KULTer.hu - A lelkesedés címszava
113210
post-template-default,single,single-post,postid-113210,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A lelkesedés címszava

Interjú Deres Kornélia költővel

A József Attila Kör néhány korábbi kezdeményezése volt annyira eredményes, hogy az egyesület égisze alól kikerülve is továbbműködjön. Ilyen például a hagyományteremtő szándékkal 2017-ben indított JAK Líraműhely, amely az idei évtől Amper Műhely néven várja az érdeklődőket. A régóta aktív tagok a következő napokban mutatkoznak be a KULTer.hu felületén. E csoportként való fellépésről, a szöveg- és a tehetséggondozás menetéről is beszélgettünk a foglalkozássorozat vezetőjével, Deres Kornélia költő, egyetemi oktatóval.

KULTer.hu: A Független Mentorhálózat alapítótagjaként, valamint a Hajdúböszörményi Írótábor egyik líraoktatójaként is foglalkozol tehetséggondozással. Hogy látod, milyen indíttatásból és milyen célkitűzésekkel lépnek az alkotás útjára a kortárs költészetre fogékony fiatalok? 

Sőt, pár éve a kecskeméti nyári People Team ifjúsági táborba is visszajárok irodalmi műhelyeket tartani, illetve voltam idén a remek szegedi csapat, a Törzsasztal egyik íróműhelyén is. Jó ideje látni, hogy itthon sok helyen mozgolódik, demokratizálódik az írói tehetséggondozás (a fenti helyeken túl például Debrecenben, Pécsen, Egerben). A Független Mentorhálózat 2017 elején berobbantotta, felgyorsította mindezt, amikor felszínre hozott egy olyan működésmódot, amely régóta része sok kollégám pályafutásának: vagyis hogy foglalkozunk fiatalabb pályatársak szövegeivel és a tehetséggondozás mint közös ügy természetes alapvetésünk. Ugyanilyen kitörési kísérletként, jó gyakorlatként látok minden fenntartható és dinamikus írói műhelyet:

fellépés ez a mindenkori érdeklogika és frusztráció ellen, amiben benne van a kreatív jótétemény és a magánemberi kiállás gesztusa.

Hogy közösen többet láthatunk meg: közegben, versekben. És ez továbbadható.

A demokratizálódás másik eredménye, hogy egyre több fiatal költőnek, írónak lesz lehetősége kipróbálni egy vagy több műhelyet, visszajelzést kapni a verseire, közösséget találni. És ami ugyanilyen fontos: rátalálni a nyelvre és szempontokra, amikkel a saját szövegeit tudja később, csapat nélkül is vizsgálni. Persze lehet vándorolni: az Amperbe is jönnek vidékről, elvonatoznak Budapestre egy-egy műhelyre.

Nagy az amplitúdó abban, ki miért és milyen irányból érkezik.

2015 óta, vagyis mióta aktívan foglalkozom tehetséggondozással, dolgoztam már olyan fiatallal, aki akkor írta élete második versét, és olyannal is, aki publikált több fórumon vagy éppen slam poetrys tapasztalata volt. Zömében huszonévesek jönnek, de amúgy 12 és 65 év közöttiek. Volt, akiről valamelyik ELTE-n vagy Károlin tartott kurzusom közben derült ki meglepetésként, hogy ír, és így kezdtük megnézni a verseit vagy prózáit, és volt, aki inkább a líraműhely működésére volt kíváncsi, és ez az írásban is lendületet adott neki. Sokakkal egyéni szövegmunkákban is benne vagyok, ha megkeresnek egy-egy műhely vagy éppen egyetemi óra, vizsga után.

Hogy mit ajánlhat reálisan egy íróműhely? Igényt az énidőre,

amit érdemes szövegekkel tölteni, igényt az elmúlt évtizedek magyar és világirodalmi szövegirányainak feltérképezésére, igényt a szabad és kreatív alkotómunkára, a saját történet és nyelv megtalálására. És az ellentartásra: berögzült, kialakult struktúrákkal, hatalmi logikával és retorikával szemben. Ahogy Orbán Ottó írta: „minden nemzedékben akad egy-két tántoríthatatlan őrült: / szemükben lázasan csillog a rögeszmés Nem alkuszunk”.

KULTer.hu: Az elmondottakból is látszik, hogy sok műhely aktív az országban, és neked belátásod van több hasonló kezdeményezésbe. Hogyan helyeznéd el közöttük az Amper Műhely tevékenységét?

Az Amper a JAK Líraműhelyeként indult még 2017-ben, az ötletgazdák Borda Réka és Ferencz Mónika voltak. 2017 őszén pár hónapig Hyross Ferenccel közösen vittük a műhelyeket, de már ezalatt világossá vált számomra, hogy egy piszkosul tehetséges, közösségben (is) gondolkodó csapat gyűlt össze. Szerettem volna mindenképpen megtartani a jó energiákat, tovább vinni azt a munkakedvet és lendületet, ami jellemezte az egyes alkalmakat. Erre a csapat is nyitott volt, úgyhogy lendületből folytattuk 2018-ban, havi 1-2 alkalommal.

Fontos, hogy az Amper mindvégig a pályakezdő költők számára nyitott műhelyként működött, és ez a dinamika abszolút meghatározza a profilt is:

habár több mint száz ember megfordult már a műhelyen, időről időre kialakul egy 10-15 fős alapcsapat. Körülbelül háromnegyed évente van egy alapcsapatváltás, bázisfrissülés. Ettől még ugyanúgy jönnek a „régiek” is, de van egy diverzitás a műhelyalkalmak összetételében. Én szeretem ezt a szabadságot, hiszen így mindenki annyit tesz bele a líraműhelybe, amennyit éppen az adott életszakasza és belső energiája megenged. Ha kell, akkor a negyedik együtt töltött óra végén is nekimegyünk két verssornak.

Muszáj fenntartani a lendületet, ezért szoktam meglepetésvendégeket hívni,

akik segítenek a véleményezésben, új szempontokat hoznak be: Orbán Jolán egyetemi tanár szigligeti műhelyvendégsége például olyan jól sikerült, hogy azóta ők Pécsen belekezdtek egy saját líraműhelybe.

De kísérletezünk anonim alkalmakkal is,

a következő augusztus 14-i (szerda, 17 óra) Ampert erre szánjuk, amikor direkt nem ír senki nevet a szövege fölé, és így megy a véleményezés. Ez is más ritmust, lehetőségeket ad.

Mióta tavaly Simon Márton segítségével otthonra találtunk a budapesti Négyszoba Galériában, már nem csak műhelyezünk, de évente több alkalommal be is tudunk mutatkozni. Emellett a közeljövőben pár csoportos publikációban jelennek meg a régóta aktív műhelytagok.

Az Amper név is azt hivatott jelezni, hogy ez a közösség, amelyik részben a JAK égisze alatt talált egymásra, még mindig tele van alkotókedvvel és tehetséggel.

Ezek a fiatal költők lesznek azok, akik majd meghatározzák a 2020-as és 2030-as évek líráját, ők hoznak új hangot, energiát a közegbe. Ők azok, akiknek a zsebében lapul a József Attila-féle vershagyomány, de ugyanúgy olvassák például Takács Zsuzsát, Kemény Istvánt, Gál Ferencet, Pollágh Pétert, Tóth Krisztinát, Terék Annát, Sopotnik Zoltánt, Fenyvesi Orsolyát, Závada Pétert, Lanczkor Gábort, Izsó Zitát, Térey Jánost. Én azt látom, a műhelyesek több száz versét figyelve, hogy egyrészt a személyesség visszatér (ám ez közel sem az alanyi költészettel válik egyenlővé), másrészt a nézőpontokkal való radikálisabb (meta)szövegjátékok, harmadrészt a történetmesélésre való igény is meghatározza ezeket a friss irányokat. Legalábbis az Amperben lecsapódott részüket egészen biztosan.

KULTer.hu: A műhelytagok érlelt, fegyelmezett, nagy műgonddal előkészített anyagot küldtek publikálásra. Amellett, hogy ők az Amper Műhely régóta aktív tagjai, a foglalkozások keretein kívül is jellemző rájuk a közösségiség? Hogy látod, a nagy fokú diverzitás ellenére ezek az együttlétek közösségkovácsoló alkalmakká tudnak válni?

Vannak persze mikrocsapatok, amelyek a műhelyeken túl is töltenek együtt időt, akár versekkel, akár anélkül. És egymásra találunk más fronton is, kivel szerkesztőként, kivel társadalmi kampányban, kivel az egyetemen színházelméleti-irodalomelméleti vonalon.

Azt látom, hogy aki visszajár az Amperbe, az egy fokkal magabiztosabban érezheti magát a közegben, lesz kihez szólni, lesz kihez kapcsolódni.

Ezen túl kipróbálhatja, milyen versekről véleményt mondani, milyen az, ha az ő szövegeit elemzik, milyen felolvasni, milyen publikálni. Milyen az út egy első kötetig. És persze aki eljön egy műhelybe, kockázatot is mer vállalni: nem arctalan vélemények érkeznek a szövegekről, hanem szemtől szemben megy az elemzés, cserébe nincs bullying, nincs presszió, a tisztelet alap. Talán ennél többet nem is kell vállalni. Hiszen nem alakulatok létrehozása a cél, hanem a kreatív, tehetséges emberek megtartása, segítése, lelkesítése.

KULTer.hu: Milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járhat az induló fiatalok számára a csoportos fellépés? Hol lesznek olvashatók a hasonló szervezésű és ütemezésű megjelenések? 

A KULTer.hu mellett a Tiszatáj felületein várható a közeljövőben csoportos bemutatkozás. Ezek az első lépések, én pedig nagyon hálás vagyok, hogy a szerkesztők ilyen nyitottan és támogatóan álltak ehhez az ötlethez, a remek szövegekért pedig a műhelytagoknak. Ennek megszervezése a részemről az a segítség, amelyik a láthatóbbá válást segítheti elő a műhelyesek számára. A most bemutatkozó költők ugyanis saját utakon járnak, egyéni, erős hanggal.

Az Amper-kötelék azt jelenti, hogy ők nemcsak jó verseket írnak, hanem még az is érdekli őket, mit tudunk ebben a kortárs irodalmi közegben kezdeni egymással, mit tudunk tenni egymásért.

KULTer.hu: Pályádat a szövegekkel való sokrétű foglalkozás jellemzi, hiszen kutatóként, szerkesztőként, szervezőként, szépíróként és oktatóként egyaránt aktív vagy. Hol helyeznéd el szakmai profilodban a tehetséggondozást? Mik a tehetséggondozó tevékenységed legfontosabb tapasztalatai? 

Szakmai profilomban a lelkesedés címszó alatt. A felsorolásodból is látszik, hogy hajlamom van a túlvállalásra és túlteljesítésre, néha érdekel is, vajon meddig lehet feszíteni a munkahúrt, éppen harmadik verseskötetemen és második mesekönyvemen dolgozva, a SzínText újabb színháztörténeti kötetét szerkesztve, a Humboldt-ösztöndíjas német kutatóutat előkészítve, egyetemi kurzusokat tervezve Budapesten és Bécsben, illetve a FESZ-ben is kutatást, társadalmi kampányt szervezve. De bármennyi plusz munka, ideg és idő végül csak elsimul a új verseket nézve, elemezve.

A tehetség elég nagy drive önmagában is, együtt szörfözni még inkább.

Az a jó, ha a szépirodalmon túl be tudunk kapcsolni más fókuszú szövegeket: filozófiát, pszichológiát, színházat, de akár biológiát, matematikát, tudománytörténetet. Így én is könnyebben meglátom az átvezetést egy színházelméleti előadás, egy tanulmányírás és egy műhelyalkalom között. A másik érdekesség, hogy szerencsére a tehetséggondozás az erős kötetek felé is visz: a Független Mentorhálózatos időkből Németh Gábor Dávidnak jelent meg 2017-ben az első verseskötete Banán és kutya címmel, és már a líraműhelyhez kapcsolódik Seres Lili Hanna idei Várunk című kötete. Mindkettő a FISZ gondozásában jelent meg, én pedig szerkesztőként segítettem. És már dolgozunk a következő évek első kötetein is. Tehát ezek a területek dinamizálják egymást, az egyetemi oktatás, a kutatás, a versműhelyek.

A borítófotót Ádám János készítette.

Juhász Tibor

szerző: Juhász Tibor
honlap e-mail
Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Költő, a KULTer.hu szépirodalmi rovatának szerkesztője, a Kortárs Online irodalmi rovatvezetője. Egészségügyi szakközépiskolába járt, majd a Miskolci Egyetemre, most a Debreceni Egyetem hallgatója. Első verseskötete Ez nem az a környék (2015), első prózakötete pedig Salgó blues (2018) címmel jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. dec. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum