KULTer.hu - Lapis József verse
115448
post-template-default,single,single-post,postid-115448,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lapis József verse

Az egyetem folyosói 

Ültünk, s lelkünk ronggyá rohadt fejünkben.

A padok koptak, mi koptunk, ti koptatok.
Azzá, amik lehettek, lehettünk, lehettetek volna.
Lecsiszoltak, vagy legalább bátran s büszkén elkopottak.
A felszínen gyülekeznek a karcolatok.
Erre jártunk, mi is.

Péntek estéken a remény kásásodik
egy-egy asztal körül.
Ki ülne mellénk.
Majdnem soha, szinte senki.
Kidolgozatlan mintázatú rajtunk a magány felsőruhája.

A falakon a koszfoltok erősebbek az életünknél,
s a levegő széndioxidtartalma megnő, mint csontvelőnkben a várakozás.
„Itt dugott Oravecz egy versben”, gondolja, aki gondolja. Mi is csak ott fogunk.
Más hazagondol, s analitika tankönyve fölött néz félre, aligha magyarul.
Nem vagyunk társak e túlélésben.

Vannak indulók, akiknek már semmi dolguk itt.
Kezünk pillanatra megrebben utánuk.

Borítófotó: Áfra János

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum