KULTer.hu - Vincze Bence verse
109360
post-template-default,single,single-post,postid-109360,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Vincze Bence verse

egylényegű 

elereszti a szél
a levegőt elsodorja
ma minden egyszerre mozdul
tiéd lesz az idő
és a nélküle létezők
hiányában a madár ívelése
elmarad a lépések porzaja
az utánuk hagyott csapák
redők és fakó arcvonalai
a szabadságnak
jöttömre nem rezeg a táj
hiszem az érkezést
részekre szakadok
hogy meglássam
a vízből merített egészeket
most a patak sem
menekül
itt száraz üveg a medrek törése
ez a kút mélyre ered
felhúztuk a vizet és
most benne maradt a csobbanás
szomjazom
tudnám nyelni a hideget
a vízben mozdulatlan
tükröződő füstöt és eget
megjön az ősz
beszűkülne a világ
közelebb ég a tűz
éhes lángjukat eresztik
a parázsban ragadt roppanások
ez bennünk más
otthon vagyunk a levegővételek
ritmusában
a kavicsoktól borított utak alatt
leszállok a hegyről
és elviszlek magammal
hogy te is megérezd
a mozgásban az idő feltöretlen repedéseit
nincs is idő
itt mindent az ember alkotott
míg bennünk marad
a halandóság
körmünk alá törik

Borítófotó: Lutor Katalin

Vincze Bence

szerző: Vincze Bence
honlap e-mail
Vincze Bence 1997-ben született Szombathelyen, jelenleg az ELTE Savaria Egyetemi Központ (Szombathely) magyar-orosz szakos hallgatója. 2016 óta az f21.hu szerkesztője és felelős kiadója.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum