KULTer.hu - „Mintha egy kilégzés lenne az egész”
110697
post-template-default,single,single-post,postid-110697,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Mintha egy kilégzés lenne az egész”

Interjú Szabó Imola Julianna író-költővel

Szabó Imola Julianna művészetében összefonódik szöveg és grafika, irodalom és képzőművészet. A frissen megjelent Lakása van bennem a harmadik kötete – az író-költőnővel kép és szöveg szimbiózisáról, érzésekről, nehéz élethelyzetekről beszélgettünk.

KULTer.hu: Önmagad betű- és pixel-rakodómunkásként határozod meg. Mi rejlik a megnevezés mögött?

Több művészeti ágban kezdtem el tevékenykedni, és egyre nehezebb volt meghatározni egy már létező fogalommal, hogy mi a „titulusom”, ezért arra gondoltam, alkotok egy szót, ami összefoglalja ezt a sokszor favágós-rakodós-betű-pixel folyamatot. Ez lett a betű- és pixel-rakodómunkás. Mondhatni lázadás a címkék ellen. Azóta rajtam ragadt.

KULTer.hu: A Lakása van bennem a harmadik köteted. A kiadványhoz saját illusztrációk készültek, amik harmonikusan illeszkednek a kötet szövegeihez. Miként kapcsolod össze a különféle művészeti ágakat egy verseskötet keretein belül?

Az eddigi kettőnél mások (Palman Zsuzsi, Maros Krisztina) képi világa egészítette ki a szövegeimet, így voltak teljesek. Ez a kötet egyszerre mozgatott meg vizuálisan és stiláris szempontból, ezért minden félelmem ellenére bele kellett vágnom abba, hogy képileg is reflektáljak az engem érintő kérdésekre.

Párbeszédet szerettem volna létrehozni kép és szöveg között.

Ezeket az elemeket nagyon minimálisan, nagyon finoman akartam beilleszteni a könyvtestbe, hogy ne kiüssék egymást, hanem szimbiózisba kerüljenek. A könyvtervnél volt egy vízióm. Szerencsére ez az elképzelés tetszett a kiadónak is, így szabadon tudtam ebben a térben dolgozni. A szövegek voltak kész először, utána a fejezetrajzok. A kisebb képek a könyvterv tördelése és layoutja közben alakultak.

KULTer.hu: Az egyes ciklusokat bevezető egész oldalas képek mellett letisztult rajzok is követik a versek lüktetését. Az illusztrációk visszatérő természeti motívumokat idéznek meg, mint a róka, a madár és a különféle növények, emellett az emberi kéz és a tüdő is feltűnik több helyen. Számodra mit jelentenek ezek a képek? Miért éppen ezek mellett döntöttél?

A fejezetképekben megpróbáltam vizuálisan tükrözni a ciklusban megbújó világot. A kisebb elemeket a szövegből kiemelt motívumok szülték. Azok a szavak, félmondatok vagy csak víziók, amikbe a verseket át tudtam fejben forgatni. Van, ahol ez közelebb áll a vershez, de néhány esetben messziről indul.

Érzeteket szerettem volna összekapcsolni, hogy közösen kiadjanak egy harmadik jelentést.

A növények, a tüdő és a madár szó felbukkan a szövegekben. Izgatott, hogy ami betűk egymás mellé rendezésekor keletkezik, az a vonalak egymásba illesztésekor is létre tud-e jönni. És ha igen, akkor együtt képesek-e egy harmadik jelentés létrehozására, ha nem is ugyanazon a könyvlapon találkoznak, hanem „csak” átfűzik a könyvtestet.

KULTer.hu: A Jelenkorral jótékonysági aukciót hirdettetek, ahol a kötet három grafikájára lehetett licitálni, a befolyó összeg a Van Esély Alapítványhoz került. Csodálatos, hogy az alkotói munkával, a művészeteddel nyújtasz segítséget. Milyen élmény volt számodra ez az akció?

Amikor elkészült a kötet már tudtam, hogy szeretnék a képekből licitet. Minden évben fel szoktam ajánlani egy-egy képem vagy munkám egy fontos ügyért. Ennél a kötetnél viszont személyesebb cél vezérelt. Tudom, hogy milyen érzés esélytelennek lenni, közel a hajléktalansághoz, hogy milyen nehéz kilépni a semmibe egy rossz kapcsolatból gyerekkel.

A versek magja is ebből a nehéz időszakból táplálkozott.

A Van Esély Alapítvány pedig pont ezekben a válságos helyzetekben nyújt segítséget. Szerettem volna tovább adni azt a sok jót, amit akkor a barátaimtól kaptam. Nélkülük nagyon nehéz lett volna. A kiadó kérdés nélkül az ügy mellé állt, támogatott, segített mindenben. Álmodni sem mertem akkora összegről, amit sikerült összegyűjtenünk.

Felszabadító érzés volt, hogy innen a híd túloldaláról adni tudtunk azoknak, akik most döntenek a sorsukról.

Talán egy kicsit elhiszik, hogy van jobb élet, csak bátornak és kitartónak kell lenni hozzá. Keresztes Cecíliával, az alapítvány egyik munkatársával szeretnénk egy felolvasással egybekötött beszélgetést is szervezni egy anyaotthonba. Ezekben a bizonytalan időkben minden segítség lehet. A figyelem egymás felé nagy ajándék.

KULTer.hu: A kötetcím számomra épp az otthonosságot, a lelket betöltő érzéseket, kitörölhetetlen emlékeket idézi. Mi vezérelte a címadást? Ért olyan tapasztalat, ami ihletet nyújtott ehhez?

Nagyon érdekes, amit mondasz. Ez van benne, a lelket betöltő jó és rossz érzések. Nagyon fontos nekem a cím, de nehezen adok verseknek, kötetnek jó címet. Ebben Darvasi Ferenc, a szerkesztőm és a felesége volt a segítségemre. Összegyűjtöttünk pár ötletet, és abból választottunk. Aztán ehhez a motívumhoz igazodva terveztem meg a kötet szerkezetét.

Nagyon örültem, mert az első visszajelzések között volt, hogy gyönyörű a kötet címe.

Ezek az érzések, amik otthonná lesznek bennünk, érdekesen alakítják az időt körülöttünk. Én már mindenhol és bárhol otthon tudok lenni, ahol ott van a családom. A jelen, amiben élek, nagy erőt adott ehhez az időutazáshoz egy elképzelt jövőbe és a megélt múltba.

KULTer.hu: Ha már szóba hoztad a múltat, a Lelakott falak ciklus versei 2009-re datált művek. Mit jelent számodra ez az év?

Ez az év nagy forduló. Ekkor lettem anya, és újraszültem magamat is. Megtanultam kiállni magamért, a gyermekemért. Dönteni kezdtem, szembenézni a nehézségekkel, belátni a hiányosságaimat. A Lelakott falak egy olyan nő gondolatai, aki csak sodródott az eseményekkel, és azok körbefalazták.

KULTer.hu: Az anyaság, a rokonok elvesztése, az érzelmi kapcsolatok visszatérő, központi témái szövegeidnek – már a Kinőtt szív és a Varratok című könyvekben is megjelennek. Hogy érzed, az új kötet képes más szempontból megmutatni ezeket?

Ebben a kötetben a kapcsolatoknál a gyász utáni állapot érdekelt. Amikor már nem fáj, amikor az csak egy tényszerűség. Amikor már olyan távol van tőlem, hogy eszembe sem jut.

Lehet, hogy ez a korral jár, de elkezdtem az érzelmeket lehasítani a történésekről.

Nem eltolni azokat, hanem megvárni, amíg olyan messzire kerülnek, hogy már alaktalanok. A versforma is ehhez igazodott. Itt már nem éreztem hitelesnek a verspróza folyékony és burjánzó szövegtestét. Itt a szikárság érdekelt. Groteszkebb, letisztultabb és talán kegyetlenebb lett a szöveg. Két szó cseng össze az olvasóktól: bátor és őszinte.

KULTer.hu: A szövegeidben legöngyölődő sorok „táncát” nem szakítják meg központozási jelek. Van célod ezzel a szerkesztési móddal?

A kötet utolsó szakaszában alakult így. Egyre inkább azt éreztük Darvasi Ferenccel, hogy el kell vessük az írásjelek használatát. Oda kerüljenek a hangsúlyok, ahova az olvasó tenné.

Az egész egy megtört folyam legyen, aminek nincs végén se pont, se vessző.

A levegőszerűség fogott meg ebben leginkább. Mintha egy kilégzés lenne az egész. Nekem ezt jelenti ez a kötet: egy visszatartott lélegzet, amit most kifújok.

KULTer.hu: Tervezed a Lakása van bennem versvilágának folytatását?

Az elején nem terveztem, de azóta született pár vers. Most a Lengyel-ösztöndíjas kép-szöveg projekten dolgozom, versprózákat és egy kisregényt írok. A forma és a téma kölcsönhatása fontos számomra. Igyekszem hallgatni a belső hangra, ami visítani kezd, ha hamis lesz az egymásra hatás, és leuralja a rutin.

A borítófotót Olajos Ilka készítette.

Urbán Andrea

szerző: Urbán Andrea
honlap e-mail
Urbán Andrea 1998-ban született Szolnokon. Jelenleg a Debreceni Egyetem angol-magyar szakos hallgatója. Első kritikája a KULTer.hu-n jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum