KULTer.hu - Valóban más volt?
110838
post-template-default,single,single-post,postid-110838,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Valóban más volt?

Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója

„Gameboy, Happy Gang, hamisított vonatjegy” – talán ezekkel össze lehetne foglalni ezt a kellemes, kedd délutáni programot, Vass Norbert Indiáncseresznye című novellás könyvének debreceni bemutatóját, amelyen közösen utazhattunk vissza a kilencvenes évekbe egy felolvasás, egy filmrészlet és a kivetített fényképek jóvoltából.

Izgalmas programon vettünk részt május 21-én a MODEM-ben. Vass Norbert második kötetének, az Indiáncseresznyének a rendhagyó bemutatóján Csáki László rendező-grafikus is tiszteletét tette készülőben lévő Kék pelikán című animációs dokumentumfilmjének előzetesével, illetve Timár Sára Erzsébet fotósorozatát is megcsodálhatta a nagyérdemű, így vizuálisan is teret nyert a nosztalgia.

Hogy mi az, ami hármójukat összekötötte? A múltidézés.

A MODEM kávézója, a Zöld kilincs kitűnő helyszínnek bizonyult, egyfajta családias félhomály fogadta az érdeklődőket. Nyitásként a művészeti központ kurátora, Don Tamás köszöntötte és mutatta be a vendégeket, majd át is adta a szót Vass Norbertnek, hogy egy tetszőleges részlet felolvasásával indítsa el ezt az egyórás kvázi utazást. A Félelf című novella szövegét hallgatva szinte mindenki arcán egyre szélesebb vigyor mutatkozott. Mintha egy gyermekkori élményekből merített történetet hallottunk volna, ami több vonásában is emlékeztet egy bizonyos korszakra: a rendszerváltás utáni évekre, évtizedre.

Az időszakot sokan emlegetik keserédes mosollyal kísérve,

így jogosan merült fel a kérdés: miért pont ezt a korszakot választotta? A szerző egy egyszerű okot hozott fel: ez volt az ő gyermekkora, egy olyan időszak, amire mindig szívesen tekint vissza. Don Tamás elárulta, hogy különösen örül Vass Norbert témaválasztásának, ugyanis meglátása szerint a nyolcvanas évek felidézése manapság túlzottan is a reneszánszát éli – példaként egy nagy sikerű sorozatot, a Stranger Things-et hozta fel –, ezzel szemben az eggyel későbbi évtizeddel méltatlanul keveset foglalkoznak, pedig ennek a kornak a fiataljai a legharsányabb nosztalgiázók, állítják magukról.

A kilencvenes évek azonban tényleg más lett volna, mint a többi évtized? Szebb volt? Jobb volt? Több volt?

Ekkor elevenedett meg igazán a múlt. Ekkor kezdett el a többi vendég is szóhoz jutni, feleleveníteni, mit is jelentett számukra az ezredforduló előtti utolsó néhány év. Volt szó Tesco-parkolóban megrendezett Happy Gang-koncertről, grafitceruzával visszatekert walkmanről, VHS kazettáról, Turbo rágógumiról és még lehetne sokáig sorolni. Vass szerint tipikus dolgok történnek a felolvasott novella szereplőivel, az elbeszélő szerepét magára öltő gyermek szemszögéből megismerhetjük,

újra átélhetjük, milyen is volt fiatalon látni a világot: részleteket felfogni belőle, de „nem látni a nagy egészet”.

Felvetődhet bennünk a gyanú: azok nem érzik magukat hátrányos helyzetben a mű olvasása közben, akik máskor voltak gyerekek? El is hangzott egy kérdés: hogyan reagáltak mondjuk az idősebbek erre a műre? Vass büszkén mesélte, hogy számos pozitív visszajelzést kapott a nála idősebbektől. Többen felnövekedéstörténetként olvasták a novelláskötetet, illetve át tudták konvertálni a saját fiatalkorukra a leírt eseményeket, szituációkat. Egy hölgy (Láng Eszter – a szerk.) fel is szólalt a bemutató végén, szerinte azért remek a könyv, mert olyan időtálló erények vannak benne, mint például a gyermekkori barátság, s további kapocsként szolgáló motívumok, melyekkel össze tudta kötni az olvasottakat a saját gyermekkorával is.

Don Tamás ezután Csáki Lászlóhoz fordult, aki hamis jeggyel utaztatta tovább a közönséget a nosztalgiavonaton.

Készülőfélben lévő filmje, a Kék pelikán egy kalandos útra kalauzolt el bennünket. Saját bőrén tapasztalta meg, milyen hamis vonatjeggyel átutazni Európát, s szerette volna bemutatni, hogyan is működött anno a hamisítók világa. Teltek, múltak az évek, a fals jegyek korszaka letűnt, de Csákit érdekelte, mi lehet ezekkel az emberekkel. Általuk nyílt ki igazán a világ a rendszerváltozás utáni magyarság előtt.

A vasfüggönyt lebontották, viszont a hivatalos jegyárak megfizethetetlenek voltak, emiatt engedtek sokan az illegális európai barangolások csábításának.

A beszélgetés során szó esett a kor egyik leghíresebb alakjáról is, aki szintén a könnyebb utat választotta szebb élet eléréséhez: ő a volt Viszkis, aki kultikus karaktere volt a kapitalista gazdaságra váltani kívánkozó, millió nehézséggel küzdő Magyarországnak.

Bár ez nem derült ki, de talán a rendező hálával tartozik a hamisítóknak. Köszönete jeléül nem is választhatna mást, mint a filmalkotást. Mindezzel lehetőséget nyújt nekik, ugyanis saját magukat alakítva, saját hangjukon mesélhetik el történetüket a vásznon. A készülő film fél évvel ezelőtt megjelent előzetesét is volt szerencsénk szemügyre venni.

A Balázs Béla-díjas rendező 11. alkotásáról elmondható, hogy tökéletesen illeszkedik a délután fő témájához.

A kilencvenes években virágzó, majd egészen a kétezres évek elejéig működő vonatjegy-hamisítás a stoppolás mellett egy „biztonságosabb” lehetőséget nyújtott az embereknek a maga korában.

Timár Sára Erzsébet képeit a beszélgetés teljes ideje alatt a kivetítően lehetett megcsodálni. 2015-ben végigjárta az országot, rengeteg kultúrházba, vagy ha úgy tetszik, „művházba” látogatott el, az ott látottakat pedig lencsevégre kapta. Timár kiemelte, habár régen sok városban ezek az intézmények voltak az első számú kulturális helyszínek, mára csak a kisebb településeken számítanak hasznosnak. Elmondása szerint bár 2010 óta próbálják megmenteni ezeket az épületeket folytonos felújításokkal,

a régi bútordarabok, az ezeréves festmények, illetve egyéb használati tárgyak valahogy mindig visszakerülnek a modernizálni kívánt kultúrházakba.

A 2016-os Capa-nagydíj ösztöndíjasa szerint így teremtődik meg az a „köztes világ”, melyet ezek az épületek magukban rejtenek. Kívülállók próbálják a jelenben tartani ezt az intézményrendszert, ennek ellenére mégsem képes jelentős megújulásra –

mintha örökre a múlt képviselete lenne a feladata az ország legtöbb művelődési házának.

Miért is szeretünk annyira nosztalgiázni? A válasz talán az idő megszépítő erejében rejlik. Sokan hajlamosak vagyunk a múltban történt eseményeket, élményeket előnyös filteren keresztül látni. De egy kis egészséges nosztalgia senkinek sem árt, sőt kellemes időtöltés tud lenni a megfelelő társaságban.

Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója, Debrecen, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Zöld kilincs művészeti kávézó, 2019. május 21.

A fotókat Hutanu Emil készítette.

Örökös-Tóth Lajos

szerző: Örökös-Tóth Lajos
honlap e-mail
Örökös-Tóth Lajos 1998-ban született. Jelenleg Kisújszálláson él. A Debreceni Egyetem magyar- és történelemtanár szakos hallgatója. Szabadidejében szívesen ír verseket, novellákat, valamint előszeretettel foglalkozik filmekkel. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. jún. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum