KULTer.hu - Csala Károly versei
116389
post-template-default,single,single-post,postid-116389,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Csala Károly versei

Körzet 

Fölfelé néz, egymásba futnak a vonalak,
középen állunk.
„Szerinted ez hol végződik?” – kérdezi,
aztán leszakít egy almát,
hirtelen öröm fut végig az arcán.

Megnyugtatóbb ilyenkor a felfüggesztett figyelem,
kedvező esetben rájövök, hogyan érdemes azután,
kitéve a fénynek és az időszakos veszélynek.

Valami koppan az avaron,
talán holnap is megismétlődik ugyanez,
mégsem tűnik természetesnek.

Tükröződünk az éjjel-nappali oldalán,
igyekszem utánozni a mozdulatait,
nemsokára tudni fogom, hogy mit miért csinál.
Mögöttünk egy lehatárolt tér kezd kirajzolódni.

Túljutni a felén 

Enyém a tér, ahogy igazítom a lábam,
két pontot kötök össze, ha kihúzom magam.

Néhány apró mozdulat elég,
hogy ne ismerjenek rám.
Habok fonódnak egybe,
míg a formákat rendezem.
Alábukik, aztán megint
valami más.

A víz térdemig ér,
langyos és ezerszínű,
nem alkalmas
a halak életfeltételeinek biztosítására.

Ott madarak készülődnek,
szárnyuk megfeszül.
Naponta megteszik ugyanazt az utat.

Kétszer akkorának tűnnek a fenyők.
Innen már látni lehet,
ahonnan legutóbb visszafordultál,
mielőtt a gazdátlan partra léptél.

Borítófotó: Citymetric

Csala Károly

szerző: Csala Károly
honlap e-mail
Csala Károly 1996-ban született Budapesten. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. Verset és prózát ír.

KULTprogramok

<< 2019. dec. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum