KULTer.hu - Kényelmes új világ
110257
post-template-default,single,single-post,postid-110257,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kényelmes új világ

Netherlands ⇄ Bauhaus – Pioneers of a New World

Ha a Bauhaus megalapításának századik évfordulója alkalmából már jó pár eseményre ellátogattunk és végképp átláthatatlanná vált az a sokrétű kapcsolati háló, amely az irányzat meghatározó alkotóit összefogja, akkor a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningen Nederland Bauhaus – Pioneers of a New World (Nederland ⇄ Bauhaus: Egy új világ hírnökei) című kiállítását nekünk találták ki. A tárlat célja, hogy a bemutatott 800 tárgy (bútorok, textilek, grafikák, kerámiák és fényképek) segítségével áttekinthessük a holland tervezők és az iskola kapcsolatát.

A kiállítás négy részre oszlik, a „Vorkursot”, az alapozó képzést bemutató termek után egy középvonal mentén három nagyobb egység, a Bauhaus három generációja különül el, körülöttük pedig a hozzájuk kapcsolódó kivitelező műhelyek, gyárak, művészeti csoportosulások és oktatóhelyek ismerhetőek meg. A kiállításhoz ingyenes applikáció és táblagépek is tartoznak, amelyek segítségével a számunkra érdekes kapcsolódási pontok alapján követhetjük végig a tárlatot és megalkothatjuk saját olvasatunkat.

Olyan biztosak vagyunk benne, hogy tudjuk, mi a Bauhaus? Hogyan egyeztethető össze az általunk ismert iskolával a kezdeti utópisztikus, kézművességfókuszú szentély vagy a tudománynak és az innovatív technológiai megoldásoknak az a fellegvára, amivé a Bauhaus az utolsó korszakában vált?

Az irányzatot jelenleg egyfajta funkcionális szemléletmóddal azonosítjuk,

ami az alkalmazott művészetek színvonalának emelésére és az ipari formatervezés fontosságára helyezi a hangsúlyt. A tervezők célja egy jobb világ, a tárgyak pedig arra valók, hogy segítségükkel jobban érezzük magunkat, egyszerűbb és boldogabb életünk legyen.

Különösen tiszteletreméltó a világ javíthatóságába vetett hit,

ha tekintetbe vesszük, hogy a Bauhaus teljes fennállása alatt rossz időben volt rossz helyen. Természetesen a kérdés ennél jóval összetettebb, de tény, hogy a folyamatos pénz- és erőforráshiány mellett az állandóan fokozódó politikai nyomás hatására az iskolának kétszer is költöznie kellett, először Weimarból Dessauba, majd Berlinbe, ahol a nácik egy házkutatás után a bezárás mellett döntöttek.

Hollandia pedig nagyon fontos szerepet játszott az iskola eszméinek továbbélésében,

hiszen a nemzeti szocialisták elől menekülő korábbi tanárok és diákok közül mintegy harmincan itt telepedtek le. Néhányan a Paul Citroen által alapított, amszterdami Nieuwe Kunstschoolban kezdtek tanítani, mások kisebb műhelyeket, szervezeteket, folyóiratokat hoztak létre, azok körül csoportosultak, és progresszív nézeteikkel, oktatási és művészeti programjukkal lettek fontos szereplői a holland építészetnek és dizájnnak.

Habár a holland diákok és oktatók száma a magyarokhoz képest kevés volt, hatásuk hasonló fontossággal bír.

Walter Gropius, a Bauhaus első igazgatója J.J.P. Oud és Mart Stam építészeket becsülte nagyra, de a legfontosabb holland hatás a tantermen kívülről érkezett, hatalmas ötletekkel és még hatalmasabb egóval. Theo van Doesburg, a De Stijl folyóirat és csoport vezetője úgy gondolta, hogy a Bauhaus közege nagyon is alkalmas arra, hogy terjeszthesse művészi hitvallását, ezért 1920-ban úgy döntött, Weimarba utazik és katedrát szerez magának az iskolában. Gropius igazgató azonban nyugtalanítónak és felforgatónak találta jelenlétét, nem adott neki lehetőséget.

Persze van Doesburg nem hátrált meg,

1922-ben, az egyik hallgató műhelyében heti rendszerességgel, esténként tartotta meg nem hivatalos kurzusait, amelyeket több mint 40 oktató és hallgató látogatott, köztük Weininger Andor és Breuer Marcell is. Természetesen ezt a helyzetet nem sokáig lehetett fenntartani, így, mikor van Doesburg belátta, hogy Gropiussal nem jut dűlőre, nyíltan kritizálni kezdte az iskolát, majd a De Stijl egy vitaindító cikkben konfrontálódott az intézménnyel. A Bauhaus pedig komolyan vette ezt a kritikát,

ma is a De Stijl hatásának tartjuk, hogy a kezdeti expresszionista gyökerektől végleg a funkcionalizmus irányába fordult.

Rotterdam különösen izgalmas város a Bauhaus szempontjából, hiszen éppen a két háború közötti időszakban kezd el azzá a hatalmas építészeti játszótérré válni, amely ma is a leginnovatívabb megoldásoknak ad teret. Nem kis része van ebben J.J.P. Oudnak, aki mind a De Stijlben, mind pedig a Bauhausban elismerésre tett szert, utóbbiban hallgatóként és oktatóként is közreműködött.

Oud 1918-ban lett Rotterdam főépítésze, és olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Café de Unie épülete,

ami kék-sárga-piros homlokzatával a De Stijl iskolapéldájának tekinthető (jóllehet 1925-ben épült, amikor Oud már nem volt a csoport tagja). De munkáját olyan fontos alkotások is őrzik, mint a rotterdami és a Hoek van Hollandi munkáslakótelep.

A Bauhaus szellemében épült további érdekes rotterdami alkotások a Van Nellefabriek épülete és a gyár termékeinek csomagolása, a Dudok tervezte Bijenkorf áruház, valamint a múzeumnegyed villái, köztük a Van Nellefabriek igazgatósági tagjának, Albertus Sonneveldnek a ma már lakásmúzeumként üzemelő otthona. Ezen alkotások jelentős része egyébként sétatávolságban van, így a kiállítás után meg is ihatunk egy kávét a Café de Unie-ban.

A tárlatnak magyar szemmel különleges értéke, hogy noha első sorban a holland hatásra fókuszál, egyértelművé teszi, hogy a magyar bauhäuslerek és az intézmény hatókörébe tartozó magyar művészek milyen megkerülhetetlen szereplői az iskolának.

Moholy-Nagy László 1922-től az előképzés, a Vorkurs vezetőjeként mind az új formanyelv, mind pedagógiai nézetei miatt forradalmi tanáregyéniségnek számított,

akinek abban is nagy szerepe lett, hogy az iskola által készített tervek megfelelő kivitelezőkhöz juthattak el. Huszár Vilmos a De Stijl tagjaként írta meg azt a cikket, amelyben a csoport nyíltan konfrontálódott a Bauhaussal. Breuer Marcell itt tervezte csővázas székeit, a híres B1-es és B5-ös modell Gropius dessaui új Bauhaus-iskolaépületéből indult hódító útjára, más modelleken Gerrit Rietveld hatását láthatjuk.

Kevés olyan közösség van, amely 100 év távlatából is olyan frissen szólít meg, mint a Bauhaus.

Ha városias környezetben vagyunk és fölnézünk ebből a cikkből, egészen biztos, hogy legalább egy olyan tárgyat látunk, amely az iskola hatását mutatja. A csővázas bútorok, a forgatható asztali lámpa vagy az Ikea forrása egyaránt a Bauhaus-eszme. A Boijmans Múzeum kiállítása pedig élővé teszi azt a közeget, ahonnan egy mindent átható irányzat kibontakozhatott.

A Netherlands ⇄ Bauhaus – Pioneers of a New World című tárlat a rotterdami Museum Boijmans Van Beuningenben tekinthető meg (keddtől vasárnapig 11-17 óra között) 2019. május 26-ig.

Nagy Zsófia

szerző: Nagy Zsófia
honlap e-mail
Nagy Zsófia 1983-ban született Budapesten. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a MOME elvégzése után az Iparművészeti Múzeumban és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen dolgozott kommunikációs munkakörben. Jelenleg Rotterdamban él és idegenforgalommal foglalkozik, szabadidejében igyekszik bekapcsolódni a város kulturális életébe. Leginkább az építészet, az irodalom és az iparművészet érdekli.

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum