KULTer.hu - Életben maradtak, pörögnek
110400
post-template-default,single,single-post,postid-110400,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Életben maradtak, pörögnek

Interjú Bérczesi Róbert énekes-dalszerzővel és Kiss László íróval

Én meg az Ének címmel (ön)életrajzi könyve jelent meg Bérczesi Róbertnek, a hiperkarma zenekar dalszerző-énekese Kiss László íróval, a Bárka folyóirat szerkesztőjével közösen írta meg a maga történetét és a kétezres évek kultikus zenekaráét, őszintén beszélve nemcsak az alkotásról, a dalokról, de saját életéről, életmódjáról, a szorongásokról, a küzdelmekről, a drogokról és a segítő kezekről is.

KULTer.hu: Ha valakinek könyvbe kívánkozó élete volt az elmúlt évtizedekben, az sokak szerint pont te vagy, ezzel együtt ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is készül az a könyv. Te akartad, hogy az életed ilyen módon is megismerhető legyen?

Bérczesi Róbert: Régóta szerettem volna egy könyvet az életemről. A történet 2014-ben kezdődött el, amikor kijöttem a rehabról, de akkor még nem volt itt az ideje. Félig elkezdtük, félig nem, úgyhogy várni kellett rá még egy pár évet. Lacira pedig úgy bukkantam, hogy az Ektomorf zenekarról, illetve Farkas Zoltánról írt könyvét olvastam – remek könyv –, és azt gondoltam, hogy nagyon megtisztelő lenne, ha együtt dolgozhatnék vele az én könyvemen.

KULTer.hu: A könyvben mesélsz arról is, hogy közel állnak hozzád az önéletrajzok.

Bérczesi Róbert: Nagy rajongó vagyok, a képregények mellett ezeket szeretem leginkább. Elsősorban az alkotásokkal kapcsolatos információk érdekelnek, hogy született egy dal, kiről, miről szól. Én is ilyet szerettem volna, még akkor is, ha ezzel fellebbentem a fátylat, és lehet, hogy megfejtve már nem lesz annyira érdekes mondjuk egy dal szövege.

De el akartam mesélni, sokszor milyen földhözragadt dolgokról szólnak a dalok.

Kiss László: El akartuk kerülni, hogy „a közepén kezdődjön”, ahogy a klasszikus életrajzi könyvek. Egy emblematikus esemény helyett a gyerekkortól indultunk, így lett egy – ilyen értelemben – hagyományos történetmesélés. A gyerekkorban is inkább az az érdekes, ami Robi gondolkodásmódjára hatással volt. Az is a felnőtt élete felől olvasható.

KULTer.hu: Ezeket az elveket is meg kellett beszélnetek először, hiszen ti azelőtt nem ismertétek egymást.

Bérczesi Róbert: Bár mind a ketten ’76-osok vagyunk, és gyulai születésűek, sosem találkoztunk.

Kiss László: Robit elsodorta az élet Gyuláról, bár a nagymamája a mai napig ott él, én viszont, ahogy mondani szokás, Gyulán ragadtam. Ahhoz, hogy Robival könyvet tudjunk írni, ideiglenesen Pestre kellett költöznöm.

KULTer.hu: Ő olvasta a te könyvedet, te mennyire voltál képben az ő munkásságát illetően?

Kiss László: Az elején nagyon sokat hallgattam, hallgattuk az ismerőseimmel. Az első két albumot szerettem, de amikor ő – ahogy a könyvben is mondja – kihátrált a saját életéből, már én is kevesebbet foglalkoztam a hiperkarmával, kevesebbet hallgattam. Elfeledkeztem róla. Vissza pedig úgy találtam, hogy egy időben rengeteg Beatlest hallgattam, ez alapján találtam rá a BioRoBoTra, és innentől figyeltem rá újra.

Amikor a konyharegény album 2014-ben megjelent, emlékszem, újra nagyon természetesen működött nálam a hiperkarma.

KULTer.hu: Hogyan találkoztatok?

Bérczesi Róbert: A találkozás és nyilván a könyv sem jöhetett volna létre zenekarunk menedzsere, Pite (Medgyesi Ferenc) nélkül, akit Laci keresett meg, olyan kiadót ajánlva neki, ahol szerinte jó helyen lenne a könyv. Egész pontosan Szabó Tibor Benjámin (Athenaeum) látott benne fantáziát.

Kiss László: Meglepő talán, de ő is gyulai, ráadásul a történetben ott van még Sonya, aki szintén gyulai, ő ajánlotta nekem Pitét.

KULTer.hu: Két ismeretlen ember közös munkába kezd, miközben – és erről bőven szól a könyv – egyikük társasági élete nem igazán szokványos: Robi sokat beszél arról, hogy szeret hosszú időre egyedül maradni. Egy ilyen közös alkotómunka sok közös időt igényel: hogy tudtátok ezt megoldani?

Bérczesi Róbert: Föl sem tűnt, hogy nehéz volna, mert az első pillanattól kezdve kapcsolódtunk egymáshoz, és ez a „próbabeszélgetéskor” kiderült.

Rengeteget dolgoztunk, néha 5-6 órán keresztül csináltuk, de nem okozott gondot.

Kiss László: Több körön átment persze az anyag, de gördülékeny volt a munka, amit onnan is tudok, hogy egyes fázisokra egész egyszerűen nem is emlékszem. Kérdeznem sem kellett olyan sokat, Robi általában tudta, hogy mit akar az adott részekhez elmondani.

KULTer.hu: Vitáztatok is azért?

Bérczesi Róbert: Nem emlékszem ilyenre.

Kiss László: Olyan többször is volt, hogy egyikünk vagy másikunk mondta, hogy ezt inkább írjuk így vagy úgy, és ilyenkor bólintottunk, és átírtuk. Ezek voltak a legerősebb „vitáink”.

KULTer.hu: A szerkezet közös ötlet alapján állt fel, a munkakapcsolatotok példás, de még nem beszéltünk a legfontosabbról: hihetetlenül őszinte könyv lett az Én meg az Ének. Ez volt a terv, volt hozzá fogadalom, vagy egyszerűen így alakult?

Bérczesi Róbert: Így jöttek a szövegek, és tudtam, hogy nagyon őszinte kell hogy legyek.

KULTer.hu: Önmagaddal kíméletlen, viszont az életed többi szereplőjével megengedő vagy.

Bérczesi Róbert: Ez szándékos. Senkit sem akartam megsérteni, megbántani, mert miattam történtek azok a dolgok, amik rosszak voltak az életemben, és annak szereplőivel is én tettem rosszat. Sem gondolatban, sem a könyvben nem kárhoztatom őket.

KULTer.hu: Természetes volt, hogy az önéletrajzi könyvedben a dalszövegeket is szóba hozod? Ráadásul nemcsak magaddal, de a dalaiddal kapcsolatban is nagyon szigorú vagy. Kíméletlenül mondod némelyikről, hogy te magad sem tudod, miről szól, némelyiket csak sebtében fejezted be.

Bérczesi Róbert: Igen, a kezdetektől tudtam, hogy akarok a dalokról beszélni. Hogy hogyan születtek, kiről, miről szólnak.

Hogy őszintén beszélek róluk? Hát, azt hiszem, elég szigorú kritikusa vagyok önmagamnak, szerintem csak így érdemes ezt csinálni.

De nagyon szeretem a dalaimat, szeretem játszani őket! Az első lemez számait lassan 20 éve játsszuk, és szereti a közönség. Életben maradtak, pörögnek. De azért ez az őszinteség nem volt egyszerű. Bizonyos részeknél nekem is liftezett a gyomrom, hogy mennyi mindent rontottam el, herdáltam el. Ezeket kimondani… Ezzel is egyfajta ördögűzést csináltam.

KULTer.hu: Az alkotótárs ezeket hogyan fogadta? Kellett, tudtál reflektálni rá?

Kiss László: Az ilyen helyzethez való viszonyulásból fakadó tisztelettel vettem ezeket a mondatokat. Azért volt olyan, hogy leírtam valamit, és akkor éreztem, hogy basszus, ez azért nagyon kemény, megélni is, és elmesélni is.

Volt, hogy Robi reflektált saját magára, konkrétan például arra, hogy a szövegben mennyiszer szerepelnek a drogok.

Bérczesi Róbert: Olyan dolgokat osztok meg az olvasóval, amelyeket általában a legközelebbi hozzátartozókkal sem oszt meg az ember. Ez a kitárulkozás fontos volt nekem.

Kiss László: Amikor vége lett, befejeztük, letettük a viszkispoharat, és összecsaptuk a kezünket: azt éreztük, hogy ez igen, ez fasza volt, létrehoztunk valamit a semmiből.

KULTer.hu: Ha már szóba hoztad: mit szóltak a hozzátartozók, a család, a barátok?

Bérczesi Róbert: Édesanyám büszke rám.

Kiss László: Édesapám nem tudta letenni, és ez amúgy fontos cél volt, hogy vigyen a könyv, ne lehessen letenni.

Bérczesi Róbert: Lovasit felhívtam, és meséltem neki, hogy sokat fog szerepelni a könyvben. Várom a véleményét, remélem, olvassa majd.

KULTer.hu: A könyvnek itt, a könyvfesztiválon (az interjú a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szombati napján készült) hatalmas sikere volt, több százan voltak a bemutatón, aztán háromnegyed órán át dedikáltatok, és lesznek még bemutatók. Tehát az Én meg az Ének éli az életét, de mi a helyzet a zenével?

Bérczesi Róbert: A hiperkarma megy tovább, legutóbb a napsütötte oldalunkat mutattuk meg A napsütötte rész című albummal, most pedig készülnek már az új dalok a hatodik lemezre. Megtartva az egyszerűbb dalszerkezeteket, reppelősebb lesz, és a szövegeiben inkább komor, súlyos.

Felhősebbek a témák.

KULTer.hu: Van ehhez köze a könyvnek, annak, hogy elengedtél, ahogy te mondod, bizonyos démonokat?

Bérczesi Róbert: Egyértelműen. Ez most egy teljesen új fejezete az életemnek. Ami volt, elmúlt. Lezártam, azt hiszem, okultam, tanultam belőlük, most új életet akarok kezdeni. És az Én meg az Ének ennek az új életnek a sarokpontja.

KULTer.hu 2017-es interjúja Bérczesi Róberttel a démonok elengedéséről és az újrakezdésről itt olvasható.

Az Én meg az Ének további kötetbemutatói május 20-án Békéscsabán, illetve június 12-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban esedékesek.

A borítófotót Bach Máté készítette.

Nagygéci Kovács József

szerző: Nagygéci Kovács József
honlap e-mail
Nagygéci Kovács József 1977-ben született Sátoraljaújhelyen. Református lelkész, amatőr futballedző, kritikus. Jelenleg Dunakeszin él, tanít, de leginkább olvas.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum