KULTer.hu - Abuzált kontextusok. Erőszakos szöveg?
110648
post-template-default,single,single-post,postid-110648,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Abuzált kontextusok. Erőszakos szöveg?

Erőszak az irodalomban – A Fiatal Írók Szövetsége XII. konferenciája

A Fiatal Írók Szövetsége konferenciájának ismét az Eszterházy Károly Egyetem Irodalomtudományi Tanszéke adott otthont. A halál és a betegség kérdését ez alkalommal az erőszak problémája követte, amely a korábbiakhoz hasonlóan sikeres és sok tekintetben aktuális témaválasztásnak bizonyult. A változatos előadások nemcsak az irodalom keretein belül tettek fontos állításokat, hanem rámutattak az irodalom és más diszciplínák határterületeinek termékeny interpretációs lehetőségeire is.

Kulcsár Szabó Ernő és Szirák Péter tartották a kétnapos konferencia nyitóelőadásait. Szirák Péter főként a témában kiemelkedő szakirodalmi tételeket (Reemtsma, Benjamin, Derrida, Luhmann, Hamacher) emelte ki, amelyek döntően Esterházy Péter Termelési regényének értelmezését segítették. Az alapos teoretikus megalapozottságot Bartal Mária Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről szóló előadása bővítette ki Butler, Lévinas, Balibar, Hannah Arendt vonatkozó értelmezéseivel, Ureczky Eszter pedig Žižek felosztását emelte ki.

Kulcsár Szabó Ernő Kánon és befolyás – Az irodalmi autoritás kérdéséhez című előadása után bontakozott ki a legtermékenyebb vita.

Nemcsak az irodalomtörténet által konstruált kánont értelmezte, hanem érdekes felvetést fogalmazott meg a folyóiratok kánonjára vonatkozóan is: a kanonizáció receptjéhez a kisebbség, a határon túli lét, illetve a női alapanyag meglétét rendelte hozzá. Ugyanakkor arra is rávilágított, hogy ez nem tekinthető primer irodalomtudományi problémának, sokkal inkább össztörténésről van szó.

A két nap során mind az öt szekció változatos megközelítési módokat kínált az erőszak lehetséges olvasataihoz, és impliciten azt a kérdést is felvetette, hogy milyen típusú szövegekről beszélhetünk az ajánlott kereteken belül.

Magától értetődően adódnak a tematikus ábrázolások, megközelítések vagy az olvasóra gyakorolt effektusok, de vajon lehet-e erőszakos a szöveg maga?

Mennyire olvasható az erőszak? Gintli Tibor előadása Krúdy Gyula Asszonyságok diadala című regényét a középpontba helyezve arra mutatott rá, hogy a bemutatott abúzusokat az elbeszéléstechnikai eljárások teljesen negligálják, így az erőszak csak komikumforrásként jelenik meg, mivel a vizuális kép nem felel meg a narrációnak. Bengi László kiemelte, hogy a rossz szövegek néhol válaszképesebbnek bizonyulnak, mint a jól megkonstruáltak. Kulcsár Szabó Ernő kezdőmondatai szintén hangsúlyozandók, hiszen kimozdítják a tradicionális diskurzust: nem szabad előre megbélyegezni az erőszakot. A látens kérdésre adott legszemléletesebb választ Mészáros Márton előadása fogalmazta meg, aki Kovács András Ferenc költészetén keresztül az intertextualitásra mint lehetséges erőszakforrásra mutatott rá, amelyet saját terminus technicusszal palimpszesztikus-metaleptikus abúzusnak nevezett.

A szöveg erőszakosságának egy másik eszközeként a befogadó hangsúlyos pozícióját lehetne kiemelni.

Szirák Péter a megfigyelő, a tanú szerepét emelte ki az Esterházy-regény kapcsán. Gintli Tibornál a kukkolás mint a kívülről jövő tekintet sokkal nagyobb szerepet enged az olvasó és a szöveg játékterének. Ugyancsak ide sorolható Bartal Mária kiváló megfigyelése, aki voyeurizmust emleget. Szirák Péter a második szekciót követő vitában méltán reflektált a jelenség kortárs magyar színházi szférában való aktualitására, Kricsfalusi Beatrix Mundurczó Kornél előadásairól szóló tanulmánya nyomán. A nézői aktivitás, szerepvállalás főként Borbély Szilárd kötete esetében válik fokozottan jelentőssé, ugyanakkor Pintér Márta Zsuzsanna előadásában elhangzott a konpassió eklatáns példája: a nézők beavatkoztak, megállították a játékot.

Az erőszak tárgyalása a nyelvvel összefüggésben visszatérő problematikaként merült fel a legtöbb szekcióban.

Ennek kérdéseire Bednanics Gábor, Konkoly Dániel, Pataki Viktor, illetve Balogh Gergő előadása tért ki. Bednanics Gábor az agresszió retorikájára mutatott rá Ady Léda-, illetve Csinszka-verseiben – utóbbit a téma polarizálása miatt volt célszerű beemelni. Konkoly Dániel meglátása szerint Ovidius Metamorphoses című munkája műfaji tekintetben is erőszakos, az elbeszélt történetek tematikailag nem a hexameter formájának felelnek meg, szétfeszítik azt, és sajátos hibridizáció jön létre. Pataki Viktor Oravecz Imre családregényének második kötetében mutatott rá a nyelvi abúzusokra, kiemelten a tulajdonnév fordítása kapcsán. Balogh Gergő a konferenciát is záró előadása konkludált, illetve a performativitás tágas elméleti keretéből, Hamacher példáján újabb opciókat mutatott fel. Lénárt Tamás előadása több szöveget érintett, kiemelten Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig verséhez adott újító szempontokat, amelyek szervesen illeszkedtek az ökonómiai diskurzusba. Az utána következő diszkusszióban Szirák Péter felvetette a paródia erőszakos jellegét, sőt azt emelte ki mint legfontosabb irodalmi aspektust.

A konferencia lehetőséget teremtett arra, hogy a témához látszólag egyértelmű hozzárendelések megkérdőjeleződjenek, illetve újabb javaslatok, megközelítések szülessenek.

Nem erőszakos diskurzusban megjelenhet erőszak, illetve fordított esetre is volt példa, hogy az erőszakos diskurzus nem vált erőszakossá. A filozófiai (különösen Halász Hajnalka Nietzsche-előadása) és irodalmi tárgykörű előadások jóllehet főként antropomorf vonatkozásokra koncentráltak, Fogarasi György azonban a természet erőszakosságára is rámutatott. A tudás és az erőszak kapcsolata, a hatalom kérdésköre (amely a Kulcsár Szabó Ernő kánonközpontú előadására adott válaszként is olvasható) újabb perspektívával bővítette a szöveg- és nyelvközpontú előadásokat.

Ureczky Eszter kultúrorvostani perspektívákat érvényesítő interpretációja az intézményesült erőszakra más kontextusban mutatott rá.

A Reemtsmára való gyakori utalás nemcsak azt a következtetést vonja maga után, hogy a szerző észrevételeivel rátapintott a jelenség esszenciájára, hanem azt a kérdést is felveti, hogy milyen más vetületei maradtak kidolgozatlanok a témának. A konferencia anyagából megjelenő kötet, ha alapvetően nem is kézikönyvnek készül, de mindenképpen jelentős szerepet vállal az erőszak témájában megfogalmazott alternatív olvasásmódok kidolgozásában.

Erőszak az irodalomban – A Fiatal Írók Szövetsége XII. konferenciája, Eszterházy Károly Egyetemen, Irodalomtudományi Tanszéki Könyvtár, 2019. május 9–10.

A fotókat Szántó György készítette.

Nagy Hilda

szerző: Nagy Hilda
honlap e-mail
Nagy Hilda 1995-ben született. Irodalomtörténész, kritikus. A kolozsvári BBTE-n szerzett magyar és orosz szakos diplomát. Jelenleg az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója. Minden érdekli, aminek köze lehet a betegségnarratívához.

KULTprogramok

<< 2019. aug. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum