KULTer.hu - Juhász Róbert versei
113525
post-template-default,single,single-post,postid-113525,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Juhász Róbert versei

Félúton 

A víz és a zsiradék szerelme ez.
Nylonzacskó a folyó sodrában, egy
felszín alatti ágra lapulva.

Van más választása? Öleli,
míg a vízállás megkönyörül rajta. Nem
végtelen kiterjedésű, s ha valamelyik
széléhez kicsit is közelebb akad el,
tovább gomolyoghatott volna.

Neki pont félúton kellett. Mindig
félúton. A végtagok a zuhanásban
követik ilyen engedelmesen a testet.

Csak egy bőrbetegség a halál. Lepattant
zománc a kádon. Le lehet kaparni. Ami
vérzik, él.

A testre öntött víz szerelme ez.
Szétszalad. Felváltva kérik
a megbocsátást. Nincs rá szükség, már
rég sóízű keresztet szopogat a szenvedő
tavasz.

Ami túl nehéz 

Csak a papír maradt bőrnek. Szőke pihék
a mentségek. Élőket gyászoló, szoptatós
anyajegyek.

Szabálytalan a levegő, zihálnak
a hangszerek. Az élet kényszerének
perisztaltikája elpusztulni nem enged.

Meztelen talpakra évek tapadnak,
a vedlő délután szőrei. Kiszáradt,
vastagabb felhám, ahol folyton érint.

Más aszály ez. Egy síró nőbe élvez
mindent a meder, ami túl nehéz
elpárologni.

Fészek 

Görcsösen, viszonylag szabályos
időközönként összerándul a karizomzat.
Hetek óta túlfeszített húr. Fáradó
szívhang.

Hat fok. Már másodszor próbál
kitavaszodni a héten. Állatokat
szelídítenek a talaj menti fagyok.
Vízcseppek gömbölyödnek össze
kínjukban, fázva.

A nyugdíjas tanító néni két nyulat ajánl
fel egy kisfiúnak, hogy mégis teljes
legyen a húsvét. A gyermek nem sejti,
hogy a derék asszony a szeme láttára
zúzza be az apró koponyákat egy
szekerce fokával. Nem ugyanazt értik
nyúl alatt.

A hátsó lábakat összefogva kell tartania
a fiúnak az ünnepet, hogy az idegek
utolsó játéka jól érezhető legyen.

Hazafele látja először a halált. Nem fél, s
a tetemeket úgy teszi az ajtó elé, ahogy
madár öklendezi fel fiókáinak
a zsákmányt, félig már megemésztve.

Valahogy mindig sejtette, hogy
a remegés nem hajnali hidegtől
származik. Tojások lapulnak a fűben,
kicsiny fészkekben, most már meg meri
várni, míg kikelnek.

Borítófotó: WallHere

Juhász Róbert

szerző: Juhász Róbert
honlap e-mail
Juhász Róbert Zalaszentgróton született 1980-ban. Német nyelv és irodalom szakos tanár. 2017-től publikál.

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum