KULTer.hu - Tóth Anna verse
112387
post-template-default,single,single-post,postid-112387,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Tóth Anna verse

szárnyas oltár 

a leengedett redőnyök
mögött még tombol a nyár.
a szobában félhomály,
hűvös.

a kacsákat már a múlt héten
levágtuk,
de ma úgy hallom,
mintha kiabálnának.

napok óta próbálkozik
végleg eloldani magát innét.
most nem sírok, ma nem.
csak a kezét meg a homlokát
simogatom.

vizes ruhával megtörlöm az arcát.
a zihálás csillapodik, rám néz.
„jaj, de jó…”
aztán ismét alámerül
a szenvedés mocsarába.

sokára értem meg,
és talán soha nem eléggé,
mit is akart.
miért is akarta így.

kislánnyá fiatalította a halál,
mintha ősz hajszálai is
eltűntek volna.

amikor utoljára szárítottam a haját,
azt mondta, mindig is
ilyen hajkoronát szeretett volna.

Bortófotó: Joan Cassis

Tóth Anna

szerző: Tóth Anna
honlap e-mail
Tóth Anna 1985-ben született Budapesten. Születése óta Perbálon él. Szociálpedagógiából diplomázott, majd újságírást tanult. 2009 óta médiareferensként dolgozik. A szépirodalom mellett festészettel foglalkozik. A terepfutás az egyik addikciója.

KULTprogramok

<< 2019. aug. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum