KULTer.hu - Nagy-Laczkó Balázs kisprózája
113977
post-template-default,single,single-post,postid-113977,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nagy-Laczkó Balázs kisprózája

Sárga-fekete

Egy átlagos banán nagyobb utat tesz meg, mint amekkorát te valószínűleg valaha is megteszel az életben. Valószínűleg. Földrajzi értelemben, hiszen az élet azoknak is nagy utazás, akik végig helyben maradtak.

Az Isten – a nagybetűs katolikus – sokféle banánt teremtett, kicsit és nagyot, majdhogynem egyenest és szinte teljesen csálét. Vékonyat és vastagot, édeset és íztelent, hamar romlót, sokáig megmaradót. Nekünk többnyire kicsi, vékony, csálé és íztelen jut, biztosan azért, mert messziről jön, mert ide már csak a satnyája jut el. A szomorú trópusok megtartják maguknak a szép nagy, vaskos, tartós és ízletes gyümölcsöket, az európaiaknak ott a pénz és a vele járó megannyi feudális kiváltság – legalább azok a nagy banánok a mieink, akit a Bak és a Rák között térítenek. A jó banánköztársaságok komplexusos diktátorainak gőze sincs róla, hogy Európa nem mindenütt a nyugat, de van, ahol kelet is.

A nagybetűs református Isten – nevezzük a példa kedvéért Allahnak – változatos végzeteket osztott ki a banánoknak. A közismert csemegebanán zsengén, üde zölden kezdi rabszolgaságát. Teljesen éretlen még, amikor hideg pengék az anyától elválasztják, majd sok millió társával együtt ládákba, konténerekbe zárják. Veszélyes utat tesz meg a Héttengeren, sokukkal végez a kórság, a patkány vagy a zsúfoltság. Mire hozzánk elér, már kora vénné érlelték a körülmények.

Aztán ott van a főzőbanán, őt mi nem ismerjük személyesen. Ázsia, Afrika, Dél-Amerika esőerdeiben honos. Monszuntól ázott falvakban várja be az úr – a nagyon is kisbetűs úr – akaratát, aki egy nap nyeszlett remegős kezével letöri, hogy a fától a kondérig megtegye csekélyke útját. Szerény élet ez.

Van egy másik banán is, ennek hazája egybevág az egykori vietkongok és vörös khmerek mai aknamezőivel. Valahol a Mekong közelében bujkál, mint Konrád József Marlon Brandója. Tetovált mosolyok, fültágítós erdei őshipsterek mesélnek róla a natgeós felvételeken, hogy igenis létezik. Kicsi és sárga, ott nő Buddha, a nagy szobor oldalában, akit liánok és bódhifagyökerek emésztenek át a Nirvánára. Az élet szenvedés, talán a rossz szövegek is azért íródnak, hogy erre emlékeztessenek. Ez a banán nem ismeri Buddhát, de még csak Indrát se, se Allahot Jehova, Dyaus Pitar, Zeusz Páter, Jupiter néven, se Krisnát mint Krisztust vagy Mithrászt, se Zarathusztra szent tüzét a Nietzsche előtt fellobbanó csipkebokorban. Mert sötétségben él a Méreg zöld levelei alatt, az Édenben, melynek ajtajában kerub áll az excalibur lángoló kardjával, és így szól bármely istenhez: félre bűnösök! Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, a nagy sötétlő erdő ez, párducnak és vad banánnak hazája!

A kis vadbanáné, ki fütyül Linnaeusra, az összes őt kereső maláriás botanikusra. Ő tudja az ismeretek vándorképein túli titkot, hogy a saját kis személyes örvényed mélyén kell, hogy maradj magadnak befejezetlen.

Borítófotó: Lidl

Nagy-Laczkó Balázs

szerző: Nagy-Laczkó Balázs
honlap e-mail
Nagy-Laczkó Balázs 1989-ben született Gyulán. Tanulmányait szülővárosában és Szegeden végezte régészet, néprajz és vallástudomány szakokon. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban dolgozik régészként. A Gyulai Művészklub Egyesület elnöke. Kisprózái az Élet és Irodalomban, a Tiszatáj Online-on, valamint a Kötőszavak (Cuvinte de legătură) című kétnyelvű antológiában jelentek meg. Rendszeresen publikál tudományos ismeretterjesztő írásokat a Csabai Mérleg hasábjain és a Napi Táptudás blogon.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum