KULTer.hu - Nyirán Ferenc versei
111036
post-template-default,single,single-post,postid-111036,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyirán Ferenc versei

Végül 

Hiába hatolsz egyre mélyebben
a városi dzsungel sűrűjébe, csak
mind magányosabb leszel, mert
elkerülnek az emberszabásúak,
hisz homlokodon hordozod a rád
égett jelet, már nem törsz utat
magadnak bozótvágó késsel,
hagyod, hogy ágbogak ejtsenek
új sebeket rajtad, hagyod, hogy
utánad köpjenek az útonállók is,
már kirabolni sem akarnak, hisz
mit is vehetnének el tőled, talán
az életed? Pedig épp ennek
örülnél leginkább, de nem kell
már senkinek, ki venné magára
e bűnt a nagy semmiért, lásd be,
haszontalan vagy, mint egy flopin
tárolt dokumentum, mint egy
remény nélküli, végleg kiégett
istenhit, és hiába érsz végül
egy tisztásra, melyről meseszerű
három ösvény ágazik, csak ülsz
a zöld tér közepén, könnyedtől
kiég a fű, és süt rád, süt a nagy
semmire a jéghideg telihold.

Húsvét 

Szombat éjjel volt vagy
talán már vasárnap. Jézus
készült a feltámadásra.

Gyorsulási verseny, nem
újdonság a kisvárosban.
Harminc éve már, és csak
a résztvevők cserélődnek,
ahogy jönnek a fiatalabbak.

Ott ment át, ahol én is minden
áldott nap, ha sörözni megyek.

Harminc métert repült a
kereszteződéstől a harmadik
fáig. Alig múlt tizennyolc.

B. Emese már nem fog érettségizni.
De talán ő is feltámad.

Levelek Junilkának 4.

Ha tudná, mi minden van még
a rovásomon, tán el sem hinné.
Jó, egyszer ott bóklásztam az
albérlete előtt, nem is tudom,

miben reménykedve, de tucatnyi
hívásomra sem vette fel a telefont.
Ebédidőben léptem meg a színházból,
tűzött rám a nyári nap, amikor egyszer

csak megjelent előttem. Épp a piacról
jött, kosarában a karfiolt bámultam. Te
mit keresel itt?!
Én csupán makogni
tudtam, vén majom. Otthon felejtette a

telefonját. Csak megerősítettél abban,
hogy munkahelyen nincs barátság.
Nem is tudom, ha akkor találkozom a
nagy Ővel, ezt hogy magyaráztam volna

ki. Pedig ha tudná, hogy éjjel visszatértem!
Kód nélkül jutottam be a nyitva hagyott
lépcsőházba. Nem tudtam, melyik lakásban
lakik, nem is mertem a folyosókra kilépni,

mert mi van, ha épp akkor előjön a lakásból?
Így csak lopakodtam a sötétben le, vissza,
magam előtt is szégyenkezve.

Borítófotó: Giorgio Trovato

Nyirán Ferenc

szerző: Nyirán Ferenc
honlap e-mail
Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Apróságok kicsiny tárháza című verseskötete a 2016-os Könyvfesztiválra jelent meg a Műút-könyvek sorozatban, második könyve 2018-ban jelent meg Kentaur címmel.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum