KULTer.hu - „Naphoz hasonló vagyok”
111876
post-template-default,single,single-post,postid-111876,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Naphoz hasonló vagyok”

#Csontváryma

Száz éve, 1919. június huszadikán hunyt el a magyar festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar. A halálához kapcsolódó emlékév keretében április harmadikán, Pécsett egyik leghíresebb képét, a Magányos cédrust megidézve egy libanoni cédrusfát ültettek el a baranyai megyeszékhelyen, a Szent István téren.

Páva Zsolt polgármester az eseményen utalt arra, hogy az idei évben a városban sok olyan programmal készülnek, amelyekkel méltó emléket állíthatnak Csontváry zseniális műveinek, az országos megemlékezések gerincét is Pécs adja majd. Az eseménysorozathoz csatlakozik a főváros is, az évforduló alkalmából a Juhász Anna irodalmár vezette Hadik Irodalmi Szalonban tartották Csontváry ma címmel az irodalmi szalonok idei szezonjának záró alkalmát.

A Hadik közelében is található olyan cédrusfa, melyet a festő emlékére ültettek.

Mielőtt magáról az estről beszámolnék, érdemesnek tartok néhány olyan gondolatot megosztani az olvasókkal, melyek támpontot adhatnak művészete értelmezéséhez, és közelebb hozhatják őt az emlékév kapcsán is.

Nehéz dolgunk van, ha megpróbáljuk Csontváry festői stílusát behatárolni.

Élete folyamán a posztimpresszionizmus (a XIX. század utolsó harmada) és az expresszionizmus (1905–1920 között) egyaránt teret nyert a képzőművészetben. A posztimpresszionizmus képviselői igyekeztek elszakadni az önmagáért való természetábrázolástól, keresték a műalkotás törvényeit, és hangsúlyt helyeztek a tartalmi-formai egyensúlyra is, míg az expresszionisták az érzelmek szenvedélyes kifejezésére törekedtek, a színeket drámaian kezelték, a formákat jellemzően torzították. Magával a művésszel, Csontváryval érthetünk leginkább egyet, aki egyik irányzathoz sem tartozónak titulálta magát, a „Napút-festők”-höz érezte közel a művészetét.

Életében magányos, meg nem értett festő volt, aki nem is sejthette, hogy megítélése olyannyira megváltozik az elkövetkező idők során,

hogy a kétezres években kétszázmillió forint feletti összegekért fognak gazdát cserélni a képei.

Csontváry a más művészeti ágakban alkotókat is képes inspirálni.

Több filmalkotót is megihletett, közöttük Huszárik Zoltán filmrendezőt is, aki róla alkotta Csontváry című, második nagyjátékfilmjét, melyet egy évvel a rendező halála után mutattak be. A folyamatos alkotni vágyás ellenére jelentkező meg nem értettség mindkettejüket jellemezte, talán ezért is mondhatta Huszárik a filmmel kapcsolatosan: „Csontváry én vagyok.” Az alkotás különlegességét Gelencsér Gábor filmesztéta szerint többek között az adja, hogy a rendező felkereste a képek eredeti helyszínét, és ott a film eszközrendszerével újraalkotta a festményeket. Nem kiállítási tárgyakként ábrázolta azokat, hanem a festő személyes terében helyezte el őket. A film nem csak Csontváry életével, de korának szellemtörténetével is foglalkozik. A főszerepet eredetileg Latinovits Zoltánnak szánta, akinek a forgatás közben bekövetkezett halála miatt

a bolgár Ichak Finci játszotta el, aki megdöbbentően hasonlított Csontváryra.

A Hadik Irodalmi Szalonban Juhász Anna vendégei Gerlóczy Gábor képzőművész, a Csontváry Emlékműterem és Műhely Kulturális Egyesület (CSEMKE) elnöke, Romváry Ferenc művészettörténész és Jász Attila költő voltak. Hozzájuk csatlakozott az est során Kaszás Gergő színművész és Táborszky Bence trombitaművész.

A Hadik-ház különleges módon kapcsolódik Csontváryhoz, utolsó éveiben ugyanis itt volt a műterme,

ezért az emlékét és művészetét ápoló CSEMKE itt szeretné létrehozni a Csontváry Emlékműtermet. Ez az a hely, ahol Gerlóczy Gedeon építész a festő halála után rátalált a Csontváry-hagyatékra, és innen mentette meg a festményeket. Abban a beszélgetés minden szereplője egyetértett, hogy annak ellenére, hogy mintegy 75 képe maradt csak fenn, Csontváry világnagyságnak tekinthető. Világhírű azonban azért nem lehet, mert képei legnagyobb részben állami tulajdonban vannak, ezért a nemzetközi műkincspiacon nem foroghatnak, védettséget élveznek. A résztvevők elmondták, hogy a művész jelenésszerű állapotokban, elhivatottságérzéssel festett, és általában is profetisztikus magatartás jellemezte.

Életútja abban is különbözik pályatársaitól, hogy a festést későn kezdte el, előtte gyógyszerésznek tanult, illetve egy ideig jogot is hallgatott.

Jász Attila költő úgy nyilatkozott, hogy Csontváry művein keresztül értette meg, mi is a művészet. Azért azonosítja a képeket a művészettel, mert többet jelképeznek a valóságnál. Szerinte Csontváry képein a valóságnál sokkal többet, jóval túlmutatóbbat kell keresni.

Romváry Ferenc Munkácsy-, Pro Civitate Pécs- és Tüke-díjas művészettörténész igazi Csontváry-specialista,

többek között a pécsi Csontváry Múzeum létrehozója. 1991–1995 között a Csontváry-kiállítás miniszteri biztosa volt, és ő irányította a Csontváry-képek restaurálását is. A pécsi, budapesti, stockholmi, rotterdami, müncheni gyűjteményes Csontváry-kiállítás rendezője volt. Felkereste Gerlóczy Gedeont, a hagyaték őrzőjét a képek kapcsán. Gerlóczy végül a művészettörténészre hagyta a Csontváry-ügyet. Gerlóczy Gedeonnak köszönhető az, hogy ma ismerhetjük és csodálhatjuk a Csontváry-hagyatékot, mindent megtett azért, hogy az életmű megmeneküljön.

A festőről készült fotográfia nem maradt fenn az utókorra, valószínűleg azért, mert Csontváry sokat költözött és utazott.

A Hadikban lévő műteremben nagyon sokat írt, ezen írásaiból is hallhattunk részleteket az est folyamán, Kaszás Gergő felolvasásában.

Ha Csontváry festményeiről gondolkodunk, bizonyára sokaknak a Magányos cédrus vagy A taorminai görög színház romjai jut eszébe. Számomra igazán különleges a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában lévő, Az öreg halász című festménye, amely Dicső Ágnes restaurátor áldozatos munkájának köszönhetően újult meg nemrégiben. Az 1902-ben készült, 45 x 60 cm-es kép már százöt év nyomait viselte magán, amikor restaurálására sor került. A kép előbb már említett különlegessége abban áll, hogy ha függőlegesen egy tükröt helyeznek a közepére, akkor két teljesen ellentétes kép jelenik meg annak két oldalán. Az egyiken a halász mögött nyugodt tenger ringatózik, csendes tűzhányóval, miközben ő egy csónakban ül.  A másik oldalon viszont a halászt az ördög képében, viharos tengerrel, kitört tűzhányóval és egy koporsóban ülve láthatjuk.

Ez a festészeti és egyben gondolati csavar is mutatja Csontváry zsenialitását és egészen egyedi látásmódját.

A Hadik Irodalmi Szalon rendezvényének köszönhetően összművészeti megközelítésből emlékezhettünk rá, és az esemény méltó megalapozása volt a most induló, száz napos rendezvénysorozatnak.

#Csontváryma, Budapest, Hadik Kávéház, 2019. június 19.

A fotókat Lettner Kriszta készítette.

Rácz Anna

szerző: Rácz Anna
honlap e-mail
Rácz Anna 1974-ben született Budapesten. Az ELTE-n 2002-ben művelődésszervező, majd 2016-ban jogász diplomát szerzett. Szenvedélye a kultúra és az írás. Kulturális, művészeti témájú műsorokat vezet az Első Pesti Egyetemi Rádióban (EPER). Blogja mellett több fórumon is publikál, leginkább színházi, irodalmi, képzőművészeti és zenei témákban.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum