerája nyílt sebeket, holttesteket és az azokból lakmározó csontkukacokat is megmutatja. E sokszor merész megoldások nem az öncélú sokkolást, sokkal inkább az atmoszférateremtést szolgálják, és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az alacsony büdzsé ellenére is belehelyezzék a nézőt a korszakba. Ebben sokat segítenek a színészek is.

A rendezőnek kifejezett célja volt új arcokat találni, ráadásul olyan karaktereket, akikről a néző el tudja képzelni, hogy élhettek 1849-ben is.

Ez maradéktalanul sikerül: Váradi Gergely karizmatikus jelenség a vásznon, Mészáros Blanka és Vilmányi Benett szokásukhoz híven remekelnek, előbbi aggódó, gondoskodó felcserlányként, utóbbi pedig mozgásában korlátozott, traumatikus hősként, de a Saul fiából vagy a Kojotból ismerős Orbán Levente is emlékezetes marad marcona külsejű, félelmet nem ismerő, folyton gyanakvó katonaként.

A Guerilla tehát alacsony költségvetésből, egyszerű, de hatékony eszközökkel képes közelebb hozni, mi több, más fénytörésbe helyezni történelmünk egyik fontos traumáját. A mikroközösség konfliktusain keresztül Kárpáti György Mór hiteles, szuggesztív világot teremt, mely jó példával szolgálhat azon filmkészítők számára, akik történelmi témában szeretnének kicsiben gondolkodva izgalmas történeteket elmesélni.

Guerilla, 2019. Írta és rendezte: Kárpáti György Mór. Szereplők: Váradi Gergely, Mészáros Blanka, Vilmányi Benett, Orbán Levente. Forgalmazza: Mozinet Kft.

Varga Ákos

szerző: Varga Ákos
honlap e-mail
Varga Ákos 1991-ben született, a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar, valamint filmelmélet-filmtörténet alapszakon 2014-ben, majd pedig ugyanott vizuális kultúratudomány mesterszakon 2016-ban. Rövid ideig televíziós műsorszerkesztőként dolgozott, jelenleg pedig a Viacom egyik csatornájának (RTL SPIKE) programszerkesztőjeként tevékenykedik. Szabadidejében a KULTer.hu portál állandó szerzője, és elhivatott szabadúszó filmforgalmazó. Mindezek mellett ő a KULTer stART díj első nyertese.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum