KULTer.hu - Pozitív erő vs. vihar: 1-0
111994
post-template-default,single,single-post,postid-111994,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Pozitív erő vs. vihar: 1-0

Kolorádó Fesztivál, 2. és 3. nap

A bemelegítő napok után péntekre indult be igazán az idei Kolorádó Fesztivál. Kurt Vile megtöltötte a nagykovácsi cserkészparkot. A telt házas nap után jött a szombati zuhé, ami elmosott pár koncertet, hazaküldött elég sok embert, viszont a Kolorádó – a kommunikációs problémák ellenére – túlélte a vihart. Az igazi fesztiválveteránok ott maradtak és buliztak egy jót.

Pénteken Kurt Vile megtöltötte a nagykovácsi cserkészparkot – a legtöbb napijegyes ekkor érkezett a fesztiválra,

a szervezők szerint telt ház volt, este 10 után már nem nagyon lehetett több belépőt eladni. A csütörtökön nehezen beinduló nagyszínpados program egyből a Carson Coma, Middlemist Red, Kurt Vile, The Moog négyessel robbantott – sokan végig a Székelykapunál maradtak ez idő tájt. 

A Middlemist Red – mint az egyik legmenőbb hazai pszichedelikus rockbanda – kiválóan megágyazott Kurt Vile-nak, aki pont azt hozta, amit rajongói elvárhattak tőle.

Teljesen korrekt koncertet adott. Míg a Loading Zones az elején kissé kaotikusan szólt, az amerikai indie folk sztárja belelendült a koncert negyedére, és bő egy óráig úgy éreztem, teljesen azonosulni tudok lezser életfelfogásával. Énekelhet arról, hogy nem szeret parkolójegyet fizetni, vagy leírhatja, hogy milyen számára egy teljes nap semmittevés, mindig önazonos tud maradni. Zenekara, a The Violators kiválóan kísérte, sokszor hangszereket váltva, de mégis Kurt Vile gitárjátéka emelkedett ki leginkább. Természetesen sokkal jobb gitáros, mint énekes, egyedi gitárhangzása az akusztikus (!) gitárszólóinál jött ki leginkább.

Nyilvánvaló, hogy Kurt Vile nem mindenki kenyere, számai hosszúak, középtempójúak, akár még monotonnak is mondhatók – a szövegei adnak dinamikát a dalainak.

Viszont zenéje alatt lehet elmélkedni, gondolkodni, vagy csak bámulni a szépen felhúzott kolorádós színváltó vászonholdat. Nem az a koncert volt, ahol a közönség magából kikelve ordította a dalszövegeket, pogóra meg már azután sem lehetett számítani, hogy a Middlemist Red alatt azt megakadályozták a biztonsági őrök. Ejnye!

A nagyszínpados programot a tíz éve menőnek számító The Moog nagy reunion koncertje zárta.

A hosszú kihagyás után újra összeálló zenészek ma már leginkább más zenekarokban érhetők tetten: az énekes Tonyó szombaton még a Dope Calypsoval is fellépett, de a Gustave Tigerben és a Haunebuban szintén megtalálhatóak a korábban a külföldi befutás küszöbén álló, Amerikát is megjárt zenekar volt tagjai.

Összességében szép számmal megjelentek a nosztalgiázni vágyó közel harmincas rajongók,

viszont be kell látni, ma már nem annyira menő ez a rágógumi ízű, slágeres indie pop, a fiatalok inkább punkos, szörfös élű zenére vágynak. Tonyó jól láthatólag imádta újraélni a frontemberszerepet, a hangulatra nem lehetett panasz, a fiatalok viszont inkább a Gólya Színpadhoz mentek Deep Glaze-re.

Persze a Székelykapu mellett sem állt le az élet. Nem messze a nagyszínpadtól, a Csűrben a SoundCloud-rappereké volt a terep,

a csodálatos Baba Aziz ajánlásával. Elég volt nap elején a buszmegállóban ránézni a narancssárga sapkában és tudhattuk, lehet rá számítani, ha egy kis autotune áztatta hip-hopra szomjazunk. A Lumenben két relatíve új eladó, a szintiposztpunk God & Monkey és az egyszemélyes dream pop zenekarként funkcionáló Bozóky Felícia Lili, azaz I Am Soyuz keltette fel az érdeklődésemet.

A Gólya Színpadon pedig ismét kiváló volt a program:

Nóvé Soma kezdett a Mordai nevű népzenét feldolgozó projektjével, majd jött a Rock Band For All Men, a Felső Tízezer, a Deep Glaze majd a legtöbben az Analog Balaton igényes minimál technójára buliztak, amelyen tényleg egymás hegyén-hátán másztak az emberek, meg is voltak szeppenve a srácok. 

Ez a pénteki nap volt összességében az egyik kedvenc fesztiválnapom az elmúlt évek terméséből, és emiatt nagy gratuláció jár a Kolorádónak részemről. A szombati nap az időjárásnak köszönhetően sokkal rosszabbra sikeredett, de erről persze senki sem tehet igazán.

Szombaton már a 650 forintos Heineken sör sem csúszott olyan jól lógott a vihar lába. Ha már a sörnél tartunk, itt jegyezném meg, hogy a Kolorádó jelesre vizsgázott a szemét ellen folytatott harcban.

A repohár és az ingyen osztogatott csikktartó/hamutál is hozzájárultak a természet tisztaságának fenntartásához, ami a fesztivál egyik fő üzenete.

Viszont a fesztiválok legnagyobb rémálma, a rossz időjárás minket is elért, mégpedig a Fran Palermo-koncert legvégén. Az előrejelzés nem hazudott, de így is hirtelen csapott le a vihar, többeket felkészületlenül ért ők egy szál pólóban menekültek. Az információhiány nagy problémája a fesztiválnak. Egy ilyen vihart legalább egy szervező általi hangosbemondós bejelentésen előre kellett volna jelezni. Nem Facebookon és a közösségi médiában kell kommunikálni, miközben a helyszínen egyáltalán nincs térerő! Apropó a facebookos kommunikálás: többször napközben jelentettek be spontán akciókat, koncerteket, csúszásokat és lényeges információkat egy – még egyszer kiemelném – internetelérés nélküli fesztiválon. Így többek között lemaradtunk egy Heineken-féle ingyen sörös akcióról és egy rave partyról, amit másnap reggel láttunk az interneten.

Így terjedhetett el az a hamis információ, hogy a vihar közepette kiürítik a fesztivált, ami miatt többen hazamentek, vagy be sem jöttek. Sokan kommentben kiemelték, hogy kifejezetten a Femi Kuti miatt vettek napijegyet, de a biztonsági őrök kiterelték őket a fesztiválról. Mi is megkérdeztünk egy szekust arról, hogy mi lesz a folytatás, amire azt a válasz kaptuk, hogy a „nagyobb koncertek csúszással ugyan, de meg lesznek tartva”.

Végül így is történt – az egy-másfél órás szünet után az egyik szervező végre a színpadra merészkedett és a nézőtérre invitálta a Székelykapu közelében kószáló, a legnagyobb zuhéból éppen csak felocsúdó közönséget. Benne volt a levegőben, hogy a magyarok le fognak égni Femi Kuti előtt, aki az afrobeatlegenda Fela Kuti 57 éves fia. Végül nem így történt. Szépen megtelt a nézőtér az intenzív eső és a sár ellenére. Kurt Vile-hoz hasonlóan itt is azt kaptuk, amire számítani lehetett.

Megkaptuk Afrika minden fájdalmát pozitív energiákká átalakítva: tényleg mindent elmond Kuti egzotikus táncosokkal kiegészített zenekaráról a neve (The Positive Force).

Kuti egyfajta prédikátor stílusában lépett fel, viszont azért a közönségen látszott, hogy kifárasztotta őket a zuhogó eső, az átázott ruhák és az egyre növekvő sár. Sokan a Csűr hip-hopját választották, vagy az amúgy koncerthelyszínként nem szolgáló Erdei Iskolában nyomták a spontán bulit.

A Keret Színpadot sajnos teljesen elmosta az eső, vagyis inkább a sár, így például a Fat & Cute koncertjét sem élvezhettük.

Cserébe ismét a Gólya Színpad mentette meg az estét, ahol a kis vihar utáni felocsúdást követően becsületesen lenyomta fellépését a Szabó Benedek és a Galaxisok, illetve a Dope Calypso az end show-t. Biztos nem így tervezték, de ha már kiköltöztek a fesztiválra, zúdítottak egy energiabombát a legkitartóbb, sárban ugráló fanoknak. Mi hátulról élveztük, de így sem volt depresszív érzésünk az esőben.

A kiadós, hat órán át tartó eső után távoztunk. A buszokra nagyon nehezen lehetett felférni, de a fesztiválozók türelmesen kiállták a sorukat, egy-két buszt viszont ehhez el kellett engedni. A hűvösvölgyi BKK-s éjszakaisok is igazodtak a kolorádós buszokhoz és egy picit később indultak vissza a városba.

A fesztiválnak jövőre sok szempontból fejlődnie kell, de az idei lineupra nagyon büszkék lehetnek.

Már lehetett érezni, hogy határait feszegeti a hely befogadóképesség szempontjából – jóval több italpultra, de leginkább mobilvécére lenne szükség. A festipay rendszer sem indult zökkenőmentesen, viszont a korábban hazaviharzott embereknek korrekt módon visszautalják a szervezők a kártyákon hagyott pénzüket. Nekem működött a bankkártyám is mindig, de elég hamar meguntam, hogy a pultosok mindig elmondták, hogy nem fog működni és inkább töltsek fel pénzt festipay-re. Az áram érdekes módon nem a vihar alatt, hanem csütörtökön, egy enyhe zuhé alatt ment csak el fél órára. Ha ezeket az infrastrukturális hiányosságokat kiküszöböli a fesztivál, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy jövőre is irány Kolorádó! A zenei felhozatalban nem fogunk csalódni, még akkor se, ha nem sikerül olyan jóra, mint az idei. 

Kolorádó Fesztivál, 2. és 3. nap, Nagykovácsi, 2019. június 21–22.

A fotókat a szerző készítette.

Paulusz Kristóf

szerző: Paulusz Kristóf
honlap e-mail
Paulusz Kristóf 1995-ben született Budapesten. Az ELTE-n végzett média és film szakon. Mindene a zene és a filmművészet. Lemezgyűjteménye régi és új darabjairól is szívesen ír, négy éves kora óta jár koncertekre.

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum