KULTer.hu - Mechiat Zina verse
112381
post-template-default,single,single-post,postid-112381,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Mechiat Zina verse

Roadmovie 

Magába szív az anyósülés, filmünk pereg.
Az eleje jó. Akkor még nem volt semmi,
csak a lakásod felé vezető úton a NYITVA felirat,
mögötte a szárított hús, a tojás.
Alkoholt nem árulnak, azt csak lopni lehet,
beleszuszakolni egy erősítő réseibe,
felcipelni a negyedik emeletre.
Lerakod az előszobában,
a cipőt nem veszed le, zoknit csak az ágyban,
az olaszok így csinálják.
Kirakathigiénia a tiéd,
van hozzá lebaszás is:
maradjak cipőben, tartsuk tisztán a fekhelyet.
Nem megy. Zsíros a bőröd, a leheleted,
ragad a frissen mosott ágynemű.

*

Olyan vagy nekem, mint apámnak az állatok.
Betegséget okoznak, szajkózza a mai napig.
Nincs kutyánk, csak pár birka a kertben,
akiket le lehet vágni, szét lehet osztani
magunk és a szegények között.
Nem merek rád nézni,
a veszettségtől félek.
Érzem, fakulsz, ödémásodsz,
mélyül az árok a szemed alatt.
Olyan a tekinteted,
mintha egy liftaknában zuhannál lefelé,
és minden szinten
újra és újra
becsapódnál a semmibe.

*

Szép vagy, mint a próbababák az Andrássy úton.
Nem akarlak így látni, becsukom a szemem.
A fürdőszobádban vagyok.
Olyan szag terjeng, mint amilyen egy idős
láncdohányos bőréből párolog.
Nem merem használni a törülköződ,
a kád szélén száradok.
Ne dörömbölj.
Kiadom a tükröt, szükséged van rá megint,
ahogyan kéne a volán mögött is,
de nem látsz már semmit.
Opálos az üveg, kívülről víz,
belülről lihegés vastagítja.
Vitaminkapszulában utazunk,
mi vagyunk a hatóanyag,
felzabálnak a kilométerek.

*

Téged egy ciszta zabált fel majdnem.
Tolmácsoltam az orvosnak, háttal kellett állnom,
nem engedted, hogy nézzelek.
Vakon meséltem egy fekély megéléséről.
A kórház után nekem adtad anyád karácsonyi ajándékát,
a bőröndödben nem fért el.
Pot-purinak használom, hátha megvéd a molyoktól.
Még nem mentek el,
itt vagy te is,
remélem,
anyád illata elriaszt.

*

Szuggerálom a szalagkorlátot,
akár egy ikertestvért.
Most nézel rám először.
Végtelen, éles zsinórrá húz egyetlen pillantásod.
Tekerj a derekad köré,
hadd szorítsalak ki belőled:
szóródj bele az árnyékunkba.

Borítófotó: Cdn.i

Mechiat Zina

szerző: Mechiat Zina
honlap e-mail
Mechiat Zina 1991-ben született Győrben, jelenleg Budapesten él. Tagja a Fiatal Írók Szövetségének és a Hermaion Irodalmi Társaságnak. Szabadidejében ír, olvas, rajzol. Szövegei jelentek meg többek közt a Műút, a Kalligram és a Műhely folyóiratokban. Portréját Pálfai Domokos készítette.

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum